Absztrakt kiállítás nyílt a Nemzeti Galéria Kortárs Kávéházában
A Magyar Nemzeti Galériában működő Kortárs Kávéház egy fiatal, feltörekvő művésznek adott lehetőséget, hogy bemutassa alkotásait a modern művészet iránt érdeklődőknek. Fekete Dávid az absztrakt, a modern, a posztmodern, illetve a trash irányzat kedvelője, művei benyomások kivetülései. Az ifjú alkotó kiállításának megnyitójára nagyon sokan kíváncsiak voltak január 20-án este, de aki erről az eseményről lemaradt, február 10-ig pótolhatja. Akár egy finom kávé elfogyasztása közben.
Szinte alig fértek be az érdeklődők péntek este a Nemzeti Galéria Kortárs Kávéházába, ahol Fekete Dávid munkái kerültek ki a falra. A rendezvény remek hangulatban telt, ahol az ifjú művész el is árulta, hogy hatalmas ugródeszkának tekinti a lehetőséget, hiszen a közönség Budapest egyik legfrekventáltabb helyén tekintheti meg a képeit.
"A környezetemben fellelhető anyagok újrahasznosítása motivál. Foglalkoztat az ipari hulladék teljesen más irányú felhasználása és az egyes tevékenységek során használt anyagokkal való kísérletezés. Így találtam rá a purhabra és a polisztirolra, melyek térbeli struktúrák alkotása felé tereltek. Képeimen fontosak a fényviszonyok változásaival mindig más arcukat mutató színek"
- vallja magáról és a munkáiról Fekete Dávid.
Mint elmondta, absztraktjaival egyfajta elszigetelt hangulatot igyekszik teremteni, és abban bízik, hogy az első pillantás után mindenki megleli benne a saját utazását, inspirációját.
A Magyar Nemzeti Galéria Kortárs Kávéházában ki lehet próbálni.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
