„De legjobban mégis a budai várat szerettem…” – Szerb Antal vallomása az Utas és holdvilágban
Szerb Antal, akinek még kulcsregényének egyik legfontosabb helyszínét, az Ulpius-házat is itt, a Várnegyed falai alatti Hunfalvy Jánosról elnevezett kis zsákutcába álmodták meg az elbeszélés rajongói, imádta a Budai Várat. Erről szól az Utas és holdvilágban leírt vallomása is.
Arról, hogy a Hunfalvy-villa volt a regény Ulpius-házának valóságbeli megfelelője Hollós László írt cikket Képzeletünk Ulpius-háza címmel 1984 októberében a Budapest folyóirat hasábjain. A
Egyszer — ez is régen történt, vagy tizenöt éve — a Bécsi kapu felől sétáltunk le a Hunfalvy utcán, és az utca végén megpillantottuk a Házat. „Öreg volt és rozzant", belül talán „szép és lakályos". Csak a hold világított és a kapu előtt álló, azóta eltűnt, öntöttvas lámpa. Ettől a pillanattól kezdve lett ez a ház képzeletünk Ulpius-háza. Falai közé gondoltuk a történelmet állandóan megjátszó testvéreket, Tamást és Évát, a cipőgombszemű gyűlölt apát, a Rajna-vidéki tájszólással beszélő nagyapát, a régi Pest eleven lexikonját. Egyre inkább hinni kezdtük, hogy az igazi, a létező Ulpius-házat találtuk meg.
- írta meg a városi legenda történetét a szakíró.
De olvassuk el Szerb Antal Mihály bőrébe bújt vallomását az Utas és holdvilágból:
Gimnazista koromban a sétálás volt a legfőbb szórakozásom. Vagy talán inkább a csavargás. Kamaszról lévén szó, ez a kifejezés találóbb. Pest minden városrészét külön-külön, szisztematikusan felfedeztem. Minden városrésznek, sőt minden utcarészletnek külön hangulati értéke volt számomra. Különben ma is éppúgy el tudok szórakozni a házakkal, mint akkoriban. Ebben nem öregedtem. A házak nekem nagyon sokat mondanak. Nekem olyanok, mint amilyen régebben a természet volt a költők számára, vagy az, amit ők természetnek neveztek. De legjobban mégis a budai várat szerettem. Régi utcáit sose untam meg. A régi dolgok akkor is jobban vonzottak, mint az újak. Csak annak volt mélyebb valósága a szememben, amibe sok-sok emberélet ivódott már bele, amit úgy tett maradandóvá a múlt, mint Kőmíves Kelemenné magas Déva várát. Milyen szépen fejezem ki magam, figyeled? Talán ez a jó Sangiovese-bor teszi. Ulpius Tamást sokszor láttam fent a Várban, mert ott lakott. Már ez magában nagyon romantikus volt a szememben, de tetszett arcának szőke, főhercegi, törékeny mélabúja és sok minden más is. Kimérten udvarias volt, sötét ruhákat hordott, és nem barátkozott az osztálytársaival. Velem sem.
Szabó Magda (1917-2007) és Szobotka Tibor (1913-1982) itt a Krisztinavárosban kezdték meg közös életüket. Itt az I. kerületben történt velük számtalan olyan dolog, amely alapjaiban határozta meg későbbi életüket. Többek között itt kapta meg mindössze félnapra Szabó Magda a Baumgartner-díjat, de itt kapta az első ajánlatot - Kardos Györgytől, a Magvető Kiadó igazgatójától - könyvének kiadására, így jelent meg a Freskó.
Az szinte köztudott, hogy Liszt Ferenc egyik legjobb barátja, Augusz Antal itt az Úri utcában lakott palotájában, így nem véletlen, hogy a zeneszerző számos alkalommal vendégeskedett nála és többször koncertezett is a közeli Sándor-palotában. Az azonban már kevesek előtt ismert, hogy a nagy német "zeneköltő", karmester Richard Wagner is többször járt a Várnegyedben, s vezényelte is műveit a kortársak nagy örömére.
1872. szeptember 29-én, több mint 150 éve halt meg az első magyar operaénekesnő, a legendás díva, Déryné Széppataki Róza, akinek emlékezete most is itt él velünk, közöttünk a budai Krisztinavárosban.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
