Egy skót mérnök, aki nagy szerencsénkre Budán találta meg a boldogságot
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
Széchenyi István 1842-ben megfogalmazott ötletét, a Budai Váralagutat Clark Ádám tervei szerint építették meg.
De ki is volt Clarck Ádám? Nos, eredetileg a másik Clark-nak, a Lánchíd tervezőjének, William Tierney Clarknak (1783-1852) a helyettese volt. Mivel azonban a tervező csak keveset tudott személyesen jelen lenni a hídépítésnél, ezért a tehetséges fiatal mérnököt nevezte ki művezetőnek, de facto Clark Ádámra bízta a hídépítés vezetését.
Midőn utunk a kellemes fekvésű Krisztinavároson visz keresztül, el nem kerülhetjük, hogy jó reménynyel örvendezve meg ne mosolyogjuk lelkünk belsejében e’ városrész gyönyörű jövendőjét; mert kétségtelen, hogy azon kellemes tájat, melly a’ Krisztinavárost Budapest vidékének jelenleg is hasonlíthatlanul legszebb részévé teszi, számosan fogják a’ testvérváros tehetős polgárai ’s a’ birtokos aristocratia közül arra használni, hogy itt maguknak palotákat és fényes lakhelyeket építtessenek, mihelyt a’ két várost az állóhíd örökre összekötendi ’s velök a’ Krisztinavárost az alagút olly igen közel érintkezésbe hozandja.
- jósolta meg az Életképek nevű lap 1846. júniusi számában egy újságíró.
Végül gróf Széchenyi István (1791-1860) Clark Ádámot nevezte ki az Országos Közlekedési Bizottság tanácsosának 1847-ben. Jókai Mór ekkor írta Széchenyi István Váralagút ötletéről:
A budai várhegy keresztülfuratik, éppen a Lánchíddal szemközt, ezentúl a Krisztina városba egyenes úton fogunk juthatni.
A magyarok sosem felejtették el, hogy a szabadságharc idején Clark Ádám mentette meg a Lánchidat Heinrich Hentzi osztrák tábornok, illetve Alnoch Alajos ezredes hídrobbantási kísérletétől, amikor is a Lánchíd kamráit vízzel öntette el. Clarck visszatért Londonba, azonban hamarosan újra Magyarországra érkezett főmérnöknek.
Az alagút munkálatait 1853. február 10-én, egy csütörtöki napon kezdték meg. Erről másnap így írt a Budapesti Hírlap a Napi események rovatban:
Végül alig nyolc hónap alatt át is fúrták 350 méter hosszan a Várhegyet, azonban a 10 méteres magasságú és szélességű alagutat csak 1856-ban nyitották meg a forgalom számára. Elsőként a gyalogosok mehettek át rajta, majd a lovas kocsik, szekerek is. Az áthaladásra - a hídpénzhez hasonlóan - természetesen a vámszedőnek megfizetett használati díj fejében kerülhetett sor. Egyedül a katonák számára volt díjmentes az átjárás, ugyanis a hadsereg - Ferenc József engedélyével - 800 mázsa lőport adományozott az építéshez szükséges robbantásokhoz, amelynek fejében a hadsereg és annak tagjai mentesültek a díjfizetés alól.
A budai alagútban a járdák elkészültek, s mától kezdve két p. kr. díj mellett a közönség használatára ma megnyittatak. Ez intézkedés — menyire csak a munkálat engedi — folyvást fen fog maradni. Az alagút sokat fog kétségkívül lendíteni Budán, nagyobb elevenséget fog e csöndes városnak kölcsönözni
- írja a Hölgyfutár című lap 1856. március 7-én megjelent számában.
A nagy mű végeztével az ünnepelt skót mérnök itt. Budán telepedett le. A Várszínház egyik előadásán ismerte meg a budai városkapitány, Áldásy Antal lányát, Máriát, akit csakhamar feleségül is vett. Ezután visszavonult és csak családjának élt, feleségétől három gyermeke született.
A közeli Koronaőr utcába tervezett villában szerette volna berendezni a családi fészket, azonban 1866. június 23-án, egy szombati napon tüdőgyulladás miatt távozott az élők sorából.
Clark Ádám temetése Budán jún. 24-én délután ment végbe. A halottasháznál Stehlo lelkész tartott német gyászbeszédet, mely után a gyászmenet a lánczhíd és alagút közötti térre indult, hol Budapest minden nagu közönsége összesereglett. Itt, a nagy halott két oly nevezetes műve közt, Török Pál superintendens mondott, emelkedett hangú beszédet magyar nyelven, melynek végeztével a hamvakat az alagúton keresztül a budai temetőbe vitték s Lang Mihály rövid gyászbeszéde mellett tették örök nyugalomra. — Clark ezelőtt 11 évvel Budán nősült meg; özvegye szül. Aldásy Irma asszony, s három árvát hagyott maga után. — Emlékére az alagútnak egyik bejáratánál, mellszobrát szándékoznak fölállítani.
- emlékezett meg Clark Ádám temetéséről a Vasárnapi Újság.
Clarck Ádám és az Áldásy család sírja Budapesten ma már a Fiumei Úti Sírkertben található.
Szabó Magda (1917-2007) és Szobotka Tibor (1913-1982) itt a Krisztinavárosban kezdték meg közös életüket. Itt az I. kerületben történt velük számtalan olyan dolog, amely alapjaiban határozta meg későbbi életüket. Többek között itt kapta meg mindössze félnapra Szabó Magda a Baumgartner-díjat, de itt kapta az első ajánlatot - Kardos Györgytől, a Magvető Kiadó igazgatójától - könyvének kiadására, így jelent meg a Freskó.
Az szinte köztudott, hogy Liszt Ferenc egyik legjobb barátja, Augusz Antal itt az Úri utcában lakott palotájában, így nem véletlen, hogy a zeneszerző számos alkalommal vendégeskedett nála és többször koncertezett is a közeli Sándor-palotában. Az azonban már kevesek előtt ismert, hogy a nagy német "zeneköltő", karmester Richard Wagner is többször járt a Várnegyedben, s vezényelte is műveit a kortársak nagy örömére.
1872. szeptember 29-én, több mint 150 éve halt meg az első magyar operaénekesnő, a legendás díva, Déryné Széppataki Róza, akinek emlékezete most is itt él velünk, közöttünk a budai Krisztinavárosban.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
