Az erdélyi születésű magyar költő kulturális jelentőségét jól mutatja, hogy az idei középszintű magyar érettségi műveltségi tesztjében is szerepelt tőle idézet. Az élete utolsó évtizedeiben itt az I. kerületben, a Döbrentei tér szomszédságában otthonra talált költőről meglehetősen találóan írt Pécsi Györgyi, József Attila-díjas magyar kritikus:
Kányádi Sándor költészete […] mintegy megismétli a magyar irodalom törzsfejlődését: a népköltészettől, zsoltároktól, krónikás énekektől Petőfin, Arany Jánoson, Adyn, az erdélyi helikonistákon át a 20. század fontosabb stílusirányzataiig, egészen a posztmodern szövegirodalomig.
Kányádi Sándor: Felemás őszi ének
építsd föl minden éjszaka
építsd föl újra s újra
amit lerombol benned a
nappalok háborúja
ne hagyd kihunyni a tüzet
a százszor szétrúgottat
szítsd a parazsat nélküled
föl újra nem loboghat
nevetségesen ismerős
minden mit mondtam s mondok
nehéz nyarunk volt itt az ősz
s jönnek a téli gondok
már csak magamat benned és
magamban téged óvlak
ameddig célja volna még
velünk a fönnvalónak
