„De legjobban mégis a budai várat szerettem…” – Szerb Antal vallomása az Utas és holdvilágban
Szerb Antal, akinek még kulcsregényének egyik legfontosabb helyszínét, az Ulpius-házat is itt, a Várnegyed falai alatti Hunfalvy Jánosról elnevezett kis zsákutcába álmodták meg az elbeszélés rajongói, imádta a Budai Várat. Erről szól az Utas és holdvilágban leírt vallomása is.
Arról, hogy a Hunfalvy-villa volt a regény Ulpius-házának valóságbeli megfelelője Hollós László írt cikket Képzeletünk Ulpius-háza címmel 1984 októberében a Budapest folyóirat hasábjain. A
Egyszer — ez is régen történt, vagy tizenöt éve — a Bécsi kapu felől sétáltunk le a Hunfalvy utcán, és az utca végén megpillantottuk a Házat. „Öreg volt és rozzant", belül talán „szép és lakályos". Csak a hold világított és a kapu előtt álló, azóta eltűnt, öntöttvas lámpa. Ettől a pillanattól kezdve lett ez a ház képzeletünk Ulpius-háza. Falai közé gondoltuk a történelmet állandóan megjátszó testvéreket, Tamást és Évát, a cipőgombszemű gyűlölt apát, a Rajna-vidéki tájszólással beszélő nagyapát, a régi Pest eleven lexikonját. Egyre inkább hinni kezdtük, hogy az igazi, a létező Ulpius-házat találtuk meg.
- írta meg a városi legenda történetét a szakíró.
De olvassuk el Szerb Antal Mihály bőrébe bújt vallomását az Utas és holdvilágból:
Gimnazista koromban a sétálás volt a legfőbb szórakozásom. Vagy talán inkább a csavargás. Kamaszról lévén szó, ez a kifejezés találóbb. Pest minden városrészét külön-külön, szisztematikusan felfedeztem. Minden városrésznek, sőt minden utcarészletnek külön hangulati értéke volt számomra. Különben ma is éppúgy el tudok szórakozni a házakkal, mint akkoriban. Ebben nem öregedtem. A házak nekem nagyon sokat mondanak. Nekem olyanok, mint amilyen régebben a természet volt a költők számára, vagy az, amit ők természetnek neveztek. De legjobban mégis a budai várat szerettem. Régi utcáit sose untam meg. A régi dolgok akkor is jobban vonzottak, mint az újak. Csak annak volt mélyebb valósága a szememben, amibe sok-sok emberélet ivódott már bele, amit úgy tett maradandóvá a múlt, mint Kőmíves Kelemenné magas Déva várát. Milyen szépen fejezem ki magam, figyeled? Talán ez a jó Sangiovese-bor teszi. Ulpius Tamást sokszor láttam fent a Várban, mert ott lakott. Már ez magában nagyon romantikus volt a szememben, de tetszett arcának szőke, főhercegi, törékeny mélabúja és sok minden más is. Kimérten udvarias volt, sötét ruhákat hordott, és nem barátkozott az osztálytársaival. Velem sem.
Szerb Antal, akinek még kulcsregényének egyik legfontosabb helyszínét, az Ulpius-házat is itt, a Várnegyed falai alatti Hunfalvy Jánosról elnevezett kis zsákutcába álmodták meg az elbeszélés rajongói, imádta a Budai Várat. Erről szól az Utas és holdvilágban leírt vallomása is.
Babits Mihály (1883-1941) életművének egy jelentős részét nem tollal, autográf kéziratként, hanem hordozható írógépén írta. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, de a XX. század első felében egy írógép – az ingó dolgok között kiemelkedő - komoly értéket képviselt. Babitsnak több írógépe is volt, azonban az egyik elég híressé is vált. Hogy miért? Többek között erre is választ adunk alábbi cikkünkben.
Tíz nappal a világosi fegyverletétel után, 1849. augusztus 23-án Szemere Bertalan miniszterelnök vezetésével elássák a magyar Szent Koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát Orsovánál. Az osztrák császári hatóságok négy évvel később, 1853. szeptember 8-án megtalálják a kincseket, s először Bécsbe, majd Budára szállítják át.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
