A régit ápolni kell, az újnak pedig teret kell adni - interjú Reich Tamással, az Alpenrose tánccsoport alapítójával

A régit ápolni kell, az újnak pedig teret kell adni - interjú Reich Tamással, az Alpenrose tánccsoport alapítójával

Az új és a régi táncokra is nagy szükség van, leginkább a fiatalok miatt. A tiroli parasztos táncokkal el tudunk hozzájuk is jutni. Ha a helyi németség és svábság szeretné, hogy hagyományok sokáig fennmaradjanak, akkor a régit ápolni kell, az újnak pedig teret kell adni - mondta a Nagyon Várnak Reich Tamás táncos, koreográfus. Az Alpenrose Tanzgruppe alapítója több mint 40 éve foglalkozik nemzetiségi tánccal, Magyarországra pedig egy olyan dolgot hozott, ami korábban nem volt. A Savoyai teraszon megrendezett Salvator Budapest Sörfesztiválon is nagy sikert arattak.

Nagyon Vár: A Budai Várban a májusi Salvator Fesztiválon olyat láthatott a közönség, amit más német nemzetiségi hagyományokat itthon ápoló tánccsoporttól nem nagyon. Te álmodtad meg ezt az új irányvonalat. Honnan ez a mély elköteleződés?

Reich Tamás: 5 éve folyamatosan ott vagyunk kisebb sörfesztiváloktól kezdve a nagyobbakig rengeteg helyen. Mikor a Budai Várba a Salvator Fesztiválra hívtak meg minket, már akkor gondoltuk, hogy ez csak jól sikerülhet. Pontosan az kellett ide, amit mi képviselünk, és mindenki nagyon jól érezte magát. A Savoyai teraszon a személyzet is fantasztikus volt, nagyon odafigyeltek ránk. Bízom benne, hogy jövünk még ide. Én budakalászi német-sváb családból származom. Már gyerekkoromban megismerkedtem a német nemzetiségi tánccal, hiszen édesapámék sváb bálokat szerveztek. Jómagam 14 éves koromban már táncoltam ezeken. Volt egy saját zenekarom is, úgy hívták, hogy Edelweiss, azaz havasi gyopár. 15 éves koromban a Schieszl vendéglő előtt rendszeresen felléptünk. Pár évvel később Galambos Lajos Soroksári Sváb-Parti zenekarába kerültem be dobosként. Emellett 15 évesen a Budapest Táncegyüttesben is szerepeltem már. A kapcsolódásom mindig megvolt a német táncokhoz és igyekeztem is magamat ebbe az irányba terelni. Táncot oktattam Vecsésen, Budakalászon, majd a honvédségben is táncoltam.

N.V.: Majd ezt német nyelvterületen sikerült végül tökélyre fejleszteni.

R.T.: Olaszországban egy fesztiválon ismertem meg a volt feleségem, aki Németországból származott, és akkor úgy döntöttem, hogy kiköltözök hozzá. Rajta keresztül aztán Hessen tartományban szintén bekerültem egy tánccsoportba. Ez nem volt akkora kihívás, mint a magyarországi, így ott abba is hagytam a táncot, mikor hazajöttem, akkor folytattam csak Budakalászon. Ekkor hoztam létre az Alpenrose tánccsoportot, amivel nem az autentikus sváb vonalat választottam. A cél az volt, hogy legyünk egy kicsit mások, mint a többiek, hiszen Magyarországon szinte mindenki ugyanazt táncolta. Nálunk a lányok nem a klasszikus sváb ruhában vannak, hanem Dirndlben, a fiúk pedig tiroli mellényben, fekete nadrágban, fehér ingben. Tirolban ez egyébként teljesen hétköznapi viselet a mai napig.

Tiroli tánc a Budai Várban

N.V.: Hamar megérkezett ehhez a közönség is?

R.T.: A csoport hamar összeállt a régi ismeretségekből, vegyes csapat lett, de a többség budakalászi. Kitaláltam a koreográfiákat, aztán mindegyik tánchoz készítettünk egy videót is, amiknek nagyon komoly nézettsége lett. Éreztem, hogy amit csinálunk, az tényleg jó, majd jött a villányi fellépés, ahol 15 ezer ember tapsolt nekünk. Ez a 2019-es Villányi Sváb Zenei Hétvége hozta meg számunkra az első nagy sikert. Innentől kezdve a csoportom tagjai duplán akartak próbálni is.

N.V.: És ezt ráadásul egy nagy tiroli siker is követte.

R.T.: Tavaly júliusban Tirolban az Ursprung fesztiválnak volt a 30. évfordulója és oda egyetlen táncos fellépőként minket hívtak el. 8 ezer ember előtt léptünk fel Zillertalban, és idén is meg lettünk hívva. Egyszer csak németek, osztrákok, hollandok, belgák kezdték lájkolgatni az oldalunkat, de a világ minden végéből írogattak nekünk.

N.V.: Ahogy ezt a Budai Várban is láthattuk, ti inkább fülbemászó dallamokra táncoltok. Ez a népszerűség titka?

R.T.: Ez is, hiszen ezek a sörfesztiválokon nagyon nagy sikert szoktak aratni. Padokon, asztalokon szokták ropni ilyenkor. Több holland mondta már nekünk, hogy nem hiszik el, hogy mi magyarok vagyunk. De hogy megnyugtassam az autentikus sváb vonal rajongóit is: most készítünk egy polkát. Illetve a tánc már készen van, a videó is meglesz hamarosan. A budakalászi Kálvária-domb tetején forgatunk majd a naplementében.

N.V.: Mennyire teszi ki a sok fellépés a táncegyüttes tagjainak a mindennapjait?

R.T.: Épp a negyedik osztrák zenekar keresett meg minket, hogy szeretnének velünk közös videót forgatni. Én a Budakalászi Kós Károly Művelődési Ház programszervezőjeként dolgozok, de minden héten hétfőn próbálunk a csoporttal és előfordul, hogy nem tudunk annyi fellépést elvállalni, mint ahány felkérésünk van. Hobbi tánccsoport vagyunk, mindenkinek megvan emellett a maga dolga is. Nem is a pénzért csináljuk, örömünket leljük ebben. Koreográfusként nem is szeretném túlhajtani a többieket, hiszen nagyon sokáig szeretnénk még ezt csinálni. Az új és a régi táncokra is nagy szükség van, leginkább a fiatalok miatt. A tiroli parasztos táncokkal el tudunk hozzájuk is jutni. Ha a helyi németség és svábság szeretné, hogy a hagyományok sokáig fennmaradjanak, akkor a régit ápolni kell, az újnak pedig teret kell adni.

„Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok…” – Mécs László versével köszöntjük az édesanyákat
„Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok…” – Mécs László versével köszöntjük az édesanyákat

Mécs László (1895-1978) premontrei szerzetesként írta verseit, s a két világháború között valódi „sztárturnékat” tartott határon innen és túl. Előadásain, felolvasóestjein a csilláron is lógtak, a hazai mellett főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki fiatalság között volt rendkívül népszerű. Már-már idolként tisztelték, valósággal rajongtak érte hívei. Lírájában mély érzések és gondolatok érnek eggyé a modern kori prédikációk szónoklataival. Most egyik legszebb versével köszöntjük az édesanyákat.

„Május esti sugárkoszorú” - két impresszionista verssel köszöntjük a májust
„Május esti sugárkoszorú” - két impresszionista verssel köszöntjük a májust

Két nagyon hasonló költemény két XX. századi magyar költőgéniusztól. Az egyik Tóth Árpád, aki a szépség zsoldosa volt, míg a másik a szenvedélyek költője, Szabó Lőrinc. Mindkét lírikus kapcsolható valamennyire a Várhoz. Az egyik itt élt a mai Táncsics Mihály utca 13. számú ház első emeletén, míg a másik szenvedélyesen szerette a Budát, illetve a Várnegyedet, „mikor a szemem lehúnyom, egyszerre Buda, egész Buda köröttem muzsikál” – írta egyik versében. Cikkünk címét a két impresszionista vers hasonlósága ihlette.

Ki volt a valóságban Szerb Antal plátói szerelme, a titokzatos Violaine?
Ki volt a valóságban Szerb Antal plátói szerelme, a titokzatos Violaine?

Éppen 1901. május elsején született a XX. századi egyik legnagyobb magyar írója, Szerb Antal. Noha a költők, írók szerelmi életének ismerete fontos az irodalmi művek keletkezése, illetve megértése szempontjából, ennek ellenére Szerb Antal életrajzából mintha szemérmesen hiányoznának múzsái és szerelmei. Sokszor szinte üresen maradtak ezek a lapok. Olvasóink megszokhatták, hogy időről időre újabb és újabb cikkekben publikáljuk Szerb Antal múzsáit. Alábbi írásunkban egy újabb hiátust szeretnénk – a műfaji korlátokat még éppen szem előtt tartva - némileg pótolni, az ifjú Szerb Antal plátói szerelmének bemutatásával. A valóságban Ő volt Violaine!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.