Az erdei avar, a füstölgő kémények és a kertekben égetett levelek illata, a dió, a must és a bor íze, a szüretelők távoli moraja a hideg napfényben és az élet elmúlásának andalító érzése az október, s három csodaszép festmény, amelynek címében szerepel e hónap neve. Az ősz egy olyan hangulat, amit az idő múlásával egyre jobban megbecsül az ember. A Magyar Nemzeti Galéria magyar gyűjteményéből válogattunk októberi festményeket.
Már az ókori görögöket is megihlette az évszakok változása: Thalló, mint „virághozó” a tavasz istennője és az ifjúság védelmezője; Auxó, mint „növesztő” a nyár, míg Karphó, mint „gyümölcsöztető” az ősz istennője volt. A réten, kezükben mindig az adott évszakra leginkább jellemző gyümölcsökkel, virágokkal táncoló fiatal lányok a termékenység, a gyümölcsözés, a gazdagság allegóriái voltak.
Most bemutatunk három csodaszép magyar festményt, amelyekben az a közös, hogy mindegyikük címében szerepel az október. Ez egy kis kedvcsináló: Gyertek fel a Budavári Palotában működő Magyar Nemzeti Galériába és nézzétek meg a legszebb magyar festményeket!
Benkhard Ágost (1882-1961) a Mintarajziskolában, illetve a Fővárosi Iparrajziskolában Zemplényi Tivadar volt a mestere. Nagybányán pedig nyaranta Hollósy Simon növendéke lett, de olaszországi tanulmányutat is tett. 1905-ben már a Műcsarnokban állítják ki képeit. Először az Iparrajziskola tanára volt, majd a miskolci művésztelepet vezette a Képzőművészeti Főiskola tanáraként, később rektoraként.
Ferenczy Károly (1862-1917) eleinte jogi-, majd mezőgazdasági tanulmányokat folytatott, végül unokanővére és egyben felesége Fialka Olga festőnő hatására kezdett festeni. Európai tanulmányútján megismerkedett az olasz, a francia, illetve a német festőiskolákkal. Itthon a szentendrei művésztelephez csatlakozott, majd követte barátját, Hollósy Simont Nagybányára. A nagybányai Hollósy-iskola mestere lett, majd a Mintarajziskola, illetve a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. A nyarakat Nagybányán, a teleket a magyar fővárosban töltötte. A főkép is Ferenczy Károly alkotása, a Bükkös (Őszi napsütés) című festménye.
Paál László (1846–1879) egy székely kisnemesi családból származott. Iskoláit Aradon kezdte, majd Bécsben folytatta, majd Düsseldorfban telepedett le. Szoros barátságot ápolt Munkácsyval, aki Párizsba invitálta. Paál a franciaországi Barbizonban maradt, ahol haláláig dolgozott. A párizsi Szalonban mutatták be képeit, Magyarországon csak jóval halála után, 1903-ban mutatták be először képeit a Nemzeti Szalonban. Talán az ő erdei festményein a legszebbek a színes falként tornyosuló fák.
