65 éve ezen a napon ment el a Nyugat alapítója, a magyar irodalom legnagyobb mecénása

‍A Budai Vár egykori lakója, a Nyugat alapítója, a magyar irodalom első számú mecénása itt élt a Várnegyedben, a Bécsi kapu téri copf stílusú palotájában.

Hatvany Lajos emlékének már több cikket áldoztunk, hiszen ő nem csak itt lakott és élt a Várnegyedben, de irodalomszervező tevékenységével és mecenatúrájával a harmincas években a magyar irodalom egyik legfontosabb szellemi központjává tette Bécsi kapu téri palotáját.

Hatvany Lajos a dúsgazdag zsidó származású, de folyamatosan asszimilálódó, sőt 1910-től bárói rangot viselő hatvani Hatvany-Deutsch család sarjaként született Budapesten 1880. október 28-án. A piaristáknál tanuló ifjú figyelme hamar az irodalom felé fordult, s ennek megfelelően a Piarista Gimnázium elvégzése után klasszika-filológiát tanult a pesti, majd a berlini egyetemen.

Ha irodalmi jelentőségét egyetlen évszámmal kellene bemutatni, akkor az 1908. évet emelhetnénk ki, amikor is – Ignotussal és Fenyő Miksával közösen – megalapította a Nyugat című folyóiratot.

A Bécsi kapu téri palotát Hatvany – a már meglévő a Tárnok utcai palotája mellé – 1932-ben vásárolta meg. Ez a palota lett akkor a művészeti élet pezsgő színtere, ahol Thomas Manntól Bartók Béláig tényleg mindenki megfordult, aki számított, de ez lett például az alapító helyszíne a József Attila által szerkesztett Szép Szó című folyóiratnak is. Az eklektikus épület a barokk, a copf és a romantika stílusának jól sikerült egyvelege. Már a villát díszítő copf stílusú füzérek is pazar látványt nyújtanak, de talán az sem véletlen, hogy a műkedvelő irodalmár éppen egy olyan épületben élt, ahol a homlokzati domborműveken a művészetek és a tudományok allegóriái mellett antik írók és gondolkodók – többek között Vergilius, Cicero, Szókratész, vagy éppen Seneca – arclépei láthatók.

Felesége, Loli – az 1920-ban meggyilkolt újságíró-szerkesztő, Somogyi Bélának (1868-1920) Irén nevű lánya – nem csupán támogatta, de kifejezetten élvezte is a férj művészetpártoló tevékenységének eredményeként kialakult budavári pezsgő társasági életet. Irodalomszeretetéből fakadt, hogy komoly – a magyar szellemi életben azóta sem tapasztalt – mecénási tevékenységet folytatott az antiszemiták által csak „cukorbárónak” csúfolt üzletember. Ady Endre, József Attila, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és még sokan mások nem csak munkát és fizetést, hanem komoly emberi segítséget is kaptak tőle. Voltak, akiknek téli kabátot vagy cipőt, másoknak szanatóriumi gyógyulást, esküvőt és nászutat, megint másoknak fekhelyet vagy lakhatást, de volt olyan is, akinek banki kezességet adott barátsága jeleként.

Fogadás Hatvany könyvtárszobájában: Hatvany Lajosné; Sárközi György; Katia Mann; ismeretlen; Bárdos Artúr; Márai Sándor; Thomas Mann; Bárdos Artúrné; Kerényi Károly; Otto Zarek; Katona Jenő; Ágai Béla; Káldor György; Hunyady Sándor; Jemnitz Sándor; Ágai Béláné; ismeretlen; Karinthy Frigyes; Hatvany Lajos; Kosztolányi Dezsőné, Harmos Ilona (Fotó: PIM)

A Nyugatot a két világháború közötti időszak antiszemita újságírói szimplán csak „Hatvany-iskolának” nevezték és azzal hitegették magukat és olvasóikat, hogy míg az ő cikkeik fennmaradnak az utókornak, addig a Nyugat eltűnik a történelem süllyesztőjében. Ma már jól tudjuk, hogy nem így lett. Az egykori nagyhatalmú nímandokra senki sem emlékszik, míg a Nyugatot a mai fiatalok is a modern költőknek és íróknak teret adó legfontosabb magyar irodalmi folyóiratként ismerik…

Éppen ma van 65 éve, hogy eltávozott az élők sorából a legnagyobb magyar mecénás. Emléke legyen örökké áldott

Kapcsolódó cikkeink

Egy beszélő ház: Az Úri utca 19.

Az Úri utca 19-es számú ház az egykori Szűk utca, később Balta köz és az egykori Olasz, majd Úri utca (Herrengasse) sarkán álló ház története sokkal többet rejt, mint azt első ránézésre gondolnánk.