Éppen ma 180 éve született az egyik legnagyobb magyar festő, Szinyei Merse Pál
A magyar képzőművészet, a századfordulós magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának, Szinyei Merse Pálnak a 180. születésnapját ünnepeljük.
Szinyei Merse Pál (1845-1920) éppen 180 éve, július 4-én született a felvidéki Szinyeújfalun, Szinyei Merse Félix (1816–1875) és jekelfalusi és margitfalvai Jekelfalussy Valéria (1826–1880) gyermekeként.
1856-tól az eperjesi katolikus gimnáziumban, majd, 1861 őszétől Nagyváradon tanult és érettségizett. Már ekkor a festészet felé fordult a figyelme. A müncheni tanulmányai alatt Carl von Piloty (1826-1886) német festő, az akadémikus német festészet jellegzetes képviselőjénekr műhelyében tanult.
Később Szinyei a magyar képzőművészet újító alakja volt, festészetével, a merész és harsogó fény- és színhasználatával a színek megjelenítésének elsődlegességét hirdette. A Majális, a Lila ruhás nő, a Hóolvadás, a Pacsirta, a modernitás remekművei. Sajátos, könnyed és kolorista természetábrázolása az európai impresszionisták közé emelte a nyugati szalonokban otthonosan mozgó művészt.
…Szinyei Merse Pál műve halhatatlan, úgy a Szinyei Merse Pál élete is szinte egy az örökkévalósággal. A termő, virágzó gyönyörű egész esztendő is, melynek tejes rügye, égő pipacsa, napsütött lombesése s tiszta havazása van: nem annyi várjon, mint az örökkévalóság? Szinyei Merse Pál: Mint az édes szeder, olyan lesz mindezig az ajkamnak ezt a nevet ismételni. Boldogsága az életemnek, hogy Szinyei Merse Páltismerhettem. Köszönöm Nektek, Szinyeisták, testőrei, édes öccsei, fiai, örökösei, drága barátaim, az én Istenem áldjon meg Benneteket.
- írta róla Szép Ernő 1931-ben, a Magyar Művészet hasábjain.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításában számos festménye megtalálható, ezért is kiváló program ebben a fülledt melegben megtekinteni képeit a Budavári Palota hűs, temperált múzeumi termeiben.
Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
