Ez történt a Budai Várban 1920. június 4-én

Ez történt a Budai Várban 1920. június 4-én

A Kárpátoktul le az Al-Dunáig/ Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!/ Szétszórt hajával, véres homlokával/ Áll a viharban maga a magyar./ Ha nem születtem volna is magyarnak,/ E néphez állanék ezennel én,/ Mert elhagyott, mert a legelhagyottabb/ Minden népek közt a föld kerekén. – írta Petőfi. Sorait halála után több, mint hetven évvel sokan idézték. Így telt a Várban a trianoni békediktátum gyalázatos napja.

Úrnapjának ünnepe az idén egybeesett és fájdalmasan Összekapcsolódott a békealáírásának gyászos időpontjával. A fényes pompával megtartott körmenet valamennyi résztvevője átérezte a mai nap kettős jelentőségét és az egyházi ünnepség befejezése után, a körmenet közönsége a Disz-térre vonult, hogy megkoszorúzza és virágokkal borítsa be a budavári Honvéd-szobrot, a magyar hazaszeretet és ősi erő örök szimbólumát. Már reggel nyolc óra után nagy számban érkezett a közönség a Várba, hogy részt vegyen az ünnepi körmenetben. A koronázó Mátyás-templom előtt a Prónay-század és a helyőrségi zenekar állott föl, majd díszuhás rendőrök érkeztek. A templom bejáratánál a testőrség és Halász alezredes vezetésével a koronaőrség állott sorfalat. Háromnegyed kilenckor egymásután érkeztek meg az előkelőségek Horthy Miklós kormányzót Simonyi-Semadam Sándor miniszterelnök képviselte, míg a kormányzó felesége és leánya személyesen jelentek meg az ünnepi misén. József főherceg képviseletében Álgya Sándor ezredes jelent meg. A kormány részéről a miniszterelnökön kívül Ferdinándy Gyula, igazságügyminiszter és Korányi Frigyes báró, pénzügyminiszter, Patacsy Dénes, Ruffy Pál, Balázsy Antal államtitkárok voltak jelen. Egymásután jöttek azután Apponyi Albert gróf, Rakovszky István, a nemzetgyűlés elnöke, Huszár Károly volt miniszterelnök, Mattyasovszky György rendőrfőkapitány (…) Pontban kilenc órakor megkezdődött a Mátyás-templomban az ünnepi mise, amelyet Mészáros János érseki helynök celebrált fényes segédlettel. (…) Tíz óra tájt ért véget az istentisztelet, amely után megindult a körmenet. A menetet díszruhás rendőrök nyitották meg. Utánuk következett a helyőrségi zenekar, díszszázad, az iskolák, női és férfi egyesületek, kongregációk, harmadrendek, plébániák és egyházközségi képviselők, diszszázad, papság, szerzetesrendek, Mészáros János a szentséggel, a kormány, a nemzetgyűlés elnöke, a hatóságok fejei és végül a menetet bezáró diszszázad. Harangzúgás közepette indult el a körmenet, amely a Werbőczy utcán, Nándor-téren, Úri-utcán, Dísztéren és Tárnok-utcán keresztül visszatért a koronázó Mátyás-templomba, ahol Tedeum volt. Az egyházi ünnepségek végeztével a közönség a Dísz térre vonult, ahol magyarruhás leányok fogadták az érkeztet Ekkorra már a budai hazafias közönség örökzöld ágakkal és virágokkal hintettebe a Honvéd-szobor talapzatát. Mikor a körmenetre érkezők elhelyezkedtek a szobor körül, megérkezett a Területvédő Liga küldöttsége, amely a néma tüntetés jeléül hatalmas nemzetiszínű szalaggal ellátott koszorút helyezett a szoborra. A szobor megkoszorúzása után még egymás után érkeztek a budai iskolák növendékei, különböző egyesületek küldöttségei és valamennyien virágot és örökzöld ágakat szórtak a szoborműre. A Területvédő Liga koszorúja! Karafiáth Jenő nyug. államtitkár helyezte a Honvéd-szoborra és rövid beszédben fejtette ki, hogy a régi honvéderény nem fogja nyugton hagyni területrabló ellenségeinket, míg az elszakított részeket vissza nem szerezzük. Utána Somló Emma, a Nemzeti Színház tagja szavalt két székely irredenta költeményt, majd a Himnusz eléneklése után a közönség ünnepi csendben oszlott szét.

(Forrás: Magyarország című lap, 1920. június 4. szám)

Kik érted ültek, szent világszabadság – rabok a Várnegyed börtönében
Kik érted ültek, szent világszabadság – rabok a Várnegyed börtönében

A reformkori törekvések elbukását, ha úgy tetszik totális politikai csődjét mi sem jelzi jobban történelmi kilométerkőként, mint az 1848. március 15-i pesti forradalom kitörése. A reformjavaslatokat az asztalról lesöprő bécsi udvar nem érzékelte a valóságot, s hogy mekkora feszültség forr a magyar keblekben. Így, amikor a hatalom végletekig feszítette a húrt, a magyar nemzeti újjászületés szabadságvágya úgy fakadt ki és sepert végig az országon, mint ahogyan a természeti csapások szokták az útjukba álló dolgokat ledönteni: feltartóztathatatlanul. Ezt megelőzően és után azonban rengetegen raboskodtak a császári önkény miatt börtönökben. Cikkünkben azokat a hírességeket mutatjuk be, akik a Táncsics-börtönként elhíresült budavári „tömlöcben” ültek forradalmi nézeteik miatt. Ezért is a Petőfit megidéző parafrázis a címben: Kik érted ültek (!), szent világszabadság!

Mezőre hulló véreink: A Vérmező rövid története
Mezőre hulló véreink: A Vérmező rövid története

Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?

Must szagú erjedés és az egyik legszebb magyar vers – Márainak ezt jelentette a szeptember
Must szagú erjedés és az egyik legszebb magyar vers – Márainak ezt jelentette a szeptember

A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.