Mikor még "Fiume" kikötője a Várhegy lábánál volt...

Ha nagyon visszanyúlunk az időben, akkor elmondtatjuk, hogy IV. Béla a várhegyi épületeket körbástyákkal megszakított várfalakkal védte, ezek nyúlványaiként két hatalmas útelzáró várfalat emeltetett a Duna partjára épített erős rondellatornyokkal. A bástyák a török hódítás idején is megvoltak, s Dunára néző falára emelt emléktábla tanúskodott arról, hogy a II. Rákóczi Györgyöt legyőző Szejjid Ali pasa erősítette meg az itteni bástyákat, illetve itt állt az Urudzs agáról elnevezett kapu. Idővel ezeknek a védműveknek nem volt jelentős hadászati szerepe, ezért lebontották őket. A korábbi Halászkapu rondellájának helyén épült fel elsőként az úgynevezett Matulay-ház, azonban ennek a helyére épült valami egészen más.

A Lánchíd utcai palotasor 12. házszám alatti keskeny, de annál értékesebb telkére Varásdy Lipót és Frey Lajos építészek tervei alapján megálmodott négyszintes, 48 szobás, összesen 69 ággyal rendelkező szálloda felépítését egyébként gróf Széchenyi Ödön rendelte meg 1868-1870 között.

‍

A lánczhid (sic!- szerk.) melletti „Széchenyi szálloda“ a halászvárosban már átadatott a közhasználatnak. Megnyitásakor az egész szálloda ünnepélyesen kivilágittatott. (…) Fővároshoz illő szálloda is van már Budán, mióta a lánczhíd mellett a Széchenyi szálloda megnyílt. Berendezése egyike a legelegánsabbaknak, lakszobái igen kényelmesek s a kilátás egyik felől a Dunára, másfelől a Gellértre, imposans. Jelen voltak a szálloda megnyitásánál jan. 30 a buda városi tisztviselők s mintegy 16 journalista. A vacsora valamint a társaság jó magyaros volt, amaz magyar borokkal fűszerezve, ez magyar barátságos kedélylyel.

- adott hírt elsőként a szállodáról a Hon című lap 1870. január 13-án.

Érdekes adalék a szálloda történetéhez, hogy a báró Eötvös József (1813-1871) által alapított Budai Állami Tanítónőképző a budavári alsó bástyán található Novák-féle házban kezdte meg működését 1869-ben december 20-án, azonban az akkor kitört himlőjárvány a magyar pedagógusképzés egyik kiemelkedő alakjának, Zirzen Janka (1824-1904) igazgatónak az egyik asszisztensét is elragadta. Ezért Eötvös a járvány megfékezése okán a tanitóképzős növendékeket az akkor újonnan épült Széchényi Szállodába helyezték el ideiglenesen egészen februárig. Tudhatjuk meg a Népiskolai Tanítónő- és Nevelőnőképző Intézet első öt éves fennállására, 1874-ben megjelent beszámolójából.

Az első üzemeltető egy Hecht Jónás nevű szállodás volt. A szálló már ekkor híres volt pazar konyhájáról, étterméről és kávéházáról. A Fiume forgalmának egy részét az adta és biztosította, hogy itt, közvetlenül előtte is ki köthettek a dunai gőzhajók.

Nevét 1890-ben Corso-ra változtatták, erről így számol be hirdetésben az új tulajdonos a Budapesti Hírlap, 1890. március 15-én megjelent hasábjain:

Szálloda-átváltoztatás és sörház megnyitás. Van szerencsém a n. é. közönség b. tudomására juttatni, miszerint az eddig ismert „Széchényi szállodát“ Budán, Dunai rakpart, „Corso-szálloda“ címre változtattam át. Egyszersmind van szerencsém tudatni, miszerint ugyanitt egy a jelenkor igényeinek minden tekintetben megfelelő, a legnagyobb! comforttal és eleganciával kiállított új sörház és vendéglőt rendeztem be, mely holnap, vasárnap, f. hó 16-án nyittatik meg. Nem kimélve fáradságot és költséget és szombat, azaz e hó 22-ikétől kezdve egyike a legkedveltebb katonai zenekar által fogok hangversenyeztetni, valamint mindenkor oda törekedni, hogy a legjobb hegyi borok és kitűnő ételek kiszolgálása által a n. é. közönség bizalmát minden tekintetben kiérdemeljem. Szolid, gyors és pontos kiszolgálásról gondoskodva van. Számos látogatást kér. Egész éjen át nyitva. Szabad bemenetMély tisztelettel SCHUMITZKY F.  „Corso-Szálloda“ Budán.

Majd a szálloda üzemeltetését Reiprecht Alajos vette át, aki a szálloda nevét ezúttal és immáron véglegesen "Fiuméra" változtatta, s aki zeneszerzőként is sikereket ért el: 1902-ben például ő komponálta az itt megrendezett Nemzetközi Szállodakongresszus indulóját.

A két háború között törzsvendége volt többek között Szabó Dezső, de gyakran megfordult itt Móricz Zsigmond és Gárdonyi Géza is.

‍

A II. világháborúban a Folyami Erők parancsnoki posztját betöltő Dr. Hardy Kálmán ide fészkelte be parancsnokságát, azonban Horthy sikertelen kiugrási kísérletet követően innen hurcolták el hűtlenség vádjával előzetes letartoztatásba, majd Sopronkőhidára, ahol halálra ítélték, végül amerikai csapatok szabadították ki a fogságból.

‍

Az ostrom alatt számos találat érte az épületet, de a háború után még állt, sorsa mégis megpecsételődött: az egész épületsort lebontották 1946-1948 között. Noha, pincerendszerét betemették, az innen induló hosszú alagút feltehetően ma is a Karmelita alagsorába fut be.

Nos, így ért véget a budai Fiume dicsősége…

‍