Kertmozi a város felett – visszatér-e Budapest legkülönlegesebb nyári mozija?

Ahogy besötétedik, lassan kialszanak a város fényei, felizzik a vetítővászon, és néhány órára egészen másképp kezdünk nézni ugyanarra a történetre. Talán azért, mert ilyenkor maga a helyszín is a film részévé válik. 2024 nyarán a fővárosi kulturális élet egyik legkellemesebb meglepetése a Budavári Kertmozi volt. Az Oroszlános udvar néhány hétre nemcsak történelmi díszletté, hanem valódi közösségi térré alakult. A Budavári Palota szívében fiatalok százai ültek a vetítővászon előtt, kultfilmeket néztek, beszélgettek, találkoztak. Olyan emberek is feljöttek a Várba, akik egy hagyományos múzeumlátogatás vagy hivatalos rendezvény kedvéért talán soha nem tették volna meg ugyanezt az utat.

A kertmozi bebizonyította, hogy a Budai Vár nem csupán turisták számára lehet vonzó úti cél. A történelmi környezet és a kortárs kulturális élmény nem kioltják, hanem erősítik egymást. Egy nyári filmvetítés képes lebontani azt a láthatatlan távolságot, amely sokak fejében még mindig elválasztja a történelmi örökséget a mindennapi városi élettől. A fiatalok jelenléte nem vesz el a hely méltóságából, hanem éppen azt bizonyítja, hogy az örökség csak akkor marad élő, ha újabb és újabb nemzedékek is személyes emlékeket kötnek hozzá.

Pedig a kertmozi egyáltalán nem új találmány Budán.

A főváros első budai kertmozija 1922. július 30-án nyitotta meg kapuit a Városmajorban, nagyjából ott, ahol ma a Városmajori Szabadtéri Színpad működik. Révész Artúr tervei alapján épült, nézőterén páholyok és kerti székek várták a közönséget, a mennyezetet pedig nem vakolat, hanem a park fáinak lombkoronája adta. Az 1923-as Filmművészeti Évkönyv már ezer férőhelyes nyári moziként tartotta számon. Amikor 1935-ben kialakították a szabadtéri színpadot, a helyszín továbbra is elsősorban filmvetítéseknek adott otthont.

Kevesebben tudják, hogy a Svábhegynek is volt saját kertmozija. A Jókai Kertmozi a Hollós út 2. szám alatt, közvetlenül a fogaskerekű állomása mellett működött. Az 1923-as Filmművészeti Évkönyv már említi, az 1924-es országos kereskedelmi és ipari címtár pedig Szalmássy Miklós vállalkozásaként tartja nyilván. Neve ellenére nem Jókai Mór egykori kertjében állt, hanem attól néhány utcával távolabb.

A legismertebb budai kertmozi azonban a Duna-parton működött. Az 1926-ban megnyílt Budai Kert-Mozgó a Margit rakpart 16–17. szám alatt várta a közönséget. Hetente három alkalommal, hétfőn, szerdán és pénteken vetítettek, esténként nyolc és tíz órakor.

A hely gyorsan népszerű lett. A Pesti Hírlap 1926. július 20–21-i száma így írt róla:

„Ez az új, de máris nagyon kedvelt nyári mozi rendkívül kellemes helyen, közvetlenül a Dunaparton van és így már csak kedvező fekvése miatt is, fokozottan népszerű a budai közönség előtt. (…) A Budai Kertmozi azonkívül, hogy mindig kitűnő műsorokat mutat be, rendkívül kellemes helyen, közvetlenül a Dunaparton játszik és képeit Fricsay Richárd honvédzenekara kíséri.”

Az élő zenével kísért némafilmek különleges nyári programnak számítottak, ám a hangosfilmek megjelenésével a mozi elveszítette korábbi jelentőségét. 1931-ben bezárt.

A történet azonban itt még nem ért véget.

1954-ben ugyanazon a Duna-parti helyszínen újra megnyitották a Budai Kertmozit. Bár a házszámozás időközben megváltozott, ugyanarról a helyről volt szó, immár a korszerű hangosfilm-technikához igazodva. A Szabad Nép 1954. június 19-i száma ezt írta:

„Június 19-én, szombaton nyitják meg a Budai Kertmozit a Bem-rakpart 18. szám alatt. Az előadások minden szombaton és vasárnap este 9 órakor kezdődnek.”

A mozi ezt követően csaknem négy évtizeden át működött. Egészen 1990. szeptember 19-ig, amikor az utolsó vetítés után végleg bezárt. Helyén később felépült a mai art’otel Budapest.

Budán tehát több mint száz éve van hagyománya annak, hogy a nyári estékhez filmvetítés is társul. Éppen ezért volt olyan természetes érzés, amikor tavaly a Budavári Palota falai között ismét felizzott a vetítővászon. Mintha a város egy régi, régóta hiányzó hagyományát fedezte volna fel újra.

Éppen ezért lenne jó, ha a Budavári Kertmozi nem egyszeri kísérlet maradna, hanem visszatérő része lenne a Budavári Palotanegyed kulturális életének. Az Oroszlános udvar adottságai ma is ugyanazok, mint tavalyelőtt nyáron: különleges történelmi környezet, kiváló akusztika, egyedülálló hangulat és egy olyan közönség, amely bizonyította, hogy szívesen tölti meg élettel ezt a teret. Mert vannak helyszínek, amelyeket nem elég megőrizni. Újra és újra meg is kell tölteni tartalommal. És kevés különlegesebb nyári program képzelhető el annál, mint amikor a város fényei alatt, a Budai Vár történelmi falai között újra felfénylik a vetítővászon. A Budavári Kertmozi ugyanis nem csupán egy mozi volt, hanem annak a bizonyítéka, hogy a Vár nemcsak a múlté, hanem a jelené is lehet.