A magyar operett hercege, Huszka Jenő

A magyar operett hercege, Huszka Jenő

Idén lesz 150 éve, hogy 1875. április 24-én megszületett Huszka Jenő zeneszerző, aki a bécsi operettel egyenrangúvá tette a magyar operettet. Ha Kálmán Imre volt az operett császára, Lehár Ferenc a királya, akkor a Bob herceg zeneszerzője, Huszka Jenő volt a műfaj hercege. Éppen ma 65 éve hagyta itt a földi világot. Cikkünkkel rá emlékezünk.

Az első operett magyarországi bemutatójára 1858-ban került sor, amikor Kolozsváron bemutatták Jacques Offenbach (1819-1880) Eljegyzés lámpafénynél című művét, s egy évre rá már Pest-Budán is játszották a darabot. Erről így számolt be a Nővilág 1860. augusztus 19-én megjelent lapszáma:

„Eljegyzés lámpafénynél“ czímű kis dalmű lesz Offenbachtól. Kolozsvárott már egy év előtt, az újtéri színpadon pedig még régebben előadták azt. A nemzeti színház közönségének örülni kell, hogy most hozzájuthat. Igazgató-válaszmány, intendáns művezető, karnagy, karmesterek stb. — közel már most nehéz lenne megmondani, kinek hibája az operai műsor szembetűnő szegénysége, s azon sajnálatos körülmény, hogy oly nagy időköz után, Rossini, Meyerbeer, vagy Wagner klaszszikus becsű művei helyett egy Offenbach-féle operettetel bírják csak azt gazdagítani. Offenbach operettjeinek nagy hasznát vehetnék hézagpótlólag, de nagy költségbe kerülő operának, mint nálunk nélkül is tudva van, más a főczélja.

A magyar operett pedig innen, a Széchenyi lánchíd budai hídfőjénél egykoron álló Budai Népszínházból indult világ körüli hódító útjára: 1862. április 21-én ugyanis itt mutatták be az Allaga Géza-Bényei István-páros által írt első ismert magyar daljátékot, A szerelmes kántor című darabot. Az Osztrák-Magyar Monarchia olvasztótégelyében a különböző népek dallamaiból, táncaiból merítő műfaj hamar népszerű lett. A látványos, mégis olcsó és szórakoztató „operácska” műfaja jóval könnyedebb volt az operánál.

A műfaj későbbi óriása, ha úgy tetszik hercege, Huszka Jenő (1875. április 24.-1960. február 2.) Szegeden született, s igazi csodagyerek volt, aki már egészen piciként elkápráztatta a felnőtt közönségét hegedűjátékával. A Városi Zenedében tanuló, különleges tehetségű fiú több hangszeren, például zongorán és fuvolán is megtanult játszani, de szülei polgári pályára szánták, ezért a Kegyes Tanítórendi Katolikus Gimnáziumba járatták. A kitűnő tanuló fiú önképzőköri elnökként számos szereplést vállalt iskolájában. Jó úton volt a jogi pálya felé, amelyre törvényszéki bíró édesapja szánta.

Huszka Jenő hegedűjátéka, mint az ének, szavalás, felolvasás s a pályázatok értékes eredménye az ifjúság komoly és lelkes törekvéséről s a vezető tanár szerencsés, ügyes kezeiről tesz tanúságot.

- írta a Szegedi Híradó 1892. május 31-i lapszáma.

1892-ben már a Budapesti Királyi Magyar Tudomány-Egyetem joghallgatói között látjuk. De a zenei pályát sem hagyta abba, hanem a jogi tanulmányokkal párhuzamosan folytatja a Zeneakadémián, s mindeközben sikeres fellépései tehetségéről adnak számára visszaigazolást, illetve tesznek tanúbizonyságot mestere, a híres hegedűművész és zeneszerző, Hubay Jenő (1858-1937) számára. A zenei rendezvények szervezéssel is foglalatoskodó Huszka egyik koncertjén lépett fel először a későbbi világhíres zongoraművész, karmester Dohnányi Ernő (1877-1960).

Huszka Jenőn, Hubay tanítványán meglátszik a mester kitűnő tanítási rendszerének eredménye, egy Tortini-féle hegedű-szonátát játszott el.

- számol be egyik fellépéséről 1894. március 8-án a Pesti Hírlap.

A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister dr. Huszka Jenő fogalmazó gyakornokot fizetésnélküli segédfogalmazóvá nevezte ki.

- jelent meg a Budapesti Közlönyben 1898. október elején.

Huszka Jenő (Fotó: Wikipédia)

A jogi diploma megszerzése után ugyanis - egyetemi barátjához és későbbi szövegírójához, Martos Ferenchez (1875-1938) hasonlóan - azonnal állást kapott a vallás- és közoktatási minisztérium művészeti osztályán, azonban ő inkább a fizetésnélküli szabadság és Párizs mellett döntött, ahol a zenélésnek élhetett. A Lamoureux-zenekar hegedűseként – számos más európai város mellett - eljutott Londonba is. Visszatérése után az igazi sikert az 1902-ben bemutatott operettje, a Bob herceg hozta el számára. Az akkor már ünnepelt színésznő és primadonna, Fedák Sári (1879-1955) szereplései kapcsán jelent meg a Pesti Hírlapban, 1902. november 23-án az alábbi híradás:

Tegnap jött létre a szerződés, melynek értelmében a kisasszony december havában tizennyolc estén át fog vendégszerepelni a Népszínházban. Fedák Sári, úgy mint Fregoli, Bernardi, Martinetti és a többi híres specialista, e vendégszereplésre külön darabot is készíttetett magának, szorosan a testére szabott parádés szereppel, mely alkalmat ad valamennyi trikjének bemutatására. A darab címe: Bob herceg, írta Martos Ferenc, zenéjét Huszka Jenő. Fedák Sári természetesen a főszerepet adja, mely — ismételjük — egyenesen számára készült.

A Bob herceg nemzetközi sikert is hozott az operett hercege számára. De emellett számos más nagysikerű operett fűződik a nevéhez, többek között a Gül Baba, Erzsébet királyné Lili bárónő, a Gyergyói bál, a Mária főhadnagy, a Szép Juhászné, illetve a Szabadság, szerelem. Élete egy jelentős részét a Vízivárosban, a Fő utca 15. számú házban található lakásában élte, ennek állít emléket a házon látható emléktábla. Két házassága volt, amelyekből két lánya és egy fia született. Az ünnepelt zeneszerző végül 85 éves korában halt meg, addig is és azóta is számtalan művét mutatták be Európa-szerte.

Meghalt Huszka Jenő. Huszka Jenő, a kiváló magyar zeneszerző, keddre virradóra, rövid szenvedés után elhunyt. Huszka Jenőt, a Magyar Zeneművészek Szövetsége a saját halottjának tekinti. A temetés időpontjáról később történik intézkedés.

- írták meg – az éppen ma 65 éve bekövetkezett halálát - 1960. február 3-án az országos magyar napilapok.

„Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok…” – Mécs László versével köszöntjük az édesanyákat
„Csak az anyám tudta, hogy királyfi vagyok…” – Mécs László versével köszöntjük az édesanyákat

Mécs László (1895-1978) premontrei szerzetesként írta verseit, s a két világháború között valódi „sztárturnékat” tartott határon innen és túl. Előadásain, felolvasóestjein a csilláron is lógtak, a hazai mellett főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki fiatalság között volt rendkívül népszerű. Már-már idolként tisztelték, valósággal rajongtak érte hívei. Lírájában mély érzések és gondolatok érnek eggyé a modern kori prédikációk szónoklataival. Most egyik legszebb versével köszöntjük az édesanyákat.

„Május esti sugárkoszorú” - két impresszionista verssel köszöntjük a májust
„Május esti sugárkoszorú” - két impresszionista verssel köszöntjük a májust

Két nagyon hasonló költemény két XX. századi magyar költőgéniusztól. Az egyik Tóth Árpád, aki a szépség zsoldosa volt, míg a másik a szenvedélyek költője, Szabó Lőrinc. Mindkét lírikus kapcsolható valamennyire a Várhoz. Az egyik itt élt a mai Táncsics Mihály utca 13. számú ház első emeletén, míg a másik szenvedélyesen szerette a Budát, illetve a Várnegyedet, „mikor a szemem lehúnyom, egyszerre Buda, egész Buda köröttem muzsikál” – írta egyik versében. Cikkünk címét a két impresszionista vers hasonlósága ihlette.

Ki volt a valóságban Szerb Antal plátói szerelme, a titokzatos Violaine?
Ki volt a valóságban Szerb Antal plátói szerelme, a titokzatos Violaine?

Éppen 1901. május elsején született a XX. századi egyik legnagyobb magyar írója, Szerb Antal. Noha a költők, írók szerelmi életének ismerete fontos az irodalmi művek keletkezése, illetve megértése szempontjából, ennek ellenére Szerb Antal életrajzából mintha szemérmesen hiányoznának múzsái és szerelmei. Sokszor szinte üresen maradtak ezek a lapok. Olvasóink megszokhatták, hogy időről időre újabb és újabb cikkekben publikáljuk Szerb Antal múzsáit. Alábbi írásunkban egy újabb hiátust szeretnénk – a műfaji korlátokat még éppen szem előtt tartva - némileg pótolni, az ifjú Szerb Antal plátói szerelmének bemutatásával. A valóságban Ő volt Violaine!

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.