
„Novemberi hajnal rajzolt rá keresztet”: 1956 a Budavári Történelmi Kaszinóban
Mégis mi más lehetett volna a Szent István Kávéházban november 6-án megrendezett történelmi kaszinónak, mint az 1956-os forradalom és szabadságharc?
Hol dördült el az első lövés 1956. október 23-án? Kiknek a forradalma volt 1956 vagy pontosabban kik voltak a forradalmárok? Történészi szemmel miért nehéz kérdés az ügynöklista nyilvánossá tétele?

Ilyen és ehhez hasonló kérdéseket feszegetett Földváryné Kiss Réka, történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke múlt hét hétfői előadásában az immáron hagyományosan a Szent István Kávéházban megtartott, Seifert Tibor által alapított Budavári Történelmi Kaszinó soron következett rendezvényén. Az jellemzően történészekből álló közönség értően hallgatta a Károli Gáspár Református Egyetem, Egyháztörténeti Tanszékének tanszékvezetőjének érdekfeszítő előadását. Az előadásból kiderült, hogy nem Budán, de nem is Pesten dördült el a legelső lövés 1956. október 23-án, hanem Debrecenben. Ez előadó szerint ez a tény is azt mutatja, hogy talán túlságosan fővárost-centrikus az 1956-tal kapcsolatos gondolkodásunk. A történész felhívta a figyelmet arra is, hogy a forradalmárok társadalmi összetételét nehezen lehet behatárolni a heterogenitás miatt, de az biztos, hogy a forradalmi csoportok ideológiai háttere és szándékaik között meglehetősen nagy különbségeket lehet tetten érni; példaként említette Pongrácz Gergelyt és a Corvin közieket, illetve Maléter Pált vagy éppen a Nagy Imre körül csoportosuló reformkommunistákat. Az ügynökkérdés kapcsán óvatosságra intett, hiszen sokszor ártatlan embereket szerveztek be, akik valójában semmit vagy szándékosan jelentéktelen dolgokról jelentettek, viszont a rendszer valódi működtetői, mint a nagyhatalmú és befolyásos kommunista elvtársak, akik sokszor ártatlan emberek és azok családjainak életét nyomorították meg nem voltak soha ügynökök.

Az előadást hozzáértő kérdések, hozzászólások és előadói válaszok követték. Ezután egy rendhagyó borkostoló következett, ahol Szentesi József, a filoxéravész előtti régi magyar fajták újra felfedezője, a beavatkozásoktól mentes borkészítés szószólója, a Borászok Borásza díj tulajdonosa az egykor a budai lankákon is termő történelmi borfajtákat mutatta be a közönség számára. A borok csodálatosak voltak, az azt követő kaszinós beszélgetések pedig mint mindig, ezúttal is fergeteges és szellemesek voltak, ahogy általában.

135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.

„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.

A magyar irodalom egyik géniusza, Weöres Sándor 1913. június 22-én született Szombathelyen. S noha a fővárosban a II. kerületben – először a Törökvész út 3/c- ben , majd a Muraközi utca 10/a-ban - éltek költő feleségével, Károlyi Amyval, ennek ellenére a nyelvzsonglőr poéta a Budai Várban is otthonosan mozgott és rendszeresen megfordult. Rá emlékezünk születésének napján.