Tanár úr kérem, ma Karinthy Frigyes születésnapját ünnepeljük!
Az egyik legnagyobb XX. századi magyar írózseni, akiről egy kis valósághajlítással és némi túlzással azt írhatnánk, hogy a Budai Várban lakott, pedig valójában csak külön, dedikált párnája volt fent báró Hatvany Lajos Bécsi kapu téri palotájában arra az esetre, ha házsártos felesége, Böhm Aranka nem engedi be Verpeléti úti (ma Karinthy Frigyes út) lakásukba.
Karinthy tényleg ezer szállal kötődött a Várhoz, de senki, semelyik városrész sem sajátíthatja ki magának a múltszázad legnagyobb irodalmi homo ludensét, mer Ő ezer szállal kötődött ehhez az egész városhoz, amit Budapestnek hívunk. Egy kicsit Ő volt Budapest és a nagy Budapest szívének közepén egy kicsit Karinthy Frigyes is mindig ott volt, van.
Budapesti kispolgári zsidó családba született, eleinte a reáliák felé fordult, ezért fizika-matematika szakos bölcsész lett, majd orvostanhallgató volt, de igazából már az érettségi utáni évben újságíróként dolgozott.
A két világháború Budapest legnépszerűbb magyar irodalmi alakja volt, akit szinte minden - magára valamit is adó - pesti és budai polgár ismert és felismert. Karinthy pedig fürdött a népszerűségben, tudott vele élni és úgy általában nagyon tudott élni. Az az író volt, aki itt a pesti és budai kávéházakban élte életét, legyen szó a Fehér Galambról, a Filáról, a Hadikról, aq Bródyról, a New Yorkról, a Centrálról vagy akár a Japánról. Ő mindenhol ott tudott lenni és ott is volt. És most „csakazértis” verssel emlékezünk rá a nagy íróra, aki legalább akkora költő is volt. A Nem mondhatom el senkinek című kötete 1930-ban jelent meg, az Üzenet a palackban pedig 1938-ban, a halála évében.
Legszebb verse egy „titokról” szól, amit nem mondhat el senkinek:
Ebből a verséből pedig megtudhatjuk, hogy mi volt a „titkot”:
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
