A forradalom költője és a Budai Vár

A forradalom költője és a Budai Vár

Közeledik március idusa, ami nemzetünk egyik legfontosabb ünnepe, nemzetünk születésnapja. Petőfi Sándor mindösszesen 26 életéve alapján felfoghatatlan a jelentősége. Még elképzelni is nehéz, hogy valaki ilyen rövid idő alatt, hogyan tud ekkora szellemi örökséget hagyni az utókorra. Petőfi élete több szállal kötődött a Budai Várhoz. Mutatjuk!

Petőfi gyermek-, illetve fiatalkora jelentős részét vidéken, azonban az apa - elsősorban a német nyelvtanulás céljából – 10 éves korától a mai Deák Ferenc téri evangélikus német gimnáziumba, majd a piaristákhoz járatta fiát. Petőfi tehát már egészen fiatalon megismerkedett Pesttel és feltételezhetően Budával is. Költői tehetsége már ideje korán megmutatkozott, de ő sokkal inkább a színjátszással kacérkodott, egészen addig míg személyes kudarcai el nem tántorították a színészi pályától.

Segédszerkesztőként kezdett el dolgozni a Pesti Divatlapnál. A lapot a Budai Várban található egykori Egyetemi Nyomdában nyomtatták. Az Egyetemi Nyomda 1777-től - a Nagyszombati Egyetem várba költözése óta - a kor egyik legszebb iskolaépületében, a Szentháromság téri jezsuita akadémián működött. Petőfi ekkor mindennap feljárt a nyomdába, ahol a szükséges javításokat, korrektúrát végezte segédszerkesztői minőségben.

Vahot Imréhez ment lakni s a köztük levő szerződés szerint kosztot és havi 15 forintot is kapott; ezért köteles volt a Pesti Divatlap minden számába verset írni (2 frt külön díjért), újdonságokat szerkeszteni, a beküldött költeményekre szerkesztői üzeneteket írni, s mindennap fölmenni Pestről Budára, a Gyurián és Bagó által bérelt egyetemi nyomdába s ott végezni a korrektúrát.

- írta Szinnyei József a Magyar írók élete és munkái című művében.

Ennek ellenére Budán egyszer sem tartózkodott huzamosabb ideig. Végül egészen 1845 márciusig végezte a segédszerkesztői munkát, amikor is felmondott, hogy végre csak a költészetnek éljen. A következő időszakban verseivel valódi sikereket ért el, országos ismertségre tett szert, meg is jelentek válogatott versei. Ekkoriban ismerte Szendrey Júliát is, akivel 1846-ban összeházasodtak. Ebben az évben alapította meg társaival az úgynevezett Tízek Társaságát.  Petőfi ez év novemberében érkezett vissza Pestre, ahol feleségével lakást béreltek a Dohány utcai Schiller-házban, melynek egyik szobáját kiadták Jókai Mórnak. Innen jártak át a tulajdonosról Pilvax Károlyról elnevezett közeli kávéházba. A fiatalok március 19-ére, a József-napi országos vásárra készültek, ám a bécsi forradalom híre felgyorsította az eseményeket. Petőfi így emlékezett vissza március 15-ére:

A nemzeti dalt két nappal előbb, március 13-án írtam, azon lakomára, melyet az ifjuság március 19-kén akart adni, mely azonban az eddigi események következtében szükségtelenné válván, elmaradt. (…) Jókai a proklamációt olvasta föl, én nemzeti dalomat szavaltam el; mindkettő riadó tetszéssel fogadtatott.

Érdemes kitérni a városi legendára: azt tudjuk, hogy Petőfi minden egyetemnél elszavalta a Nemzeti dalt, a Nemzeti Múzeum lépcsőjén azonban nem. Az ekkor már több tízezresre duzzadt tömeg elindult a Budai Várba. Egyrészt azért, hogy a legfőbb kormányzati szervként működő Helytartótanácsnak átnyújtsák követeléseiket, másrészt pedig azért, hogy a sajtóvétség miatt fogvatartott Táncsics Mihályt kiszabadítsák börtönéből. A tömeg a pesti Vigadónál található hajóhídon vonult át Budára.

Egyszerre az a hír szárnyal, hogy katonaság jön ... körülnéztem, hogy az arcokat vizsgáljam, egyetlen egy ijedt arcot sem láttam ... minden ajkon e kiáltás: fegyvert! fegyvert! – Budára, – Budára! – a helytartótanácshoz! ... nyitassuk meg Stancsics börtönét! ... Budára! A nagyméltóságú helytartótanács sápadt vala és reszketni méltóztatott

- emlékezett vissza Petőfi.

Ijedtükben el is fogadták az ifjúság követeléseit, a státusfoglyok szabadon bocsátásával együtt. Így a tömeg rögtön az Úri utcából át is vonult a néhány száz méterre található börtönhöz. Az akkor Szent József laktanyaként működő épület udvarán még ma is áll az egykori puskaporraktár, illetve börtön. Korábban az épület „vendége” volt Kossuth Lajos is, aki három évet ült a Törvényhatósági Tudósítások című újság engedély nélküli kiadása és terjesztése miatt. A forradalom lángoszlopaként verselő költő a szabadságharc alatt is többször járt Pesten, illetve Budán. Feltételezhetően a Budai Vár látványa ihlette Vérmező című versét is 1848. augusztusában, amely így szól:

Magas hegy tetején régi Buda vára,/ Merőn állva néz a ballagó Dunára,/ Talán azért néz, hogy leszédüljön végre,/ És a mélybe essék, a víz fenekére.

- írja versében.

Petőfi a Vár ostromának idején, tehát valamikor 1849. május 4-21 között biztosan járt Budán, a Sváb-hegyi Óra-villában. Itt Petőfi és Klapka György olyannyira összetűztek, hogy a honvédtábornok a villa egyik szobájába zárta a költőt, akit csak később, Görgei parancsára engedtek szabadon. Petőfi végül 1849. júliusában csatlakozott Bem tábornok erdélyi seregéhez, aki 1849. július 31-én Segesvárnál szenvedett vereséget az orosz haderőtől. Feltételezhetően a véres csatamezőn vagy ettől nem messze eshetett el a forradalom költője is, akiről ma már tudjuk, hogy fölöslegesen bántotta a gondolat, hiszen nem ágyban, párnák közt kellett meghalnia…

A mai napon született a költő, akiről a legszebb budavári sétány a nevét kapta! Nem véletlenül...
A mai napon született a költő, akiről a legszebb budavári sétány a nevét kapta! Nem véletlenül...

A Budai Várnegyed délnyugati oldalán elhelyezkedő Tóth Árpád sétány, korábbi nevén Bastei Promenád, 1879-től Bástya sétány, majd Horthy Miklós, Gróf Bethlen István, valamint Bástya sétány amolyan romantikus, világközepe zarándokhely. Szinte mindenki ismeri, ha másról nem, akkor a tavaszi japáncseresznyefa-virágzás különlegesen szép látványa miatt. De miért nevezték el 1946-ban ezt a csodahelyet a XX. századi magyar irodalom egyik nehéz sorsú költőzsenijéről?

Márai Sándor születésnapját is ma ünnepeljük!
Márai Sándor születésnapját is ma ünnepeljük!

Márai Sándor (1900-1989) egykori otthona, itt a Mikó utca és a Logodi utca sarkán állott, ahol 1928-től 1945-ig feleségével, Matzner Ilonával, alias Lolával (1899-1986) élt. És mivel mással, mint az egyik legszebb magyar verssel köszönthetnénk mai követőit? Lássátok, feleim!

A költészet napján nem feledkezhetünk meg a legnagyobb magyar mecénásról sem!
A költészet napján nem feledkezhetünk meg a legnagyobb magyar mecénásról sem!

A Budai Vár egykori lakója, báró Hatvany Lajos (1880-1961), a XX. század legjelentősebb irodalmi folyóiratának, a Nyugatnak az alapítója, a magyar költők és írók első számú finanszírozója volt, aki itt is élt a Várnegyedben, először a egy Tárnok utcai, majd egy Bécsi kapu téri palotában. Testvére pedig, a világhírű műgyűjtő, a műpártoló Hatvany Ferenc (1881–1958), a Lónyai-Hatvany villa egykori lakója volt.

Iratkozz fel hírlevelünkre!

Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!

Thank you! Your submission has been received!
Oops! Something went wrong while submitting the form.