A bécsi klasszika egyik legnagyobb alakja 1770. december 17-én, tehát éppen ma 255 éve született Észak-Rajna-Vesztfália tartomány egyik városában, Bonnban. A zeneszerzőt Haydn és Mozart mellett a bécsi klasszika triászának tagjaként tartja számon a zenetörténet. Sokáig vitatták, de ma már biztosan tudjuk, hogy 1800 tavaszán maga Beethoven adott koncertet a Várban. Emellett azonban van egy még nagyobb talány, amit talán már sosem fejthetünk meg: egy magyar lány, egy anonimizált kislány és egy titkos szerelem.

Noha sokáig komoly viták tárgyát képezte a zenetörténészek között, hogy Ludwig van Beethoven (1770-1827) valóban járt-e Budán vagy sem. Azonban ma már biztosan tudjuk, hogy a nem túl gyakran utazó zeneszerző 1800. május 7-én valóban koncertet adott a Budai Várban vagy sem. Major Ervin (1901-1967) zenetörténész volt az, aki a Zenei Szemle 1926. decemberi számában „Beethoven Budán 1800-ban” címen megjelent tanulmányában több dokumentumot is közzétett a kétkedők megnyugtatására. A minden kétséget kizáró bizonyíték egyébként a Magyar Kurír 1800 május 13-i számában megjelent tudósítás volt, amely így szólt:

A Budai Theatruntban Concert tartatott, a mellyben egy Beethoven nevű híres muzsikus a Forte-Pianón való mesterséges jádzása által mindeneknek magára vonta a figyelmetességét

Ez a cikk igazolta minden kétséget kizáróan a később még több részletet feltáró zenetörténészek számára, hogy a mai Karmelita-kolostorban helyet kapó egykori Várszínházban, József nádor (1776-1847) felesége, Alekszandra Pavlovna (1783-1801) névnapi ünnepségén igenis maga a híres zeneszerző lépett fel. De az egyébként itt a Krisztinavárosban „Angyalkert” néven óvodát alapító Brunszvik Teréz (1775-1861) naplóbejegyzése is megerősíti a zenetörténész állítását:

Beethoven, olyan mint egy álom, hogy házunk barátja, bizalmasa volt!… Eljött Budára, eljött Martonvásárra.

Azt is biztosan tudjuk, hogy Beethoven 1800-1812 között számos alkalommal megfordult Martonvásáron, a Brunszvik-kastélyban. Ma már az is nyilvánvaló, hogy egykori tanítványához, Teréznek a húgához, Brunszvik Jozefinhez (1779-1821) gyengéd érzelmek fűzték. Kapcsolatuk azután is tartott, hogy a lány férjhez ment és gyermekei születtek, majd özveggyé vált. Beethoven volt az, aki megvigasztalta az özvegyet. Az egyik Brunszvik-lány, Brunszvik Karolina egyszer azt tanácsolta nővérének, Jozefinnek, talán nem minden alap nélkül, hogy:

Soha ne maradj vele egyedül.

Noha Jozefin aztán újra férjhez ment egy észt származású báróhoz, de még ekkor is tartott a zeneszerzővel való a kapcsolata. Az ő szerelmükből persze sosem lett ugyan házasság, azonban kettejük utolsó találkozását követően született Jozefinnek egy kislánya, aki a Minona nevet kapta, amely reverz álnév-játékként, vagyis visszafelé olvasva az Anonim vagyis névtelen szót adja ki. Ez, számos zenetörténész szerint arra utalhat, hogy a kislány édesanyja nem vállalhatta fel vér szerinti édesapja nevét, aki az egyébként logikus feltételezések szerint Beethoven lehetett. De ez a talány, feltételezhetően mindörökre titok marad.