Háborúk és békék, végvárak és fürdők, kereskedők és katonák, pusztulás és újjászületés – október 15-től a Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeumának új időszaki kiállítása, a Város a fronton – Buda és Pest a török korban, 1526–1686 ezt az ellentmondásokkal teli világot kelti életre.
Ha ma végigsétálunk a Budai Vár utcáin, aligha gondolunk arra, hogy a jól ismert falak és bástyák egy része egy olyan korszak emlékét őrzi, amikor Buda nem egyszerűen Magyarország egyik legfontosabb városa, hanem két világbirodalom küzdelmének egyik központi helyszíne volt. Pedig a török kor nem csupán a történelemkönyvek lapjain él tovább: ott rejtőzik a Vár erődítéseiben, a város alatt feltártalagútakban, az egykori kútakban megtalált kincsekben, régészeti leletekben, a budai fürdők falai között, a fügefák árnyékában, sőt, olykor még a város mindennapi életének évszázadokon át öröklődő szokásaiban is.
A történet 1526-ban kezdődik. A mohácsi győzelmet követően I. Szulejmán seregei elfoglalták és felgyújtották Budát, ahonnan kincseket raboltak el, a város zsidó lakosságának jelentős részét pedig az Oszmán Birodalom belső területeire telepítették. Bár a szultán néhány hét múltán elvonult, Buda sorsa megpecsételődött: a korábbi királyi központ fokozatosan a Habsburg és az Oszmán Birodalom közötti küzdelem egyik legfontosabb erősségévé vált. A következő évtizedekben a város falai és bástyái mind nagyobb jelentőséggel bírtak. Szapolyai János még a Habsburgok elleni védekezés jegyében korszerűsítette Buda erődítéseit, 1541 után azonban ugyanezek a védművek már az egykori ellenséget, az oszmán helyőrséget szolgálták. Különösen izgalmas, hogy a korszak építkezéseinek egyes nyomai ma is meghatározzák a Vár látképét: még a Schulek-féle Halászbástya fő tornyának előzménye is ehhez az időszakhoz kapcsolódik.
Azonban a török kori Buda története korántsem csak csatákból és ostromokból állt. Másfél évszázad nagy ídő, ebben az időszakban 5-6 emberöltő, ezalatt pedig az oszmán uralom alatt Budán egy új városi kultúra született. Dzsámik, fürdők, türbék, medreszék és karavánszerájoknak épültek, a város utcáin katonák, hivatalnokok, kereskedők és különböző vallási közösségek tagjai találkoztak. A budai piacokra nemcsak a Magyar Királyság és a Balkán vidékeiről, hanem Isztambulból, sőt, távolabbi keleti területekről is érkeztek áruk. A régészeti leletek között kínai és vietnámi eredetű tárgyak is tanúskodnak arról, milyen messzire nyúltak az egykori Buda kereskedelmi kapcsolatai.
A város szellemi élete is sokszínű volt. Tudósok, költők és vallásfilozófusok fordultak meg itt: a korszak egyik legismertebb török poétájának, Gül babának az emlékezete évszázadokat ívelt át és máig fennmaradt. A török kori építészet színvonaláról pedig ma is tanúskodnak azok a budai fürdők, amelyek az oszmán városkultúra legmaradandóbb emlékei közé tartoznak. Mindez azonban egy állandóan fenyegetett városban zajlott. Buda és Pest másfél évszázadon át háborúk és ostromok árnyékában élt, mígnem 1686-ban a keresztény seregek visszafoglalták a várat. A felszabadítás egyúttal szinte teljes pusztulást is hozott: alig maradtak a Várnegyedben épen épületek, a középkor óta formálódó városi társadalom pedig végérvényesen darabokra hullott. A későbbi barokk Buda már egy új korszak, új lakosság és új városi világ szülötte lett.
A Város a fronton éppen ezt a kettősséget mutatja be. Nem csupán a hódítás és a visszafoglalás jól ismert történetét meséli el, hanem azt a kevésbé ismert, sokszínű városi életet is, amely a két birodalom határán bontakozott ki. A tárlat különlegessége, hogy jelentős részben a BTM eddig nagyrészt be nem mutatott régészeti anyagára épül. Az előkerült tárgyakat épségben fennmaradt műkincsek és látványos vizuális megoldások egészítik ki, hogy a látogatók ne csupán megismerjék, hanem valamelyest át is élhessék az egykori Buda mindennapjait.
