Mária Terézia (1713-1780) a Habsburg Birodalom egyetlen női uralkodója, s egyben a Habsburg–Lotaringiai-ház megalapítója volt, aki 1740. október 20-án lépett trónra, s éppen 245 éve ezen a napon tért örök nyugovóra. Megemlékezésünkben uralkodásának csupán budavári vonatkozásait idézzük fel.

Mivel az 1711-ben trónra lépő III. Károly (1685-1740) magyar királynak – VI. Károly néven német-római császárnak – nem született fiú trónörököse, ezért az 1723. április 19-én kihirdetett Pragmatica Sanctio keretében az öröklés rendjét kiterjesztették a nőágra is. Károly 1740. október 20-án bekövetkező halála után Mária Terézia foglalta el a trónt. Mária Terézia a Birodalom egységét csak háborúkkal, birtokainak megvédésével tudta kivívni.

Az uralkodónő francia származású Lotharingiai Ferenccel (1708-1765) kötött szerelmi házasságával megalapította a Habsburg-Lotharingiai-dinasztiát, ugyanis névlegesen férje lett a német-római császár, azonban ténylegese Mária Terézia uralkodót. Mária Terézia számára egyértelművé vált, hogy hatalmát csak egy békés magyar királysággal a háta mögött tudja megtartani, ezért a királynő 1741. évi pozsonyi országgyűlésen hatályon kívül helyezte apja magyarellenes intézkedéseinek egy részét. A magyar nemesek életüket és vérüket ajánlották fel a birodalom megmentése érdekében.

Vitam et sanguinem pro rege nostro!

– dörögték a magyar nemesek Pozsonyban.

Az uralkodásának felét végig háborúzó királynő csapatai 1756-1763 között vívták a hétéves háborút. E harcokban jeleskedett Hadik András (1764–1840), aki az általa vezetett magyar huszárezreddel 1757-ben bevonult Berlinbe. 1937-ban felállított Úri utcai lovasszobra ma is a Várnegyed egyik ékessége.

‍Mária Terézia engedményeinek fontos és szimbolikus része volt, hogy nem csak engedélyezte a Budavári Palota bővítését, de vissza is szolgáltatta annak királyi székhelyi rangját. Maga a királynő kétszer járt Budán. Az első látogatásra 1751 nyarán került sor. A Bécsből hajóval érkező királynő az egykori Váci kapun át lépett Pest-Buda városába, azonban az éppen újjáépülő Királyi Palota helyett először egy a pesti oldalon álló palotában, nevezetesen Barkóczy Ferenc püspöki rezidenciáján szállt meg, majd Grassalkovich Antal gödöllői kastélyának vendége volt.

„Az építés igazgatásával az 1748-diki jul. 14-kén kamarai elnökké lett Grassalkovics Antalgr. bizatott meg. A királyné két ízben, 1751 és 1764-ben látogatta meg Budát. Meg volt elégedve az építéssel, ez mégsem igen haladt gyorsan, s Grassalkovicsgr. 1765-diki jan. 26-kán arra kérte a királynét, kegyeskedjék a munka gyorsabb folytathatása és bevégezhetése végett három évre esztendőnként 20,000 ftot ajánlani.”

– az egyébként szintén a Várnegyedben élt Hunfalvy János 1856-os írásából.

Az egykori sajtóhírek alapján rekonstruálható, hogy a királynő és kísérete 1751 augusztus 8-án látogatott el Budára. Ahol a város elöljárósága ünnepélyesen köszöntötte a császári párt, akik a Bécsi kapun érkeztek a Budai Várba. Az ünnepi fogadtatás után, illetve közben megszemlélték az éppen újjáépülő Királyi Palotát, s a királyi küldöttség a mai Dísz tér 3. szám alatti álló pazar épületben, Batthyány Lajos nádor egykori palotájában szállt meg. Második látogatására 1764-ben szintén augusztusban került sor, amikoris a Vácról Budára kocsizó királynő ismét megtekintette a nagyszabású építkezést, s e második alkalommal immáron szállásként is igénybe vette a Királyi Palota ekkor már elkészült szárnyát. Talán az sem véletlen, hogy Mária Terézia 1771-ben ide, a Királyi Palotába hozatta vissza, s itt is őriztette a Szent Jobb ereklyét. A budavári polgárvárosban élő német polgárság hatalmas lelkesedéssel fogadta az uralkodót. Akkoriban a budai középosztály jellemzően a hazánkba áttelepült német nemzetiségű polgárokból állt

Mária Terézia még egyszer

1764-ben jött Pozsonyba magyar tanácsosainak ajánlatára, kik azt hivék, hogy személyes jelenléte által jobban kivihetik, amit akarnak. Akarták pedig az adó emelését, a nemesi fölkelés szabályozását s a jobbágyság néminemű fölszabadítását. (…) Julius 3-ikán indult le az udvar hajókon. A határnál Barkóczy esztergomi primás köszönte a királynőt latinul, ki szintén latinul felelt, valamint fia, József is (akkor római király), ki nem olvasó, hanem szabadon elmondá beszédét. (…) Ez alkalommal is meglátogatá a királynő Budapestet, s előbb még Vácot, melynek püspöke akkor Migazzi bibornok volt. A királynő megígérte a főpapnak, hogy jelen lesz unokahuga és gr. Sztáray menyegzőjén. (…) Augusztus 31-ikén a királynő Budapestre jött udvarával, hogy megnézze a királyi palota építését. Ez — mint a királynő kifejező, — roppant sokba került. A német urak csóválták is a fejüket. Sohasem tudták ők elképzelni, hogy mirevaló ez a pompás nagy palota, a legújabb stylben, ily távol a székvárostól, egy puszta helyen, hol az udvar sohasem fog lakni. Pest akkor még jelentéktelen város volt, éktelen parttal, a Dunán csak esetlen talpak úsztak, Budán meglátszott, hogy még száz éve sincs a török uralom megszűntének, az országgyűléseket pedig Pozsonyban járták. Senki se hitte volna, hogy csak száz év kell hozzá, s a szem egészen más látványban fog itt gyönyörködni: lánchídban, palotasorokban, gőzösök rajában, gyárakban, s magában a királyi palotában gyakran a legélénkebb udvari életben! Midőn a királynő Vácra visszatért, a bibornoknak emlékül smaragd és gyémánttal kirakott pektorálét nyujtá át; háza népének pedig majdnem ezer darab aranyat adott. Aztán Győrön át visszautazott Bécsbe.

– írta meg a Pesti Hírlap visszaemlékezése 1880 szeptemberében.

A magyarok királynője 1780. november 29-én, tehát pont ma 245 éve tért örök nyugovóra.