A magyar kultúra kapcsán: Márai Sándor művei és gondolatai mindig aktuálisak!
Nincs miért panaszkodnunk, hiszen itt a Várnegyedben meglehetősen sokszínű kulturális program közül választhatunk a magyar kultúra napján és válogathatunk úgy egyébként és általában. És persze kinek másnak a szellemét idézhetnénk meg a magyar kultúra kapcsán, mint a Mikó utca egykori lakójának, a polgári ethosz, egy letűnt kor szinte utolsó prófétájának, Márai Sándornak a szellemét.
És hogy mit gondolt és írt 1947-ben a Naplójába a kultúra kapcsán?
"Ha én kormány lennék, falragaszokon szólítanám fel a nemzetet, kiáltványokat és szózatokat intéznék a nemzethez, így könyörögnék, hogy
térjen észre és kezdjen végre olvasni (nem olyan nagy szégyen ez). Mert nem olvas. Írni ír, többet is, mint kellene; de nem olvas. Pontosabban olvas, de nem azok, nem azt, és nem úgy, ahogyan kellene. S más nem segíthet rajta, csak az olvasás.
Falragaszokon magyaráznám, hogy ez nagyon komoly dolog, sokkal fontosabb, mint a pajzstetű irtása vagy az adófizetés: ez az egyetlen, utolsó menekülés. Mert minden, amit a materiális munka területén elér – s ami csakugyan nagyszerű –, semmi lesz, ha nem kezd minden megmaradt erejével olvasni. S ha a nemzet azt feleli, hogy köszöni a szíves figyelmeztetést, de őszinte sajnálatára nem tud olvasni, mert nem ér reá, kenyeret kell keresni, adót kell fizetni, korán el kell menni munkába és este fáradt, és mert drágák a könyvek: akkor tovább könyörögnék, hogy
szakítson napjában egyetlen órát, keljen fel egy órával hamarább, vagy feküdjön később, de olvasson!
Szépirodalmat, tudományos munkát, csaknem azt mondtam: mindegy, mit, de olvasson, mert különben elpusztul, nem tud helytállani a nagy versenyben, ami elkövetkezett."
Mert, ahogyan még korábban írta, 1943-ban, a Pesti Hírlapban közreadott Füves könyvben az igényesség kapcsán:
Egy kultúra nemcsak akkor pusztul el, ha Athén és Róma finom terein megjelennek csatabárddal a barbárok, hanem elpusztul akkor is, ha ugyanezek a barbárok megjelennek egy kultúra közterein és igény nélkül nagy keresletet, kínálatot és árucserét bonyolítanak le. Te válogass. Ne finnyásan és orrfintorgatva válogass, hanem szigorúan és könyörtelenül. Nem lehetsz elég igényes erkölcsiekben, szellemiekben. Nem mondhatod elég következetesen: ez nemes, ez talmi, ez érték, ez vacak. Ez a dolgod, ha ember vagy, s meg akarod tartani ezt a rangot.
De ugyanez a XX. századi polgári humanizmus, ez a polgári attitűd köszön vissza, amikor a remekművek kapcsán ír ugyancsak a Füves könyvben:
"Ha csak teheted, élj mindig úgy, hogy az emberi szellem kristályba fagyott remekműveinek egyikét mindennap megszemléld, s ha néhány pillanatra is! Ne múljon el egyetlen napod, hogy nem olvastál néhány sort Seneca, Tolsztoj, Cervantes, Arisztotelész, a Szentírás, Rilke vagy Marcus Aurelius könyveiből. Mindennap hallgass néhány ütem zenét, ha másképp nem lehet, szólaltasd meg a zenedobozon Bach, Beethoven, Gluck vagy Mozart valamely tételét. Ne múljon el nap, hogy nem nézegetted néhány percen át valamilyen jó nyomat tükrében Brueghel, vagy Dürer, vagy Michelangelo valamelyik festményét vagy rajzát. Mindezt oly könnyű megszerezni, s oly könnyű megtalálni a félórát, mely a remekművekhez szükséges! S oly könnyű megtölteni lelked az emberi tökéletesség boldog összhangjával! Gazdag vagy, akármilyen nyomorult is vagy.
Az emberi szellem teljessége a tiéd is. Élj vele, mindennap, ahogy lélegzik az ember."
Mindig nyugatra menj. És ne feledd soha, hogy keletről jöttél
– mondja Márai A kassai polgárok János mesterének szerepében.
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
