Márai Sándor A négy évszak című kötetében írt a tél kapcsán a havazásról, pontosabban a hóról és valami egészen távoli képzelettársítással eljutott a gyermekkori emlékekig. Nézd csak!

1938-ban jelent meg a Mikó utca-Logodi utca sarokházában élő író, Márai Sándor A négy évszak című kötete, amely valamelyest az 1943-ban kiadott Füves könyv előzményének tekinthető. Ebben ír Márai a tél kapcsán a hóról és még néhány egészen más dologról, íme:

Valami van a télben, ami a gyermekkora emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett. Ez az emlék didergésre késztet. Olyan a gyermekkor emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifűteni.

Márai Sándor: A négy évszak – Hó