Shalom, Buda! – tematikus sétán ismerhettük meg a budavári zsidóság történetét
Egy 770 évvel ezelőtt kezdődő, mai napig tartó izgalmas történetet ismerhet meg az, aki jelentkezik a Shalom, Buda! elnevezésű tematikus sétára. Tényeket, adatokat persze könyvből is meg lehet ismerni, ugyanakkor ez a séta is bebizonyította, hogy egészen máshogy éli meg az ember az előtte feltáruló történelmet, ha a helyszínen járva idézik fel előtte egy közösség életét, a közösség tagjainak személyes sorsát.
Mindenekelőtt szeretnénk leszögezni: ennek a cikknek nem az a célja, hogy a kétórás Shalom, Buda! sétát egy online túrává alakítsuk, részletesen beszámolva mindenről, hanem hogy korábbi írásinkhoz (tematikus séta a Budavári Palotanegyedben és Erzsébet királyné nyomában) hasonlóan, kis ízelítőt adva kedvet csináljunk egy újabb izgalmas budavári felfedezéshez.
A séta egyes állomásai nem kronológiai sorrendben követik egymást, hiszen akkor nagyon cikcakkosan kellene járnunk a Várat, így a Dísz térhez közeli – jelenleg építkezés miatt elzárt területen lévő – mikvétől, zsidó rituális fürdőtől észak felé haladva, időben folyamatosan utazva tárult fel előttünk a budavári zsidóság története, amely gyakorlatilag egyidős magának a budai Várnak a történetével.
A séta onnan indul, ahol az első zsidó közösség megtelepedett 770 évvel ezelőtt, és annál a kis zsinagógánál végződik, ahol ma újra aktív hitélet zajlik.
A vezetőnk által felvázolt idővonalból kiderül, hogy a XV. század elejéig, Luxemburgi Zsigmond király nagyszabású palota-építkezéséig éltek zsidók a Zsidó utcában, a Budavári Palota felé eső városrészben. Ekkor az uralkodó átköltöztette őket a Vár északi részébe, a mai Táncsics Mihály utcába. Itt viszonylag zavartalanul éltek 1526-ig, amikor Szulejmán szultán vezetésével a törökök a város kifosztása után elvitték magukkal a budai zsidóságot, és letelepítették őket az Oszmán Birodalom nagyobb városaiban.
Amikor a törökök 1541-ben elfoglalták Budát, a zsidó közösség visszatért, és velük új lakók is érkeztek a birodalom már részeiből, aminek következtében a mai Táncsics Mihály utcában pezsgő kulturális életű zsidó közösség alakul ki a török korban.
1686-ban a Szent Liga csapatai visszafoglalják Budát, a Habsburg közigazgatás azonban nem akart zsidókat látni Budán, azt szerették volna, hogy csak római katolikusok lakjanak a Várban.
A Vízivárosban ugyanakkor hatvan évig még lakhattak zsidó családok, aminek az az oka, hogy Buda a 18. század közepéig egy helyőrségi város volt, állandóan itt állomásozó, nagyszámú katonával, akiket többek között a zsidó kereskedők láttak el. Cserébe megvédték őket a budai polgároktól, akik panaszkodtak rájuk, amiért konkurenciát jelentenek.
1746-ban Mária Terézia kiutasította a zsidókat Buda városából, onnantól kezdve csak vásárok alkalmával térhettek vissza. Hosszú ideig az egyetlen zsidó ember, akit megtűrtek a várban, az Loeblin Ignác orvos volt, aki a kolerajárvány idején érkezett ide, fontos gyógyítómunkát végzett. A helyzetét jól jellemzi az a tény, hogy amikor megvette az Úri utcai otthonát, az újság külön cikket szentelt ennek, mint érdekesség, hogy egy zsidó megvásárolhatja az évtizedek óta általa bérelt ingatlant.
A Várba csak az 1930-as években költöztek nagyon számban zsidó, vagy zsidó származású lakosok. Rájuk aztán vészterhes idő köszöntött a németek 1944-es bevonulásával. Ezzel összefüggésben a séta több helyszínénél is megrendítő eseményeket ismerhetünk meg, így megelevenednek Raoul Wallenberg svéd diplomata, Angelo Rotta apostoli nuncius és más, talán kevésbé ismert embermentők történetei.
Érdemes megismerni őket, érdemes végigjárni a közel 800 éves múltra visszatekintő budavári zsidóság történetéről mesélő helyszíneket!
Gerardo di Sagredo, Gerardus, vagy ahogyan a magyarok ismerik Gellért püspök 980. április 23-án született Velencében. A hazánkba téríteni érkező bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére július 26-án szentté avatott katolikus püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben I. kerületi – városrész pedig régóta a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban számos legenda is született.
Teleki Pál, az elismert földrajztudós, cserkészvezető és nem mellesleg kétszer megválasztott magyar miniszterelnök ezer szállal kötődött a Budai Várhoz. Noha az egykori kormányfő otthona Pesten, a Harmincad utca és a mai József nádor tér sarkán álló Teleki-palotában volt, mégis a sokak által azóta is vitatott tragikus öngyilkossága ide, a Sándor-palotához köti az elveihez körömszakadtáig és haláláig ragaszkodó tudós-politikust. Történelmi megítélése ma sem egységes, de az biztos, hogy jelentős alakja, fontos szereplője volt a XX. századi magyar politikának.
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
