Erkel Ferenc nyomában: életre kelő történelem az Úri utca 24. szám alatt
Izgalmas története van, és neves lakói voltak a budavári Úri utca 24. szám alatt található épületnek. Az utcára barokk stílusú homlokzatával tekintő házban lakott családjával Erkel Ferenc, a Himnusz zenéjének szerzője. A ház legkorábbi, név szerint is ismert lakói a városi tanács tagjai voltak a 15. században.
Az Úri utca 24. szám alatt található ház története a 14. században kezdődött, erről tanúskodik a ház dongaboltozatos bejárati előcsarnokában lévő gótikus ülőfülkesor, melynek északi oldalán öt különböző középkori kőfaragójel is fennmaradt – derül ki Budapest 100 cikkéből. Érdekesség, hogy a késő középkorban a mai Úri u. 24-től az 50. házszám alatt található épületig terjedő részét Kalmarwtcha-nak, vagyis Kalmár utcának nevezték.
A ház legkorábbi lakói, akiket név szerint is ismerhetünk, a 15. század második felében Ulrich Weichenperger és Hans Hanko voltak, mindketten budai esküdtek, a városi tanács tagjai. 1700 körül az épületet barokk stílusban építtették át, a maival lényegében megegyező elrendezését pedig 1869-ben nyerte el.
Erkel Ferenc még az átépítés előtt, 1851-ben költözött a házba, mégpedig az épület Tóth Árpád sétány felé néző részének egyik emeleti lakásába. A Himnusz zenéjének szerzője 1835-től élt Pesten, és 1839-ben vette feleségül a budavári Nagyboldogasszony-templom karnagya, Ádler György lányát, Ádler Adélt. Az Úri utcában 1860-ig laktak, a házaspár tizenegy gyermekéből az utolsó négy (Ilona, Oszkár, Ferenc és István) ebben a házban született.
1945-ben, Budapest ostromakor az épületet találat érte, a ház Úri utca felőli emeleti része a háború utolsó napjaiban megsemmisült.
1949-re az emeletet újraépítették, az 1950-es évek elején folytak régészeti feltárások. 1952-ben műemléki felmérés készült róla, 1953-ban helyreállították, 1964-ben pedig Lipták Irén tervei szerint készült az újabb műemléki helyreállítás, ekkor nyerte el a ház homlokzata a ma is látható barokk kialakítását.
A Himnusz zeneszerzőjének 2010-ben, születésének 200. évfordulóján állítottak emléket a ház homlokzatán elhelyezett emléktáblával. Egy másik, január 22-én ünnepelt 200. évforduló is kapcsolódik Erkel Ferenchez, hiszen 1823-ban ezen a napon tisztázta le a Himnusz szövegét Kölcsey Ferenc. Mint arról a Nagyon Vár is beszámolt, ebből az alkalomból a Várkert Bazár rendezvénytermében tartottak zenés irodalmi eseményt ismert közéleti személyiségek részvételével.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
