Sikló, busz, lift, mozgólépcső – ilyen sokféle módon juthatunk fel a Várba. Képekkel!
A Budai Várban élők tudják, az oda gyakran feljárók is tisztában lehetnek vele, de vélhetően sok budapesti előtt nem ismert, hogy ha nem gyalog, akkor hol, és milyen módon lehet feljutni a Várnegyed várfalon belüli részére. Ott a Sikló, a buszok különböző irányokból, de feljuthatunk liftekkel, sőt, még mozgólépcsővel is. Ezeket vettük számba, körbejárva a Várat a Sikló Clark Ádám téri állomásától észak felé elindulva, a majdnem teljes kört dél felől közelítve, a Várkert bazárnál bezárva.
A Budavári Sikló kétségtelenül a Várba való feljutás egyik legkülönlegesebb, egyúttal ikonikus módja. Mint arról ebben a cikkünkben is megírtuk, 153 éve adták át ezt a nem hétköznapi közlekedési eszközt.
Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy ha nem egyszeri (ha lefele is jövünk, akkor kétszeri) élményként tekintünk a Sikló használatára, akkor gyaníthatóan a budapestiek, magyarok, általában a nem kifejezetten turisták nem ezzel fognak a Várba járni, figyelembe véve, hogy mindez 4000 forintért tehető meg. Csak retúrjegyet lehet venni, vagyis akkor is ennyit fizetünk, ha csak egy irányba használjuk.
Innen észak felé haladva csak pár lépést kell megtennünk, hogy a Clark Ádám téri megállóban felszálljunk a 16-os, vagy a 216-os buszra.
Mindkettővel feljutunk a Dísz térre, innen azonban a két különböző jelzésű busz útjai elválnak: a 216-os a Palota úton ereszkedik le a Dózsa György térre, majd onnan az Attila úton és az Alagúton haladva megy vissza a Lánchídon át a Deák térre, míg a Vár keskenyebb utcáin, szűkebb kanyarjaiban jobban manőverezhető kisebb méretű 16-os Busz a Széll Kálmán téri végállomásáig közlekedik a Bécsi kapun áthaladva.
A következő lehetőségünk a gépi erő segítségével való feljutáshoz már igényel emberi erőt is, hiszen a Budapesti Egyetemi Katolikus Gimnázium felett húzódó Gimnázium utcáig viszonylag tekintélyes szintkülönbséget kell leküzdenünk, ha a Várba tartó, fedett lépcsősor, az Iskola lépcső helyett az Iskola liftet szeretnénk használni, ami a Hilton mellé, a Boldog XI. Ince Pápa utcába vezet fel minket, ahonnan egyébként szép kilátás nyílik a pesti oldalra.
A fentiekben már említett Bécsi kapu alatt a Lovas út mentén haladva, a parkolótól rövidke „utazással” liftezhetünk fel az Anjou-bástyához.
És ha már itt vagyunk, érdemes elidőzni kicsit az utolsó budai pasa síremlékénél,
amelyről itt írtunk bővebben.
Következő liftünk Sziklakórház bejáratától, az Iskola utcaihoz hasonló fedett lépcső mellől indul, és a Tóth Árpád sétányra juthatunk fel vele, nem mellékesen kifejezetten közel a Ruszwurm cukrászdához, és a Mátyás templomhoz is, de a lift és a lépcső felső részétől alig pár lépésnyire áll az az épület is, ahol egykor Erkel Ferenc élt. Persze, ahogyan az Iskola lifthez, úgy itt is magunk alá kell gyűrni jónéhány lépcsőfokot, hogy ha a Várhegy tövétől, az Attila úttól indulunk.
A Palota út Dózsa György térnél lévő szakaszától a Budavári Palota épületébe két lépésből, vagyis két lifttel juthatunk fel: a két, nagy teherbírású lift egyikével a Királyi Lovarda előtti térhez érkezünk meg, ahonnan a Stöckl-lépcső mellől induló kisebb liftek valamelyike visz tovább az Oroszlános Udvar bejáratához.
Majdnem teljes virtuális körünk a Várkert Bazár déli részénél fejeződik be, ahonnan egy kisebb sormintának megfelelő módon lift-mozgólépcső-lift kombinációval juthatunk fel a Budavári Palota dél-keleti csücskéhez, a Mária-anya szoborhoz.
A Mária-anya szobortól indulva keskeny, de hangulatos átjárón sétálhatunk át Budapest legszebb panorámáját nyújtó teraszához, ahol a látványt akár egy jó ital kíséretében is élvezhetjük.
Nyitókép: nagyonvar.hu
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
