A Berlint megsarcoló huszártiszt leszármazottja ténylegesen 1918. október 30-án délelőtt 10 órától október 31-én hajnali három óráig, tehát mindösszesen 17 órán át volt hatalmon, ugyanis az őszirózsás forradalom kitörése miatt végül kormányt sem tudott alakítani. Mivel saját kabinetjének névsorát október 31-én kívánta véglegesíteni, így lemondásának következtében a Hadik-kormány meg sem alakulhatott. Az eredtileg katona végzettségű Hadik fiú 1894-től, mint főrendiházi politikus az Országos Alkotmánypárt alelnökeként tevékenykedett, majd az 1918 őszén leköszönő harmadik Wekerle-kormány belügyminisztériumi államtitkáraként vált valamelyest ismertté. 1918. októberében Habsburg József főherceg (1872-1962) a magyar választók meglepetésére vagy inkább megrökönyödésére nem a radikális ellenzék vezérét, Károlyi Mihályt (1875-1955), hanem Hadik Jánost nevezte ki miniszterelnöknek.
Felelőtlen kormányt nem fogok tűrni.
– jelentette ki az újdonsült miniszterelnök.
Kedden délután történt meg gróf Hadik János, miniszterelnöki kinevezése. A legutóbbinapok eseményei után eleinte kételkedéssel fogadták a hírt, melyet azonban az est folyamán megerősítettek.
– írta a Pesti Napló.
Pedig a budapesti tüntetők október 28-án Károlyi kinevezését követelve meneteltek fel a Várba.
Hosszú, kínos vajúdása után tán hajnalra megszületik Magyarország új kormánya. De ki tudja megmondani, hogy hajnala lesz-e ez Magyarországnak? Gróf Hadik Jánost dezignálták miniszterelnöknek, akiről nem vonjuk vissza azt a korábbi megjegyzésünket, hogy békés időben rokonszenves lett volna kabinetalakítása. De a mai időkben nem a rokonszenvesség a fontos. El kell fogadni a legellenszenvesebb embereket és pártokat is, ha csak használni tudnak az országnak. S e pillanatban nem tudunk határozott feleletet adni arra, hogy a Hadik-kormány meg tudja-e oldani azokat a sürgős feladatokat, amik elé az események állítják? A belső rend biztosítása és határaink védelme: ez a két probléma minden kormánynak próbaköve.
– a Pesti Hírlap aznapi cikke arra utal, hogy a „homo regiusként” tevékenykedő József főherceg Hadik kinevezésével gyakorlatilag arcul csapta a fővárosi közakaratot, azonban a legrövidebb ideig regnáló magyar miniszterelnök visszalépése után már kénytelenné vált Károlyit kinevezni, aki alig két héttel ezután, 1918. november 16-án kikiáltotta a köztársaságot.
Szerda délután két órakor az Országház kupolacsarnokából kísérték utolsó útjára Hadik János grófot, Nagymagyarország utolsó miniszterelnökét, a nemzet halottját.
– írta a Magyar Jövő 1933. decemberi számában.
Egyik utolsó képviselője volt a régi történelmi Magyarországnak. Politikai éleslátásával egyike volt a legelsőknek, akik a gazdasági és pénzügyi erők jelentőségét a nemzeti politikában felismerték. Igazságot kereső, hatalmas egyénisége túl nőtt a pártkereteken.
– hangzott el az Országház kupolacsarnokában megtartott ravatalon, a Hadik Jánost búcsúztató beszédben.
