Vadócba rózsát oltott, hogy szebb legyen a föld – 130 éve született Mécs László
A héten ünnepeltük Mécs László (1895-1978), szerzetes költő születésének 130. évi jubileumát, aki a két világháború között igazi sztárként tisztelték Magyarországon. Számtalan előadást, felolvasóesetet tartott az egykori közönségnek, főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki ifjúságnak. Valóssággal rajongtak érte hívei. Lírájában mély érzések és gondolatok érnek eggyé a modern kori prédikációk szónoklataival.
Mécs László 1895. január 17-én született eredetileg Martoncsik néven Hernádszentistvánon. A kassai gimnáziumi évek után a a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar-latin szakpárjának elvégzése után lépett be a premontrei rendbe 1914-ben. Első verse az Élet című magyar katolikus irodalmi, illetve tudományos folyóiratban jelent meg 1915 novemberében. Az első világháború végén, 1918-ban szentelték pappá, Jászóváron, később pedig nagykaposi és királyhelmeci plébánosként szolgált.
Első önálló kötete 1923-ban jelent meg Hajnali harangszó címmel, amelyről megjelenése után így írt Szabó Dezső (1879-1945) az Élet és Irodalom hasábján:
Mécs László verseskötete tagadhatatlanul erős ígérete erősebb, mint bármelyik pesti költőé, akik az Ady-generáció (Kosztolányi, Tóth Árpád, Juhász, Babits) után jöttek. Az élet gazdag, sokölelésű szeretete ad valami fiatalosan dús színezetet ezeknek a verseknek.
Mécs László egy modern papköltő volt, aki költészetében az élet teljességének megélésére vállalkozott. Lírájában az igazán mély emberi érzések és szép gondolatok érnek eggyé a modernkori prédikációk retorikájával. Egyik legismertebb költeménye, az anyai szeretet iránti hála egyik legszebb lírai megnyilvánulásaként ismert A királyfi három bánata című verse a Napkeletben jelent meg 1927. júliusában.
A két világháború közötti időszakban a magyar ifjúság által szinte sztárként ünnepelt költő országszerte tartott előadásokat és felolvasóesteket. Verseit magyar fiatalok tízezrei tanulták meg és szavalták kívülről.
1944-ben megjelent második francia nyelvű verseskötetéhez a XX. századi francia irodalom egyik óriása, Paul Valéry (1871-1945) írt előszót.
A második világháború után Csornán, illetve Pannonhalmán élt. 1953-ban koholt vádak alapján börtönbüntetésre ítélték, 1956-ban rehabilitálták. 1958 tavaszától az óbudai plébániatemplomban tartotta prédikációit. 1969-ben és 1970-ben is Watson Kirkconnell (1895-1977) kanadai költő terjesztette fel irodalmi Nobel-díjra.
1978. november 9- én 83 éves korában halt meg, a pannonhalmi bencés apátság temetőjében helyezték örök nyugovóra.
Szerb Antal, akinek még kulcsregényének egyik legfontosabb helyszínét, az Ulpius-házat is itt, a Várnegyed falai alatti Hunfalvy Jánosról elnevezett kis zsákutcába álmodták meg az elbeszélés rajongói, imádta a Budai Várat. Erről szól az Utas és holdvilágban leírt vallomása is.
Babits Mihály (1883-1941) életművének egy jelentős részét nem tollal, autográf kéziratként, hanem hordozható írógépén írta. Ma már nehezen tudjuk elképzelni, de a XX. század első felében egy írógép – az ingó dolgok között kiemelkedő - komoly értéket képviselt. Babitsnak több írógépe is volt, azonban az egyik elég híressé is vált. Hogy miért? Többek között erre is választ adunk alábbi cikkünkben.
Tíz nappal a világosi fegyverletétel után, 1849. augusztus 23-án Szemere Bertalan miniszterelnök vezetésével elássák a magyar Szent Koronát és a koronázási ékszereket rejtő ládát Orsovánál. Az osztrák császári hatóságok négy évvel később, 1853. szeptember 8-án megtalálják a kincseket, s először Bécsbe, majd Budára szállítják át.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
