Képzeletbeli középkori sétánkon bemutatjuk a Várat, ahogyan még sosem láttad. Tarts velünk!
Fontos tudni, hogy a középkori Buda városa csupán a mai Várnegyedet jelentette. A Buda körüli árkok és a Vár magas kőfalai védelmet jelentettek az esetleges támadásokkal, idegenekkel, illetve a külső veszélyekkel szemben. A Várat az árkokat átívelő hidakon, illetve szigorúan őrzött kapukon keresztül lehetett megközelíteni. A várfalon, városfalon kívül eső részek ugyan jelentős szerepet játszottak a Vár mindennapi életében és annak ellátásában, azonban mind jogilag, mind közigazgatásilag elkülönültek Buda városától. Az idő előrehaladtával persze egyre nagyobb és több terület került Budához, a legújabb korra pedig gyakorlatilag a mai hatalmas Buda területére bővült a valamikori aprócska, s ma már elsődleges turistadesztinációként ismert városmag.
A Várnegyedet jellemzően kér részre oszthatjuk ma is, a Dísz tértől egészen a Kapisztrán és Bécsi kapu tér vonaláig elterülő Polgárvárosra (civitas), valamint a Dísz tértől délre eső Palotanegyedre, amely elsősorban a középkori erőd, vár, királyi udvar (castrum) területét jelenti. Ebben a kettős felosztásban érdemes megismerni Buda városát. A budai polgárvárost a németek és magyarok két részletben alapították, lényegében két település olvadt össze egyetlen polgárvárossá. A polgárváros északi részét feltehetően már a tatárjárás előtt magyarok alapították, míg a polgárváros déli része a később betelepülő német polgárok által lakott terület volt; tehát az északi magyar, középső német települések egyesüléséből és a déli Várból jöhetett létre Buda.
De témánk miatt most ugorjunk vissza gyorsan a középkorba! Nézzük meg, hogy a mai utcatérkép mennyire rímmel a középkori Buda alaprajzára, városszerkezetére. Megnézzük azt is, hogy milyen különálló falvak, önálló városrészek vették körbe a középkori Budát? És megtudhatjuk azt is, hogy milyen kapukon lehetett bejutni, illetve kijutni a Várból? A következőkben ezekre a kérdésekre próbálun k meg a legegyszerűbben válaszolni.
A Várból (ma Budavári Palotanegyed) a kolostor mellett húzódó Szent János utcán (ma Szinház utca) vagy a vele párhuzamos Zsidó vagy Szent Zsigmond utcán (ma Szent György utca) juthattunk el az egykori hatalmas piactérre, a Szent György térre (ma Dísz tér). E térről nyugat felől az Olasz utca (ma Úri utca), kelet felől a Mindszent utca (ma Tárnok utca) húzódott párhuzamosan, délészaki irányban. Előbbi egészen a Polgárváros északi határáig, utóbbi a Szent Miklósról elnevezett domonkos kolostorig (ma Szentháromság tér), a mai Hilton Hotel homlokzatán mementóként megmaradt toronyig ért el. Az előtte fekvő teret (ma Hess András tér), s az ebből kiágazó keletre fekvő utcát (ma Táncsics Mihály utca) szintén Szent Miklósról, míg a vele párhuzamos nyugati utcát Ötvös utcának (ma Fortuna utca) nevezték el. A tőle még nyugatabbra lévő párhuzamos utca pedig Szent Pálról (ma Országház utca) kapta nevét, amely egészen a Ferdinánd-kaszárnya, illetve Nándor-laktanya (ma Honvédelmi Minisztérium) előtt elterülő Szombatfaluig vagy Szombathelyig (ma Kapisztrán tér) vezetett. Abból, hogy csak az utcanevek változtak azt láthatjuk, hogy a Vár középkori alaprajza, utcaszerkezete az évszázadok során szinte semmit sem változott.
Most pedig nézzünk a várfalakon kivülre! A Várhegytől délre Kispest vagy Kelenföld, illetve Kelenhegy (ma Gellért-hegy), illetve a mai Tabán vagy más néven Ráczváros terült el, tőle északabbra volt Logod (ma a Krisztinaváros déli része), valamint Tótfalu (németül Zeiselspüchel, a mai Krisztinaváros északi része). A Vártól keletre Szent Péter külváros (a mai Víziváros) vonult a Duna partján egy jelentős középkori kikötőjével, így nem csoda, hogy a városrész főterén már Mátyás idején országos vásárokat tartottak. A budai Felhéviz a mai Császárfürdő-Lukácsfürdő vidékét és a mai Országút nagy részét foglalta magában. Ettől északra fekszik a rómaiak által Aquincumnak, majd a középkorban Ó-Budának (ma Óbuda) nevezett egykori önálló település, ma városrész. Az külön érdekesség, hogy a középkorban Buda városához tartozónak tekintették a Nyulak szigetét (ma Margit-sziget), amit sokszor budai szigetnek, hivatalosabb nevén a kolostorról Szent Mária szigetének neveztek.
De hogyan lehetett bejutni, illetve kijutni a Várba, Várból?
Nos, voltak az úgynevezett nagykapuk, kiskapuk és kisajtók. Előbbieken szekérrel, a kiskapukon lovakkal lehetett áthajtani, míg legutóbbiaknak a gyalogos forgalom szempontjából volt jelentősége.
A délnyugati Mezei kaput vagy Zsidó kaput, később Fehérvári kapunak nevezték el. A Dísz tér Palota úti torkolatánál lévő Fehérvári kapu vezetett ki a Várból a nyugati mezőkre, illetve a Székesfehérvárra vezető útra. A kapu déli oldala mellett közvetlenül emelkedett a város legkorábbi zsinagógája. Helyét ma a rondellát és a mesés budai kilátást nyújtó Tóth Árpád sétányt összekötő híd jelöli. A kaput a mellette álló Fehérvári-rondelláról védték az idegenektől.
A Duna felől, a Vizivárosból és a pesti révtől megközelíthető Vízi kaput és annak utcáját a középkorban Szent Jánosról nevezték el, s ezt hívták a XIX. században Ferencz József kapunak.
A mai Bécsi kaput valaha a szombat-napi vásárokról Porta Sabbatinak, azaz Szombat-kapunak nevezték el, amely jelnleg a Várfok utca torkolatánál található, de a középkorban feltételezhetően egy picit beljebb volt.
A palotából, annak délnyugati fordulójánál állt még egy kapu a Duna felé, melyet már az 1300-as években Kelenföldi kapunak vagy Kreinfeldi kapunak neveztek, ennek a helyét pontosan nem ismerjük. Feltehetően a Váregyedből elindulva az Ördög-árkon található egyik hídon a Naphegy oldalában vezetett a szőlőkbe.
A Tótfalu kapu, a falu földrajzi elhelyezkedését is jól mutató Várfok utca és Vérmező utca kereszteződésében állt.
Egy Ágyúraktár-kapunak hívott „Kis kapu” volt a Királyi Palota északi előudvarának keleti oldalán, de volt a Színház utca keleti oldalán is egy másik kiskapu, illetve volt a törökök által Hiszárpecse (Fellegvár) kapuszunak nevezett kiskapu, amely az egykori Koldus kaputól (ma Hollós kapu) jobbra állt. A vicces nevű Lihegő kapu a Királyi palota déli nagy rondellájának toronykapuja volt. A Tabáni kapu később Ferdinánd kapu pedig a Buzogány torony mellett állt.
