Pünkösd Budán – nyárköszöntő fesztiválhangulat a Várban

Hatalmas buliba csöppenhetett az, aki szombat délután a Savoyai Teraszra tévedt, élettel telt meg a Budai Vár.

A Budavári Pünkösdi Nemzetiségi Fesztiválon szerb, szlovák és német nemzetiségű hagyományőrzők gondoskodtak a különleges hangulatról. A pünkösdi mulatságon a németajkúakat az Alpenrose tánccsoport, a szerbeket a SKUD Ruzmarin – Rozmaring Szerb Táncegyüttes, míg a Szlovák nemzetiséget, a Pilisszentkeresztért Kulturális Egyesület tánccsoportja képviselte.

Dobpergés, sramli zene, forgó szoknyák és nevető gyerekek töltötték meg a Budai Várat a hétvégén: a történelmi falak között most nem a múlt csendje, hanem a közösségi ünnepé a főszerep. A „Pünkösd Budán” rendezvénysorozat már az első napokban megmutatta, hogy a Budavári Palotanegyed sokkal jobban funkcionál kulturális sznítérként, mint kormányzati negyedként. Reméljük, hogy a jövőben a Budavári Palotanegyed nem csupán turistalátványosság, hanem eleven kulturális tér lesz, ahol a célközönség már nem csak a turista, hanem a magyar állampolgárok lesznek. Jó lenne, ha a turisztikai skanzenizációs, illetve disneyfication folyamat végetérne és a magyar és nemzetiségi hagyományok, valamint a modern fesztiválhangulat természetes könnyedséggel férhetne el végre egymás mellett.

A Savoyai Teraszon fellépő nemzetiségi együttesek valóságos kulturális időutazásra hívták a közönséget. A szerb hagyományokat idéző táncok, a szlovák folklór lendületes motívumai és a közép-európai népzene ismerős, mégis különleges világa sokakat hosszú időre ott tartott a színpad előtt. Nem egy klasszikus folklórbemutató hangulata lengte be a teret: inkább egy nyárindító városi ünnepé, ahol turisták, családok és budapestiek együtt sodródtak bele a zenébe. ÉS erről kellene szólni szinte folyamatosan a Budavári Palotanegyednek. Egy olyan kulturális szintérnek kellene lennie, ahova minden hátvégén érdemese felmennie a magyar embereknek is. Lehetne kertmozi, a fiataloknak lehetnének könnyűzenei koncertek, illetve DJ fellépések és egy csomó olyan program, ami mágnesként vonza az itt élő közönséget is.

A pünkösdi fesztivál egyébként nem ért véget, a következő napok programjai is hasonlóan mozgalmasnak ígérkeznek. A Virtus Dudazenekar utcai flashmobjai váratlan pillanatokban lepik meg majd a Várban sétálókat, délutánonként pedig táncházak várják azokat, akik nemcsak nézni, hanem kipróbálni is szeretnék a népi kultúrát. A gyermeknap különösen gazdag programot kínál: interaktív mesejáték, élőzene és közös néptánc teszi családi élménnyé a hosszú hétvége végét.

A panoráma, a finom ételek illata és az utcazenével keveredő beszélgetések együtt adják azt az atmoszférát, amely miatt az ember szívesen marad még egy órát a Várban. A „Pünkösd Budán” talán éppen azért működik ilyen jól, mert nem akar többnek látszani annál, ami: egy nyitott, szerethető városi ünnepnek. Olyan rendezvénynek, ahol a hagyomány nem poros díszletként jelenik meg, hanem élő élményként — természetesen, emberközelien, minden generáció számára befogadható módon.

Aki tehát a következő napokban a Budai Vár felé veszi az irányt, nemcsak egy programot talál majd, hanem egy lassan kibontakozó kora nyári fesztiválhangulatot is, amely néhány órára képes kiszakítani az embert a hétköznapok ritmusából.

Mi pedig reménykedünk benne, hogy a Vár megtelik élettel és magyar fiatalokkal!

Kapcsolódó cikkeink

A „szeretet építésze”, Toroczkai Wigand Ede

Wigand Ede 1869. május 19-én született. Ő volt talán a magyar szecesszió és a népi ihletésű modern építészet egyik legkülönösebb, legsokoldalúbb alakja, akit kortársai egyszerre csodáltak és vitattak.

A Karmelita megnyitása és kulturális küldetése

Fontos pillanat tanúja lehetett a magyar közélet és kultúra iránt érdeklődő közönség a tegnapi napon: Magyarország újonnan megválasztott miniszterelnöke, Magyar Péter élő adásban bontotta el az egykori miniszterelnöki hivatalt körülvevő kordont és bejelentette, hogy hétvégenként látogathatóvá válik a Budavári Palotanegyed egyik legismertebb és legtöbbet vitatott épülete, a Karmelita kolostor.