A holnapi naptól látogatható tárlat egy galaktikus űrutazás a múltba, utazás a nemzetközi és a hazai űrrepülés történetébe.

Az űrkorszak át- és felülírt minden addigi emberi elképzelést a Földön kívüli világról, s az emberiséghez közelebb hozta a végtelent. Az első szovjet szputnyik 1957-es fellövésével kezdődő űrkorszak véget vetett az emberi elme addigi bizonytalan tudományos és művészeti fantáziálásának: tények elé állította az embert. Ennek a bizonyításnak az eredménye, hogy ma már számtalan kérdésben tisztán látunk, ami addig homályos volt; tudjuk és nem csak hisszük. Nem csoda tehát, hogy a kiállítás középpontjában az ennek a hatalmas „kalandnak” főszereplői az űrhajó és az űrhajós áll.

Az időszaki kiállítás nyilván nosztalgiát ébreszt azokban, akik éltek valamikor a tárlat által megjelölt évszámok között. A kétosztatú hidegháborús világ, ahol a „nemzetközi helyzet egyre fokozódik” még sokaknak ismerős lehet, s a jellemzően szlávtengerként hömpölygő szovjet táborhoz csatolt, Európától elsodort magyar hajó elrabolt legénységének levert szabadságharca utáni Moszkva által irányított propagandája még sokunk számára ismerős lehet, azonban ez a kiállítás több a nosztalgia meglovaglásánál. Az élet minden területét átható szocialista ideológiai maszlag, amely ellenségként célkeresztet rajzolt a kapitalista Nyugatra jelen volt – a gyerekjátékoktól az édességeken át a könnyűzenei produkcióktól a filmművészetig, valamint a porszívó formatervezésig és meg még tovább – mindenhol.

Jurij Gagarin 1961-es repülése világszerte a szovjet tudományos fölény bizonyítékaként jelent meg, míg az Egyesült Államok az Apollo-programmal válaszolt, amelynek csúcspontja az 1969-es Holdra szállás volt. A kozmosz meghódítása egyszerre jelentett presztízsharcot, technológiai innovációt és a jövő feletti szimbolikus uralmat. A hetvenes években az enyhülés jeleként megvalósult a Szojuz–Apollo közös küldetés, ugyanakkor az űr katonai szerepe – a műholdas felderítés és a rakétatechnológia révén – végig meghatározó maradt.

– írják a kiállítás alkotói.

A szovjet sikerpropaganda ellenére Magyarországhoz akkor került igazán közel az űrkutatás, amikor Farkas Bertalan is része lett a Moszkva által irányított űrprojektnek. Mert bár – saját elmesélése szerint – szülőfalujában kételkedtek abban, hogy valóban járt az űrben, azonban a visszatérése utáni ünneplését professzionálisan építette fel a magyar pártvezetés. Talán ellentmondásosnak tűnik a nemzeteket feudalista csökevényként kezelő szocialista felfogásban, de Farkas Bertalan nemzeti hős lett.

A kiállításon megjelennek az űrt megjárt tárgyak, az űrhajóskultuszhoz kapcsolódó képek, a korszak főhőseivel (többek között Farkas Bertalannal, az első magyar űrhajóssal) és mellékszereplőivel készült videóinterjúk mellett a tudományos kutatások dokumentumai, az űrkorszak lenyomatai a nyilvános és privát terekben. Az ötvenes évek végétől a két szuperhatalom – az USA és a Szovjetunió – versengésének szimbolikus és stratégiai terepévé váló űrversenyébe az 1980-as szovjet-magyar űrrepüléssel bekapcsolódott Magyarország is. A kiállításból kiderül, hogy tudományosan már jóval korábban is…

A Szojuz–36 fedélzetén a magyar űrhajós tudományos kísérleteket végzett, köztük orvosbiológiai és anyagtudományi vizsgálatokat. A küldetés révén Magyarország a hetedik nemzetként jutott el az űrbe. A hazatérést országos ünneplés kísérte: Farkas Bertalan alakja összefonódott a tudományos teljesítménnyel, a nemzeti büszkeséggel, miközben a korszak politikai szimbólumává is vált. Az űrrepüléshez kapcsolódó tárgykultúra gazdag válogatása is látható a kiállításon: a korszak mindennapjai és relikviái mellett olyan ikonikus darabok, mint az űrhajós TV Maci figurája, az űrutazáshoz fejlesztett ételek, valamint képeslapok, bélyegek és jelvények – mindazok a tárgyak, amelyek egyszerre szolgálták a tudományos teljesítmény népszerűsítését és váltak a mindennapi emlékezet részévé.

A tárlaton a hozzáértő módon összeválogatott kozmikus tárgyi kultúra mellett szerencsére bemutatásra kerülnek az űrkorszak kulturális lenyomatai is, amely a kurátorok B. Szabó János és Mélyi József munkáját dicséri.

Az Irány a Galaxis! egy szuperszonikus kiállítás, amit kicsiknek és nagyoknak, nőknek és férfiaknak, magyaroknak és külföldieknek egyaránt ajánlunk!