Van, amikor egy történelmi évforduló több egyszerű megemlékezésnél. Lehetőség arra, hogy egy városrész lakói újra találkozzanak egymással, együtt legyenek azokon a tereken, ahol évszázadokkal korábban a történelem zajlott, és egy még tágabb közösséggel közösen fedezzék fel, mi minden köt egy egész nemzetet ugyanahhoz a helyhez.
A történelmi évfordulók akkor érnek valamit igazán, ha nem kizárólag koszorúk, protokollbeszédek és tankönyvi évszámok maradnak utánuk. Egy város története ugyanis nem valamiféle vitrinek mögött őrzött múlt, hanem közös élő emlékezet. Különösen igaz ez a Budai Várra, ahol szinte minden utcasarok mögött több évszázad története rejtőzik, és ahol ugyanazokon a köveken sétálunk ma is, amelyeken királyok, katonák, polgárok, kereskedők, szerzetesek és művészek jártak előttünk.
Talán ezért is különösen jó gondolat, hogy a Budavári Önkormányzat Buda visszafoglalásának 340. évfordulóját idén nem egyetlen ünnepi aktussal, hanem egész emlékévvel kívánja felidézni. Az IDE BUDA! 1686 emlékév szeptember eleji nyitóprogramjai ráadásul pontosan azt mutatják meg, mitől válhat egy történelmi évforduló valódi közösségi ünneppé: van benne múltidézés és zene, könyv és gyerekprogram, történelmi hagyományőrzés és könnyűzenei koncert, ünnepélyesség és egyszerű együttlét.
Mert egy helyi közösségnek szüksége van az ilyen alkalmakra. Olyan ünnepekre, amelyek nem elválasztanak, hanem összekötnek; amelyekhez nem szükséges különleges előképzettség vagy történészi diploma, csak kötődés ahhoz a városhoz, amelyben élünk. És Buda 1686-os visszavívása olyan történelmi esemény, amely messze túlmutat a Várnegyed határain.
1686. szeptember 2-án ért véget Budán a 145 éves oszmán uralom. A várat védő mintegy 12 ezer fős török haderővel szemben a Szent Liga európai seregei álltak, V. Károly lotaringiai herceg és II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem vezetésével. Az ostrom júniusban kezdődött, és csaknem három hónapon át tartott. Az utolsó általános roham során esett el Buda utolsó pasája, az albán származású Abdurrahmán Abdi Arnaut, aki a hagyomány szerint kijelentette:
„Ha nem tudtam megtartani uramnak a rám bízott várat, úgy van rendjén, hogy én itt haljak meg!”
És valóban ott halt meg, a várfalak közelében, karddal a kezében. Helytállása az ostromló keresztény seregek tiszteletét is kivívta. Nem véletlen, hogy az Anjou-bástya közelében 1932 óta olyan emlékkő őrzi alakját, amelynek magyar felirata ma is ritka nagyvonalúsággal fogalmaz egy legyőzött ellenfélről: „Hős ellenfél volt, békesség vele!”
Az idei emlékév nyitánya is ezt a történelmi örökséget helyezi vissza a Vár tereire. Szeptember 2-án 17 órakor a Bécsi kapunál kezdődik az IDE BUDA! 1686 emlékév ünnepélyes megnyitója. Aligha lehetne ennél találóbb helyszínt választani. A Bécsi kapu évszázadok óta a Várnegyed egyik legfontosabb északi bejárata, s maga a tér is tele van történelmi emlékezettel.
Este nyolckor aztán egészen különleges módon kel életre a történelem. A Hess András téren megkoszorúzzák XI. Ince pápa szobrát, majd az Actio Christiana közreműködésével fáklyás menet indul a Mária Magdolna-torony és az Anjou-bástya érintésével a Bécsi kapuig.
XI. Ince szerepe valóban megkerülhetetlen Buda visszafoglalásának történetében. Az ő kezdeményezésére jött létre 1684-ben az Oszmán Birodalom ellen fellépő Szent Liga, és a pápa nem csupán diplomáciailag, hanem jelentős pénzügyi támogatással is segítette a hadjáratot. Amikor két évvel később Buda visszafoglalásának híre Rómába ért, az egész város ünnepelt. A „Buda eliberata” – Buda felszabadult – hírre a pápa elrendelte, hogy Róma templomainak harangjai másnap egy órán keresztül szóljanak.
Az 1686-os ostrom egyik ifjú tisztje volt Savoyai Jenő is, aki a harcokban súlyosan megsebesült, később pedig az oszmánok elleni háborúk egyik legnagyobb hadvezérévé vált. Tizenegy évvel Buda visszavétele után, 1697-ben Zentánál döntő vereséget mért II. Musztafa szultán haderejére. A győzelem olyan jelentőségű volt, hogy lényegében megnyitotta az utat az 1699-es karlócai békéhez és Magyarország nagy részének felszabadulásához az oszmán uralom alól. A zentai testvérvárosi kapcsolat ezen az évfordulón különösen szép hagyomány, hiszen az 1686-ban Budán megkezdett folyamat egyik döntő fejezete itt zárult le. Így érnek össze történetek, városok és nemzedékek egy ötnapos ünnepen.
Savoyai emléke pedig ma is ott magasodik a Budavári Palota előtt a róla elnevezett teraszon. Róna József monumentális lovasszobra eredetileg Zentára készült, ám a város végül nem tudta előteremteni az alkotás felállításához szükséges összeget. Hauszmann Alajos figyelt fel a műre, majd Ferenc József döntése nyomán 1900-ban a budai királyi palota előtt állították fel. A király indoklása szerint Savoyai „Magyarországot a török járom alól felszabadította”, a szobor pedig azóta is a palota dunai homlokzatának egyik legjellegzetesebb műalkotása.
Nem véletlen, hogy az ünnepi hangulatához a Savoyai terasz is csatlakozik, méghozzá egy játékos, az évforduló számaira építő akcióval. Szeptember 2-án és 3-án azoknak, akik az „IDE BUDA! 1686” jelszóval rendelnek, azoknak különleges jubileumi árakkal készülnek: 340 forintért 3 dl házi limonádé, 1686 forintért egy korsó csapolt Paulaner sör, 2026 forintért pedig egy frissítő Aperol Spritz kérhető.
Szeptember 3-án, csütörtökön 17 órától a Kapisztrán tér lesz a Muzsikáló Budavár helyszíne, ahol a Mária Magdolna-torony előtt a Japán Taiko Óriásdob Együttes és a Götz Saxophone Qvartet lép fel. Már maga a párosítás is izgalmas: a monumentális japán dobok archaikus ereje és a szaxofonkvartett modernebb hangzása egészen sajátos zenei találkozást ígér a Vár egyik legszebb történelmi terén.
Péntektől pedig a könyveké lesz az egyik főszerep. Szeptember 4-én kezdődik a Budavári Könyvünnep, amelynek megnyitóján 16 órától Sebestyén Márta ad koncertet, majd 17.30-tól moldvai táncház következik az ÖrvendŐ együttessel. A könyvünnep három napon át tölti meg a Kapisztrán teret és a Mária Magdolna-torony környékét kiadói beszélgetésekkel, könyvbemutatókkal, zenével és hagyományőrző programokkal.
Szombaton ehhez kapcsolódik a VIII. Budai Polgári Családi Nap, és talán ez mutatja meg a legjobban, miért jó, ha egy történelmi emlékév nem kizárólag a történelem iránt eleve elkötelezett közönséghez szól. Délelőtt tíztől lesz Álomcirkusz az Álomzug Társulással, solymászbemutató Kovács Ervinnel, majd a Kákics zenekar idézi meg a magyar népzene világát. Közben kovácsműhely, faműhely, kosaras körhinta, kézműves foglalkozások, solymászkiállítás és játékok várják a családokat. A Zsarátnok Zsoldosai 17. századi kompániája egész nap jelen lesz: látványkonyhával és tüzérségi bemutatóval hozzák közelebb azt a korszakot, amelyben Buda visszafoglalása megtörtént. Ez az a fajta történelem, amelyet egy gyerek valószínűleg hamarabb megjegyez, mint három oldalnyi évszámot egy tankönyvből.
Szombat délután közben a könyvünnep mellett egy másik, jóval lazább esemény is kezdetét veszi. A Czakó utcai Sport- és Szabadidőközpontban rendezik meg a Budavári Fesztivált, ahová 14 órától várják a közönséget. Bíró Eszter Időmanó kalandjai című gyerekkoncertje után a Midlife Crisis lép színpadra, este nyolctól pedig a Hooligans ad koncertet. A fellépők között DJ Radnai gondoskodik a zenéről.
Lesz arcfestés, csillámtetoválás, henna, hajfonás, óriásbuborék-show, csocsó, léghoki és kreatív workshop is, s bemutatkozik Budavár Söre. A rendezvény ráadásul mindenki számára ingyenes, a budavári lakosok pedig előzetes regisztrációval egy-egy étel- és italkupont is kapnak.
Vasárnap aztán a Könyvünnep harmadik napjával zárul az ünnep. Kiadói beszélgetések, gólyalábas produkciók, a Zsarátnok Zsoldosainak bemutatói, majd Beke István Ferenc székelyudvarhelyi gitárkoncertje, végül a zentai Jazz&Roll fellépése várja a közönséget.
Buda visszafoglalásának 340. évfordulója természetesen alkalom arra, hogy megemlékezzünk 1686-ról, az ostromról, a Szent Ligáról, Savoyai Jenőről, XI. Ince pápáról és még az ellenfélként tisztelt Abdurrahmán pasáról is. De legalább ennyire alkalom arra, hogy mi, mai budaiak és budapestiek ismét találkozzunk egymással ezeken a történelmi tereken. Egy város múltját ugyanis nem attól őrizzük meg, hogy emléktáblákat helyezünk el rajta. Hanem attól, hogy újra és újra elmeséljük a történeteit, megmutatjuk őket a gyerekeinknek, és időnként egyszerűen együtt ünnepelünk. Az IDE BUDA! 1686 emlékév programjai erre kínálnak most lehetőséget. És talán szeptember 2-án, amikor alkonyatkor a fáklyás menet végighalad a régi Vár utcáin, egy pillanatra azt is megérezhetjük, hogy a történelem valójában nincs olyan messze tőlünk:
Csak szippantsuk bele bátran a levegőbe és legyünk büszkék arra, hogy 1686. szeptember 2-a hőseinek köszönhetően ugyanazokon a köveken járunk, mint elődeink…
