A budavári fiatalok egy része nyilván a Széna téri forradalmárokhoz csatlakozott, de volt egy egyetemistákból álló csoport is, akik aztán a támadás hírére önként alakuló ellenállócsoportokkal közösen, együttes erővel próbáltak ellenállni a szabadságharcot végül vérbe fojtó, a Várba igyekvő szovjet csapatoknak.
Azt kevesen tudják, de a forradalom napjaiban éppen itt, a Hess András téren található kollégiumban, a Központi Diákotthonban alakult meg a műegyetemisták nemzetőrsége. Az pedig csak a Sziklakórházban már járt várrajongók számára lehet nyilvánvaló, hogy a forradalom kirobbanása után pár nappal, október végétől rengeteg sebesültet láttak el itt, a Budai Vár alatti kórházban.
Eörsi László, történész alapműve, A „budai srácok” 1956 című könyvéből megtudhatjuk, hogy Batthyány Bálint (1916-1962) mellett, a hadapród-múltú ferences szerzetes, Végvári Vazul (1929-2011) is forradalmi vezető volt. Az eredetileg székesfehérvári születésű Végvári 1947-ben már Budán, már a várbeli Toldy Ferenc Gimnáziumban érettségizett, majd 1948-53 között a ferencesek hittudományi főiskolájának teológus hallgatójaként végzett. 1956-ban a forradalom hírére gyalog indult Esztergomból Budapestre.
Reggel 6-kor léptem ki az ajtón és délután 3-kor voltam Budapest határában. Gyorsabban mentem, mint a katonaló, amelyik hallja a trombitaszót. Végül véres lábbal érkeztem Budapestre, egy megállással, ami Pilisvörösváron volt, ahol egy volt katonaiskolás társamat akartam meglátogatni röviden, hogy tájékozódjak a budapesti helyzetről, elvégre ők közelebb laktak.
– írta visszaemlékezésében.
Itt megjegyzendő, hogy az október 30-án kiszabadított Mindszenty József (1892-1975) hercegprímás, bíboros ide az Úri utcai Püspöki Palotába érkezett meg először. Végvári a forradalom leverése után Ausztriába menekült, később az Amerikai Egyesült Államokban lelkipásztorként, cserkészvezetőként tevékenykedett egészen 1997-es visszaköltözéséig.
A szabadságharc idején számos találat érte a Várat, november 6-án például megsemmisítő lövést kapott a Magyar Országos Levéltár is, sajnos a tűz során rengeteg eredeti, pótolhatatlan dokumentum elpusztult. A harcok körülbelül ezen a napon kezdődhettek, melynek során körülbelül egy tucat forradalmár veszítette életét a harcok során, sokan külföldre menekültek. A heves harcokban Magyari Ferenc, a források alapján a harmadik számú forradalmi vezetőként tevékenykedő szabadságharcos is megsérült, akit a Sziklakórházba szállítottak. A szovjet túlerő gyakorlatilag egy nap alatt felőrölte az ellenállást a Várban, ahol a későbbiekben megjelenő szovjet katonák „szokásukhoz híven” a nőkkel szembeni erőszaktól sem riadtak vissza…
(A főképen a Magyar Országos Levéltárból származó fényképen a Levéltár épületének – a cikkben már említett – 1956. november 7-i lángba borulása látható)
