Vadócba rózsát oltott, hogy szebb legyen a föld – 130 éve született Mécs László
A héten ünnepeltük Mécs László (1895-1978), szerzetes költő születésének 130. évi jubileumát, aki a két világháború között igazi sztárként tisztelték Magyarországon. Számtalan előadást, felolvasóesetet tartott az egykori közönségnek, főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki ifjúságnak. Valóssággal rajongtak érte hívei. Lírájában mély érzések és gondolatok érnek eggyé a modern kori prédikációk szónoklataival.
Mécs László 1895. január 17-én született eredetileg Martoncsik néven Hernádszentistvánon. A kassai gimnáziumi évek után a a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar-latin szakpárjának elvégzése után lépett be a premontrei rendbe 1914-ben. Első verse az Élet című magyar katolikus irodalmi, illetve tudományos folyóiratban jelent meg 1915 novemberében. Az első világháború végén, 1918-ban szentelték pappá, Jászóváron, később pedig nagykaposi és királyhelmeci plébánosként szolgált.
Első önálló kötete 1923-ban jelent meg Hajnali harangszó címmel, amelyről megjelenése után így írt Szabó Dezső (1879-1945) az Élet és Irodalom hasábján:
Mécs László verseskötete tagadhatatlanul erős ígérete erősebb, mint bármelyik pesti költőé, akik az Ady-generáció (Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász, Babits) után jöttek. Az élet gazdag, sokölelésű szeretete ad valami fiatalosan dús színezetet ezeknek a verseknek.
Mécs László egy modern papköltő volt, aki költészetében az élet teljességének megélésére vállalkozott. Lírájában az igazán mély emberi érzések és szép gondolatok érnek eggyé a modernkori prédikációk retorikájával. Egyik legismertebb költeménye, az anyai szeretet iránti hála egyik legszebb lírai megnyilvánulásaként ismert A királyfi három bánata című verse a Napkeletben jelent meg 1927. júliusában.
A két világháború közötti időszakban a magyar ifjúság által szinte sztárként ünnepelt költő országszerte tartott előadásokat és felolvasóesteket. Verseit magyar fiatalok tízezrei tanulták meg és szavalták kívülről.
1944-ben megjelent második francia nyelvű verseskötetéhez a XX. századi francia irodalom egyik óriása, Paul Valéry (1871-1945) írt előszót.
A második világháború után Csornán, illetve Pannonhalmán élt. 1953-ban koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban rehabilitálták. 1958 tavaszától az óbudai plébániatemplomban tartotta prédikációit. 1969-ben és 1970-ben is Watson Kirkconnell (1895-1977) kanadai költő terjesztette fel irodalmi Nobel-díjra.
1978. november 9- én 83 éves korában halt meg, a pannonhalmi bencés apátság temetőjében helyezték örök nyugovóra.
Szabó Magda (1917-2007) és Szobotka Tibor (1913-1982) itt a Krisztinavárosban kezdték meg közös életüket. Itt az I. kerületben történt velük számtalan olyan dolog, amely alapjaiban határozta meg későbbi életüket. Többek között itt kapta meg mindössze félnapra Szabó Magda a Baumgartner-díjat, de itt kapta az első ajánlatot - Kardos Györgytől, a Magvető Kiadó igazgatójától - könyvének kiadására, így jelent meg a Freskó.
Az szinte köztudott, hogy Liszt Ferenc egyik legjobb barátja, Augusz Antal itt az Úri utcában lakott palotájában, így nem véletlen, hogy a zeneszerző számos alkalommal vendégeskedett nála és többször koncertezett is a közeli Sándor-palotában. Az azonban már kevesek előtt ismert, hogy a nagy német "zeneköltő", karmester Richard Wagner is többször járt a Várnegyedben, s vezényelte is műveit a kortársak nagy örömére.
1872. szeptember 29-én, több mint 150 éve halt meg az első magyar operaénekesnő, a legendás díva, Déryné Széppataki Róza, akinek emlékezete most is itt él velünk, közöttünk a budai Krisztinavárosban.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
