Egy palota a Várban, amely két család nevét viseli a nevében
Izgalmas történetet mesél el a Budavárban található De la Motte-Beer-palota, amely május 24-én egy különleges eseménynek, egy lakásszínház előadásnak ad majd otthont. A kulturális program részleteit is tartalmazó írásunk után most magát a Dísz téren álló épületet mutatjuk be.
Igazi kuriózumnak ígérkezik az a program, amelyet ebben a cikkünkben ajánlottunk olvasóink figyelmébe. Mint megírtuk, ezen a napon a budavári De la Motte-Beer-palota ad otthont egy lakásszínház előadásnak. De mi a története a különleges esemény helyszínéül szolgáló, Dísz téren álló épületnek? A válasz megadásához a Budapest100-at hívtuk segítségül, amelynek a De la Motte - Beer-palotát bemutató cikkéből kiderül, hogy
az épület palota legpompásabb dísze az első emeleti barokk teremsor, ahol közel 250 négyzetméternyi festett falkép található, amelyet 1962-ben tizenöt festékréteg alól tártak fel.
Beer József Kajetán évtizedeken át ebben az épületben működtette gyógyszertárát, Buda második gyógyszertárát, az úgynevezett Általános Gyógyszertárat, későbbi nevén a Fekete Sast.
A palota építése előtt, a középkorban a telken három kisebb ház állt. Ezek, számos más várbéli hasonlóan, az 1686-os ostrom során pusztultak el. Fennmaradt alapjaikat felhasználva építettek fel két új házat, immár barokk stílusban, ezek egyike a mai Dísz tér 15 alatti De La Motte-Beer palota, amelynek története két családhoz fűződik legerősebben.
Báró de la Motte des Aulnois Ferenc Károly mérnökkari alezredes volt, családjával 1760-ban költözött be a házba. Ők nem maradtak itt nagyon sokáig, ugyanis a házat 1773-ban Beer József gyógyszerész vásárolta meg. Az ő idejére datálhatóak az egy tengelyre felfűzött teremsor (enfilade) gazdag díszítőfestései az emeleten.
A secco technikával készült barokk festést nagy valószínűleg Falconer Györgynek tulajdoníthatjuk. Itt található a téli étkező, a szalon, a Jézus szenvedéstörténetét bemutató képekkel gazdagított nappali szoba, a hálószoba és egy dolgozószoba. Utóbbi helyiség festései Beer József fia, az orvos Beer János idejéből valók.
1865-ben Pán József tervei szerint L alakú, kétemeletes, romantikus szárnyat építettek a házhoz. Ez a második világháborúban elpusztult, és az ostrom során a Dísz téri kapubejárat is beomlott.
A földszinten sokáig patika működött, ma postahivatal található a helyén. Az emeleti szinten található a kiállítási tér. Különösen értékesek a falfestmények: több mint egy tucat későbbi festés rétegei alól kerültek elő. A bútorzat már nem mondható a ház eredeti berendezésének, inkább a 18-19. századi polgári élet bemutatására szolgálnak a kiállítótérben. A díszes szobák sora az utcára néz, ezek mögött, az udvari oldalon található a sokkal egyszerűbb módon, fehérre meszelt falakkal kialakított konyha. Az itt látható dongaboltozatos mennyezettel épült valamikor az egész emelet, de ma már csak ezekben a helyiségekben maradt meg. A konyha melletti meredek lépcső a padlástérbe vezet. Ezt a teret a patikus Beer gyógynövények szárítására használta: ezek voltak a gyógykészítmények, illatanyagok, likőrök alapanyagai. A tetőszerkezet is említésre méltó: a gerendák jó része még az eredeti, kétszáz évnél is idősebb faanyag.
Nyitókép: nagyonvar.hu
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
