Éppen ma 180 éve született az egyik legnagyobb magyar festő, Szinyei Merse Pál
A magyar képzőművészet, a századfordulós magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának, Szinyei Merse Pálnak a 180. születésnapját ünnepeljük.
Szinyei Merse Pál (1845-1920) éppen 180 éve, július 4-én született a felvidéki Szinyeújfalun, Szinyei Merse Félix (1816–1875) és jekelfalusi és margitfalvai Jekelfalussy Valéria (1826–1880) gyermekeként.
1856-tól az eperjesi katolikus gimnáziumban, majd, 1861 őszétől Nagyváradon tanult és érettségizett. Már ekkor a festészet felé fordult a figyelme. A müncheni tanulmányai alatt Carl von Piloty (1826-1886) német festő, az akadémikus német festészet jellegzetes képviselőjénekr műhelyében tanult.
Később Szinyei a magyar képzőművészet újító alakja volt, festészetével, a merész és harsogó fény- és színhasználatával a színek megjelenítésének elsődlegességét hirdette. A Majális, a Lila ruhás nő, a Hóolvadás, a Pacsirta, a modernitás remekművei. Sajátos, könnyed és kolorista természetábrázolása az európai impresszionisták közé emelte a nyugati szalonokban otthonosan mozgó művészt.
…Szinyei Merse Pál műve halhatatlan, úgy a Szinyei Merse Pál élete is szinte egy az örökkévalósággal. A termő, virágzó gyönyörű egész esztendő is, melynek tejes rügye, égő pipacsa, napsütött lombesése s tiszta havazása van: nem annyi várjon, mint az örökkévalóság? Szinyei Merse Pál: Mint az édes szeder, olyan lesz mindezig az ajkamnak ezt a nevet ismételni. Boldogsága az életemnek, hogy Szinyei Merse Páltismerhettem. Köszönöm Nektek, Szinyeisták, testőrei, édes öccsei, fiai, örökösei, drága barátaim, az én Istenem áldjon meg Benneteket.
- írta róla Szép Ernő 1931-ben, a Magyar Művészet hasábjain.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításában számos festménye megtalálható, ezért is kiváló program ebben a fülledt melegben megtekinteni képeit a Budavári Palota hűs, temperált múzeumi termeiben.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Az egykori Pest az Alagút megnyitásával pumpált életet a Várhegy nyugati oldalán húzódó Krisztinavárosnak keresztelt budai városrészbe. Ma már nem is gondolunk bele, de a festői tájat - benne a Horváth-kert, illetve a Vérmező buja növényzetét - az Ördögárok vizével öntözték, s részben ma is ez táplálja a fák, növények gyökereit. A patak, illetve az azon átvezető híd egyik szép, de szinte elrejtett emléke tabáni emlékkő, amely valahol a tabáni park, az Erzsébet-szobor, illetve az Arany Szarvas kiszögelésének közepén bújik meg. Olyannyira, hogy az erre járó turisták fényképezgetik ugyan, de az itt élők előtt sokszor észrevétlen marad.
Ha nem évtizedekben gondolkodunk, hanem évszázadokban, akkor nem nehéz belátni, hogy az egykori Buda városának, a mai Várnegyednek a jelentősége elég meghatározó volt a magyar történelem alakulása szempontjából. Ezen belül pedig a budavári polgárváros legfontosabb tere a Szentháromság tér, s így talán nem túlzás, ha azt írjuk alábbi cikkünkben, hogy az ország főteréről van szó.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
