A Virág Benedek Ház adott otthont a Márai Sándor állandókiállításban. Márai Sándor nem messze innen a szomszédos Krisztinavárosban lakott, a Mikó utca és a Logodi utca sarkán.
A tárlat az író kalandos életének különböző állomásain keresztül mutatja be annak életét, életművét.
Az író élete és életműve fontos forrásvidéke szülővárosa, Kassa volt, ahol gyermekkorát töltötte. Számos későbbi művének alapélménye ide kötődik. Gondoljunk csak A kassai polgárok című drámára, vagy a Kassai őrjárat című regényére. Az írónak a Vörös Lobogó című lapba 1919-benmegjelent cikkei kényszeremigrációt jelentettek számára, ekkor Lipcsébe utazott. Ekkor ismerkedik meg Matzner Ilonával, Lolával aki élete társa lesz. Egészen 1928-ig Lipcse, Frankfurt, Berlin és Párizs volt Márai otthona, illetve otthonuk. Hazaköltözésük idején már elismert újságíróként, tudósítónak, írónak számított.
Ekkor találtak otthonra a Krisztinavárosban:
„Budára költöztem, az ismerős negyedbe, s mindennap óvatosan, gyanakodva mentem csak át Pestre.” – írta Márai az Egy polgár vallomásaiban.
Kosztolányi Dezső, Babits Mihály, Schöpflin Aladár, Németh László, Szabó Dezső közelsége inspirálhatta az írót a munkában. Márai valósággal ontotta magából a tárcákat, regényeket, újságcikkeket. Polgári látásmódja a középosztály egyik utolsó hírnökökévé tette Márait.
Ezt rombolta le otthonukkal együtt szó szerint a háború, s ekkor semmisült meg Lola családjának több tagja is az „ordas eszmék” következményeként működtetett haláltáborokban. A házaspár nem csupán idegenkedett, hanem egyenesen viszolygott az orosz megszállóktól és az általuk képviselt alantas kommunizmus eszméjétől is.
A középosztály ellehetetlenítését és a hazaárulónak titulált nyugatos gondolkodást, európai értékek képviseletét képtelenek voltak elfogadni. Így, 1948-ban örökbefogadott fiúkkal, Jancsikával együtt elhagyták Magyarországot. Az író ideiglenes otthonává vált Olaszország, majd innen mentek a tengerentúlra, s lettek az Amerikai Egyesült Államok polgárai. 1956-ban még egy pillanatra reménykedett, a pár napos remény azonban a szabadságharc orosz tankokkal történő vérbe fojtásával hamar elillant. 1967-ben nevelt fiúk Svájcba költözött, ezért ők is elhagyták Amerikát, és Salernóba Lola nagybátyjától örökölt lakásába költöztek. Rövid idő után azonban visszaköltöztek San Diegóba. A nyolcvanas években Lola sokat betegeskedett, majd 1986-ban meghalt, s őt követte János tragikusan fiatalon bekövetkezett halála. Márai végül magányosan, önkezével tett pontot élete végére.
„Megéltem a legtöbbet és a legnagyszerűbbet, az emberi sorsot. Más és jobb nem is történhetett velem.” – írta a Füveskönyvben.
A kiállítás sok idézettel, sok-sok képpel vezeti végig a látogatókat ezen az izgalmas és mozgalmas írói életművön.
