
Éppen ma 180 éve született az egyik legnagyobb magyar festő, Szinyei Merse Pál
A magyar képzőművészet, a századfordulós magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának, Szinyei Merse Pálnak a 180. születésnapját ünnepeljük.
Szinyei Merse Pál (1845-1920) éppen 180 éve, július 4-én született a felvidéki Szinyeújfalun, Szinyei Merse Félix (1816–1875) és jekelfalusi és margitfalvai Jekelfalussy Valéria (1826–1880) gyermekeként.

1856-tól az eperjesi katolikus gimnáziumban, majd, 1861 őszétől Nagyváradon tanult és érettségizett. Már ekkor a festészet felé fordult a figyelme. A müncheni tanulmányai alatt Carl von Piloty (1826-1886) német festő, az akadémikus német festészet jellegzetes képviselőjénekr műhelyében tanult.

Később Szinyei a magyar képzőművészet újító alakja volt, festészetével, a merész és harsogó fény- és színhasználatával a színek megjelenítésének elsődlegességét hirdette. A Majális, a Lila ruhás nő, a Hóolvadás, a Pacsirta, a modernitás remekművei. Sajátos, könnyed és kolorista természetábrázolása az európai impresszionisták közé emelte a nyugati szalonokban otthonosan mozgó művészt.

…Szinyei Merse Pál műve halhatatlan, úgy a Szinyei Merse Pál élete is szinte egy az örökkévalósággal. A termő, virágzó gyönyörű egész esztendő is, melynek tejes rügye, égő pipacsa, napsütött lombesése s tiszta havazása van: nem annyi várjon, mint az örökkévalóság? Szinyei Merse Pál: Mint az édes szeder, olyan lesz mindezig az ajkamnak ezt a nevet ismételni. Boldogsága az életemnek, hogy Szinyei Merse Páltismerhettem. Köszönöm Nektek, Szinyeisták, testőrei, édes öccsei, fiai, örökösei, drága barátaim, az én Istenem áldjon meg Benneteket.
- írta róla Szép Ernő 1931-ben, a Magyar Művészet hasábjain.
A Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításában számos festménye megtalálható, ezért is kiváló program ebben a fülledt melegben megtekinteni képeit a Budavári Palota hűs, temperált múzeumi termeiben.


A magyar képzőművészet, a századfordulós magyar festészet egyik legjelentősebb alakjának, Szinyei Merse Pálnak a 180. születésnapját ünnepeljük.

Ilyenkor július elsején, a nyár kellős közepén újra a tenger finoman ölelő hűsítő hullámaiba vagy a balatoni strandok zsibongó moraja felé vágyakozunk, s ha a vágyunk valóra válik, mindennél jobban érezzük, hogy az élet minden nehézség ellenére mégiscsak szép. Ezt üzeni Kosztolányi Dezső Jó az élet című verse is, amit 1913. júliusában írt.

Ma, ezen a fáradt június végi napon, a nyár közepe felé közeledve három képpár által mutatjuk be kedves olvasóinknak az emberi élet mulandóságát és az ember által teremtett értékek, alkotások mozdulatlanságát. Mert míg az emberi élet törékeny, történelmi távlatokból illékonynak, egy pillanatnak tekinthető hamis tündöklés, addig az ugyanazon ember által megvalósított alkotás, értékteremtés - legyenek azok épületek, szobrok, festmények, versek, regények vagy tárcák - az örökkévalóságnak készülnek.