Baktay Ervin (1890-1963) édesapja egy dúsgazdag üzletember, Gottesmann Rezső (1849-1905), édesanyja Levy-Martonfalvi Alojzia Antónia (1860-1937) egy beregszászi nagypolgári zsidó család gyermeke volt. A nemesi rangot Gottesmann Adolf (1813-1907) német gyökerű magyar huszárkapitány érdemelte ki, aki a Bereg megyei, ma kárpátaljai Bakta községben épített kastélyt a családnak.
A híres festőművész, művészettörténész, orientalista, asztrológus, író, műfordító első iskoláit Budapesten végezte, 1909-ben a reálgimnáziumban érettségizett. A XX. századi értelemben vett polihisztor a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Ferenczy Károly, majd Münchenben Hollósy Simon tanítványaként tanult festeni.
A várkerületi kötödés meglehetősen egyszerű: Baktay Ervin egy ideig itt, a budapesti Szilágyi Dezső téren lakott egy gyönyörű Kopeczek György (1877-1927) által tervezett és 1912-ben épült szecessziós házban, éppen abban, amelyikben a vele rokoni kapcsolatba kerülő Sher-Gil család, illetve ahol 1922 és 1928 között Bartók Béla is élt második feleségével, Pásztory Dittával.
Testvére erdőbaktay Gottesmann Mária Antónia (1881-1949) ugyanis Simlá rádzsájának fiával, Umrao Sher-Gillel kötött házasságot, lányuk pedig – akit Amritának neveztek el – India egyik legnagyobb modern festőjeként tartanak számon. Egyébként Amrita vagy ahogyan divatosan hívják manapság, az indiai Frida Kahlo már itt, Magyarországon született és a Vizivárosban élt családjával és a gyakran náluk vendégeskedő nagybátyjával. Amrita édesanyja, Mária Antónia öt testvér közül a legidősebbként született, a legfiatalabb fivére pedig Ervin volt. Nem nehéz belátni, hogy Baktay új rokoni kapcsolatai révén alaposan megismerte a szikhek társadalmát, szokásait, kultúráját s így annak legszakavatottabb európai szakértője lett.
A világszerte ismert orientalista-kutatóvá vált tudós az Indiáról szóló ismeretterjesztő irodalom egyik legnagyobb hatású európai képviselője lett. Lenyűgöző írásainak különlegessége abban rejlik, hogy nem egy szobatudós okfejtéseiről van szó, hanem egy olyan emberről, aki több alkalommal utazott az országba és bejárta egész Indiát, s aki valóban jól ismerte annak addig jórészt ismeretlen világát. Baktay egyik útja során felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori lakóhelyeit és monográfiába rendezte annak munkásságát. Elkötelezettségét jól mutatja, hogy egyik útja alkalmával még maláriát is elkapott, de ennek ellenére nem adta fel, nem utazott haza, hanem folytatta útját.
A harmincas évek eleje óta először a kismarosi szigeten, majd Verőcén alapított „indián törzset és tábort”, amely még halála után is fennmaradt.
A Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum igazgatóhelyetteseként egyedülálló indiai gyűjteményt alakított ki, nagysikerű kiállításokat szervezett. Baráti kapcsolatot ápolt Rabindranath Tagoreval és Mahatma Gandhival, de jól ismeret a független India első miniszterelnökét, Dzsaváharlál Nehrut is.
