
A világhírű magyar India-kutató, akit európai egyetemeken is ünnepelt előadóként fogadtak
1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin (1925-ig eredeti nevén Gottesmann Ervin Adolf Sándor Alfréd János, 1890-1963), akit számos európai egyetemre – többek között a Londoni Egyetemre, a Stockholmi Egyetemre – is meghívtak előadásokat tartani Indiáról, India kultúrájáról és művészetéről. 1956-ban, a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett indiai állami ünnepségsorozaton cikkünk főszereplője egyike volt azon néhány, alig egy tucatnyi nem buddhista személynek a világból, akit hivatalosan is meghívtak a nagyszabású ünnepségre.
Édesapja egy dúsgazdag üzletember, Gottesmann Rezső (1849-1905), édesanyja Levy-Martonfalvi Alojzia Antónia (1860-1937) egy beregszászi nagypolgári zsidó család gyermeke volt. A nemesi rangot Gottesmann Adolf (1813-1907) német gyökerű magyar huszárkapitány érdemelte ki, aki a Bereg megyei, ma kárpátaljai Bakta községben épített kastélyt a családnak.
A híres festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító első iskoláit Budapesten végezte, 1909-ben a reálgimnáziumban érettségizett.
A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, majd Münchenben Hollósy Simon tanítványaként tanult festeni.
A várkerületi kötödés meglehetősen egyszerű: Baktay Ervin bár főként a szentimrevárosi Eszék utcában lakott, azonban a vele rokoni kapcsolatba kerülő Sher-Gil család a budapesti Szilágyi Dezső téren laktak egy gyönyörű szecessziós házban, éppen abban, amelyikben 1922 és 1928 között Bartók Béla is lakott második feleségével, Pásztory Dittával. Testvére erdőbaktay Gottesmann Mária Antónia (1881-1949) ugyanis Simlá rádzsájának fiával, Umrao Sher-Gillel kötött házasságot, lányuk pedig - akit Amritának neveztek el - India egyik legnagyobb modern festőjeként tartanak számon. Egyébként Amrita vagy ahogyan divatosan hívják manapság, az indiai Frida Kahlo már itt, Magyarországon született és a Vizivárosban egy Kopeczek György (1877-1927) által tervezett, 1912-ben épült házban élt családjával és a gyakran náluk vendégeskedő nagybátyjával. Amrita édesanyja, Mária Antónia öt testvér közül a legidősebbként született, a legfiatalabb fivére pedig Ervin volt. Nem nehéz belátni, hogy Baktay új rokoni kapcsolatai révén alaposan megismerte a szikhek társadalmát, szokásait, kultúráját s így annak legszakavatottabb európai szakértője lett.
A világszerte ismert orientalista-kutatóvá vált tudós az Indiáról szóló ismeretterjesztő irodalom egyik legnagyobb hatású európai képviselője lett. Lenyűgöző írásainak különlegessége abban rejlik, hogy nem egy szobatudós okfejtéseiről van szó, hanem egy olyan emberről, aki több alkalommal utazott az országba és bejárta egész Indiát, s aki valóban jól ismerte annak addig jórészt ismeretlen világát. Baktay egyik útja során felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit és monográfiába rendezte annak munkásságát. Elkötelezettségét jól mutatja, hogy egyik útja alkalmával még maláriát is elkapott, de ennek ellenére nem adta fel, nem utazott haza, hanem folytatta útját.
A harmincas évek eleje óta először a kismarosi szigeten, majd Verőcén alapított „indián törzset és tábort”, amely még halála után is fennmaradt.
A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum igazgatóhelyetteseként egyedülálló indiai gyűjteményt alakított ki, nagysikerű kiállításokat szervezett. Baráti kapcsolatot ápolt Rabindranath Tagoreval és Mahatma Gandhival, de jól ismeret a független India első miniszterelnökét, Dzsaváharlál Nehrut is.
.

Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.

„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.