Hangosan, egymásnak, s egymásra figyelve. Hiszen Márai prózája — minden fegyelmezettsége, hűvös eleganciája és polgári tartása ellenére — mégiscsak eleven beszéd: vallomás, számvetés, önértelmezés, olykor keserű ítélet, máskor nosztalgikus visszapillantás egy végérvényesen letűnt – Atlantiszként elsüllyedt – világra, amit az ő mondatai, hasonlatai idéznek meg talán a legjobban.
Június 20-án, a Múzeumok Éjszakáján különleges irodalmi eseményre várja az érdeklődőket. A MáraiKult: „Budavári polgárok vallomása – Márai-felolvasómaraton” címmel egész napos, éjszakába nyúló közösségi felolvasást szervez többek között a Virág Benedek Házban. A program középpontjában Márai egyik legfontosabb műve, az Egy polgár vallomásai áll, amelyet neves színművészek, kerületi alkotók és a jelentkező olvasók együtt szólaltatnak meg Hirtling István vezetésével.
A vállalkozás egyszerre irodalmi tisztelgés és közösségi gesztus. Márai műve ugyanis nem csupán egy életút emlékezete, hanem egy magatartásforma, egy társadalmi és szellemi világ kinyilatkozása és kinyilatkoztatása. A „polgár” Márai nyelvében nem pusztán társadalmi kategória, hanem erkölcsi minőség: tartás, műveltség, önfegyelem, felelősség és a szabadság különös szellemi elegye. A polgár vallomásait közösen olvasni a Budai Vár tövében elterülő Tabánban és a Krisztinavárosban méltó emlékezet.
Nem előzmény nélküli ez a budavári Márai-emlékezés. Tavaly áprilisban, az író születésének 125. jubileuma alkalmából már sor került egy hasonló hangulatú, kávéházi irodalmi estre a Budavári Palotanegyed egyik kávézójában. Akkor fiatal színművészek – többek között neves színművészek és alkotók segítségével fogjuk életre kelteni: Csifó Dorina, Kelemen Kata, Kovács Nóra, Nemes Takách Kata, Zakariás Éva, Bácskai János, Holl Nándor, Seder Gábor, Varga Rókus, Helle Maximilian – idézték meg Márai világát 125 percen keresztül, jelezve, hogy az író életműve nem zárványként, hanem továbbmondható, újra megszólaltatható kulturális örökségként él közöttünk. A mostani felolvasómaraton ezt a gesztust tágítja ki: nem egyetlen estére, hanem egy egész napra és éjszakára; nemcsak előadói jelenlétre, hanem közös részvételre építve.
A helyszínválasztás sem véletlen. A Virág Benedek Ház idén új, állandó Márai Sándor-emlékkiállításnak adott otthont. Régi tartozás volt ez az író emlékezete felé: a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója most olyan kiállításban kapott állandó budai jelenlétet, amely eredeti Márai-relikviák segítségével idézi fel életének és pályájának állomásait. Fontos ugyanakkor, hogy a tárlat nem Márai egykori lakóhelyén nyílt meg, az ugyanis az ostrom alatt elpusztult, hanem a Tabánban, a Döbrentei utcai Virág Benedek Házban. Az író egykori otthona innen nem messze, a szomszédos Krisztinavárosban, a Mikó utca és a Logodi utca sarkán állt, ahol Márai 1928-tól 1945-ig élt feleségével, Matzner Ilonával, Lolával.
A felolvasás június 20-án reggel 9 órakor kezdődik a Márai Sándor Emlékkiállítás Irodalmi Szalonjában, majd délután 16 órától este 22 óráig a Virág Benedek Ház melletti Döbrentei utcai parkban folytatódik. Az éjszakai órákban, 22 órától hajnali 2 óráig ismét a Márai Sándor állandó kiállítása ad otthont a programnak.
Aki pedig nemcsak hallgatóként, hanem felolvasóként is részt venne az eseményen, június 10-ig jelentkezhet 15 vagy 30 perces idősávra a kiallitas@maraikult.hucímen. Az első ötven jelentkező Múzeumok Éjszakája-karszalagot kap.
Mi pedig az egyik kedvenc Márai-idézetünkkel invitáljuk olvasónkat erre a programra:
A „Várban lakni” finom dolog volt: azok számára is, akiknek apja száz év előtt nem volt gróf vagy suszter a Várban: finom s kissé erőszakolt állapot, dac volt benne és honvágy, igény és becsvágy s ugyanakkor kissé világnézet is volt, s ebben a világnézetben, idegenkedve és gyanakvással, végül mind találkoztak, akik a keskeny utcák dohos házait lakták, a grófok, az albérleti szobák dupla előneves hivatalnokai, az ittrekedt bugrisság s az előkelő, jórészt katolizált zsidóság, amely életformáiban zörejtelenül és tökéletesen utánozta le a paloták lakóinak különcségeit. Kristóf ismerte ezt a negyedet, minden reggel elsétált a budai várbástyán, ismerte a gesztenyefákat s lenn a mélyben, a bástyák és paloták alatt feudális hűséggel és szerénységgel meghúzódó polgári negyed körképét: ismert sok házat itt a Várban, ismert néhány gyermekarcot a Bástya-sétányon, a nörszök batárszerű gyermekkocsikban tolták a fiatal grófokat és grófnőket s vigyáztak, hogy a Krisztina-negyed proligyerekeivel ne keveredjenek…
A Múzeumok Éjszakája Európa, s így hazánk kulturális életében látvány, a különlegesség és a rendhagyó nyitvatartás ünnepe. Ez a program azonban ennél csendesebb, bensőségesebb és talán maradandóbb élményt ígér: azt, hogy egy városrész lakói és vendégei közösen hangosítják fel Márai sokszor ma is érvényes mondandóját.
Márai Sándor életműve sokféleképpen megközelíthető, de június 20-án talán a legegyszerűbb és legszebb módon kerülhetünk közelebb hozzá: felnyitva egy könyvet, továbbadva egy mondatot, és meghallgatva, hogyan szól Márai hangja mások hangján keresztül.
