
Jó hír Budapest szerelmeseinek: meghosszabbították a főváros aranykoráról szóló kiállítást az MNG-ben
A kiállítás Budapest szerelmesei számára valódi csoda, a Vár rajongók számára pedig szintén nagyon izgalmas. Mi már többször megnéztük a fotótárlatot és elmentünk a héten is, de még most is találtunk olyan különleges képet, ami korábban elkerülte a figyelmünket. Szóval, aki még nem látta, annak érdemes felkerekednie és elindulnia a Várba!
Ahogyan arról már beszámoltunk a nagy sikerre való tekintettel április 7-ig meghosszabbították a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető, Budapest 150 éves jubileuma alkalmából tavaly novemberben megnyílt fotókiállítást. A különleges, több mint száz művet felvonultató rendhagyó tárlaton sztereóképek és képeslapfotók láthatók a Fortepan és a Deutsche Fotothek gyűjteményéből.

1873 jött létre Pest, Buda és Óbuda egyesülésével Budapest. A 150 éves jubileum apropóján bemutatott kiállításon rengeteg századfordulós fotót láthatunk a magyar fővárosról, amelynek vitathatatlanul legszebb ékköve a Budai Vár.

A tárlat különlegessége, hogy a csodálatos, a száz évvel ezelőtti Budapest virágkorának különleges atmoszféráját megidéző Fortepan képek mellett egy német képeslapkészítő vállalatnak, a Brück & Sohnnak a drezdai Deutsche Fotothek gyűjteményében megtalálható, Magyarországon mindeddig ismeretlen városfotóival találkozhatunk.

Szembetűnő például, hogy a világháborús pusztítást követő újjáépítés során eltűntek a háztetőkről az égbenyúló díszes kupolák, csúcsdíszek és a homlokzatokra sem kerülhettek már vissza az egykori impozáns szobrok, korábbi homlokzatdíszek és a Dunán átívelő hidak sem ugyanabban a pompájukban épültek vissza, ahogyan eredetileg ragyogtak.
Ha akkora költő volnék, amekkora szeretnék lenni, a magyar nemzeti eposzt nem Attiláról, vagy Zrínyi Miklósról írnám meg, hanem Budapest városáról, a mi legnagyobb és legcsodálatosabb hősi cselekedetünkről, mert ez az, amire nincs példa másutt, ez az, amiben egyéniek vagyunk, ez az, amivel helyet váltottunk magunknak a világban
- idézik a kiállításon a Nyugat alapító főszerkesztőjének, Ignotus Hugónak (1869-1949) a 1903-ban papírra vetett sorait. Ennél találóbban és frappánsabban nem is lehet megfogalmazni Budapest szeretetét.
Mindenesetre kiállításízelítőnek készítettünk telefonnal néhány amatőr fotót, hiszen mi mással lehetne bemutatni egy fotókiállítást, mint fényképekkel. íme "egy kiállítás képei":





Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.

A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.

Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.