Sötét-smaragd szőlő, jáspisfényű körte és briliánsként leguruló vízcsepp - Kosztolányi 90 éve megjelent versével dicsérjük az őszt
Kosztolányi Dezső (1885-1936) itt a Krisztinavárosban - a Tábor utca és a Logodi utca sarkán – egykoron állt házában élt családjával. Impresszionista költészetével a modern magyar irodalom kibontakozásának egyik legjelentősebb alakjává vált. A költő Őszi reggeli című verse a drágakövek ugyanazon időtlen szépségével tündököl ma is, 2025 őszén, mint megjelenésének évében 1935-ben.
Nehéz sötét smaragdszőlőről" olvasunk. Aki fölemelné e szőlőt, meggyőződnék róla, nem oly nehéz, hogy említeni érdemes volna. A gyermek nehéznek mondja azt a súlyt, melyet szeretne fölemelni, de nem bír. Szőlőről lévén szó — csak a kívánt, de elérhetetlennek látszó szőlő lehet ily nehéz: a vágy, mely nem teljesül. Itt az álomszerűség nyitja: az ötvenéves Kosztolányi, ha verset ír, oly sóvárogva nézi a számára már könnyen elérhető tárgyakat (és az egész világot), mint a gyermek a tiltott gyümölcsöt. És a dolgoknak, melyeket ma már képzeletével önként tesz elérhetetlenné, képeit latin világosságú, kristályos rendbe foglalja, ahogy az álomban is annyira helyénvalónak tűnik föl minden olyan elem, melyet éber szemmel nézve legalábbis különösnek és rendkívülinek látnánk.
- a vers kapcsánJózsef Attila (1905-1937) az Ének a semmiről című Kosztolányi-tanulmányában, amely persze lokális hibáink visszaigazolásaként, kis országunk „kulturális” hagyományainak megfelelően csak halála után, posztumusz jelenhetett meg 1942 szeptemberében a Népszavában.
Őszi reggeli
Ezt hozta az ősz. Hűs gyümölcsöket
üvegtálon. Nehéz, sötét-smaragd
szőlőt, hatalmas, jáspisfényü körtét,
megannyi dús, tündöklő ékszerét.
Vízcsöpp iramlik egy kövér bogyóról,
és elgurul, akár a brilliáns.
A pompa ez, részvéttelen, derült,
magába-forduló tökéletesség.
Jobb volna élni. Ámde túl a fák már
aranykezükkel intenek nekem.
Kosztolányi Dezső (1885-1936) itt a Krisztinavárosban - a Tábor utca és a Logodi utca sarkán – egykoron állt házában élt családjával. Impresszionista költészetével a modern magyar irodalom kibontakozásának egyik legjelentősebb alakjává vált. A költő Őszi reggeli című verse a drágakövek ugyanazon időtlen szépségével tündököl ma is, 2025 őszén, mint megjelenésének évében 1935-ben.
Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
