Budapest 150 - Ma van a Lánchíd születésnapja!
1849-ben éppen a hídépítést finanszírozó bankár, báró Sina György születésnapján, vagyis november 20-án adták át az azóta a magyar főváros egyik jelképévé vált Széchenyi lánchidat.
Elöljáróban is érdekes adalék, hogy a Budát és Pestet összekötő Széchenyi Lánchíd nemcsak a Budát és Pestet összekötő első kőhíd, de a Duna teljes magyarországi szakaszán is az első ilyen építmény volt.
Kevesen tudják, de a Pestet Budával elsőként összekötő állandó hidat gróf Széchenyi István (1790-1860) álmodta meg ugyan, a Hídegylet is ő alapította 1832. február 10-én, de a híd megépítését Sina György (1783-1856) finanszírozta, akinek születésnapján avatták fel a klasszicista stílusban megépített Lánchidat. A munkálatok már egy évtizeddel korábban, 1839-ben megkezdődtek az angol William Tierney Clark (1783-1852) tervei alapján, azonban a kivitelezés valódi - mai divatos kifejezéssel élve - operatív irányítója azonban a skót származású Adam Clark (1811-1866) építésvezető volt, akinek a 170 évvel ezelőtt átadott váralagutat is köszönhetjük. A híd alapkövét 1842. augusztus 24-én Károly főherceg, Teschen hercege rakta le.
Széchenyi így írt William Tierney Clarknak 1846. januárjában:
Két párt áll szemben egymással. Ebből következően az aláírások nem haladnak túlontúl gyorsan: Az egyik párt, élén néhány budaival, a dolog műszaki kivitelezését hazánkfia kezébe kívánná letenni, míg jómagam és a báró is nem kívánunk tudni kísérletező mesterekről, hanem az ügy Ön általi írányitását kívánjuk. A részvények ára 10 sterling font egyenkint, és úgy mondják, hogy igen hasznot hajtó vállalkozás lesz, nem tudom, mit gondoljak róla, de meglehet, néhányat tán Önnek is át kellene vennie.
Gróf Széchenyi István (1791-1860) végül Clark Ádámot nevezte ki az Országos Közlekedési Bizottság tanácsosának 1847-ben. Itt érdemes megemlíteni, hogy a szabadságharc idején Clark Ádám mentette meg a Lánchidat Heinrich Hentzi osztrák tábornok, illetve Alnoch Alajos ezredes hídrobbantási kísérletétől, amikor is a Lánchíd kamráit vízzel öntette el. Ennek a hősies tettnek is köszönhető, hogy a magyarok nagyon megkedvelték a skót származású mérnököt. Itt, a Várszínház egyik előadásán ismerte meg a budai városkapitány Áldásy Antal lányát, Máriát, akit csakhamar feleségül is vett. Ezután visszavonult és csak családjának élt, három gyermeke született. A közeli Koronaőr utcába tervezett villában szerette volna berendezni a családi fészket, azonban 1866. június 23-án, egy szombati napon tüdőgyulladás miatt távozott az élők sorából.
A Lánchíd történetéhez még hozzátartozik, hogy a hídfők legendás kőoroszlánjait Marschalkó János (1818-1877) lőcsei szobrászművész készítette el három évvel az átadás után, 1852-ben.
Isten éltesse a Lánchidat, Isten éltesse Budapestet!
Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
