
"Budapest. Az első aranykor" – a 150 éves évfordulóhoz kapcsolódó fotókiállítás az MNG-ben
1873. november 17-én jött létre Pest, Buda és Óbuda egyesülésével fővárosunk, Budapest. Az évforduló okán egész hétvégén változatos programokkal, várják az érdeklődőket a fővárosban. Többek között a Magyar Nemzeti Galéria is tematikus fotókiállítással várja a nagyközönséget.
November 17-én ünnepeljük Budapest 150 éves születésnapját, amelynek legszebb ékköve a Budai Vár.
A "Budapest. Az első aranykor" című tárlaton olyan fotók kerülnek bemutatásra, amelyek a kiegyezést követően kibontakozó urbanizáció korszakát, a magyar főváros virágkorát mutatják be. Budapest, az Osztrák-Magyar Monarchián belül – az osztrák fővároshoz, Bécshez hasonlóan - fővárosi státuszt kapott és olyan mértékű városiasodás indult meg, ami mai ésszel szinte felfoghatatlan. A november 15-én nyíló kiállítás a Fortepan és a Deutsche Fotothek gyűjteményének anyagából kölcsönözve (1903–1912) sztereoképek és képeslapfotókkal varázsolja elénk a megszülető világvárost.

A tárlaton először láthatja a közönség a német Brück & Sohn képeslapkészítő cég 1903 és 1912 között készült budapesti városfényképeit, amelyeken az emblematikus épületek mellett nemegyszer kis utcai történetekben bukkannak fel a nagyvárosi hétköznapok. A magyar piacra készített képeslapok a rohamos léptekben fejlődő századfordulós Budapestnek az idelátogatók számára legvonzóbb helyszíneit mutatják be, fókuszukban számtalan pompás, akkor még fiatal épülettel, melyek ma is ikonikus büszkeségei városunknak. A kiállítás másik része a svájci származású budapesti építési vállalkozó, lelkes hobbifotós, Schoch Frigyes térhatású sztereoképeiből áll, amelyeken privát nézőpontból bontakozik ki a világvárossá érő Budapest. A korabeli fotókon látható épületek, helyszínek egy része mára jelentősen átalakult, vagy – fájdalmasan sok esetben – megsemmisült a háborús pusztításban. A tárlat ezért a korabeli felvételek mellett bemutatja az ábrázolt helyszínek későbbi sorsát vagy mai képét is.
- írják a MNG Facebook-oldalán.

Baán László, főigazgató megnyitó beszédéből az alábbi részletet idéznénk:
...kiállításunk az ifjú magyar főváros első 35 évét, Budapest első aranykorát idézi meg. Gondoljunk csak bele: szinte pontosan ugyanennyi idő telt el a kommunizmus bukása, az 1990-es rendszerváltozás óta. S ha összevetjük a két időszak teljesítményét, annak léptékét és minőségét… nos, volna okunk akár az elkeseredésre is. De ehelyett helyesebb mindenekelőtt a legnagyobb szerénységgel fejet hajtani elődeink csodálatra méltó teljesítménye előtt, majd megpróbálni megérteni, miért tudták mindazt megcselekedni, amit mi nem - ezt követően pedig megtenni azt, amit legjobb tudásunk és erőnk szerint megtehetünk, hogy megteremtsük a város és ezzel együtt az ország második aranykorát.

Lázás János, miniszter ünnepi megnyitó beszédét itt nézhetik és hallgathatják meg:

Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.

„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.