Szerb Antal 100 évet visszarepült képzeletben és ilyennek látta a Budai Várat
1938 -ban a Nyugatban jelent meg a Száz éves dolgok című sorozat, amelynek egyik része a Pest-Buda alcímet kapta, s amelyben Szerb Antal arról ábrándozott – visszaálmodva magát a reformkorba, egész pontosan 1838-ba – egy költő szemével, hogy milyen lesz Pest-Buda 100 év múlva, tehát 1938-ban.
Noha minden idők legnagyobb magyar írózsenije, Szerb Antal (1901-1945) nem a Várnegyedben, hanem a belvárosi Deák Ferenc utcában született 1901- május elsején egy erősen asszimilálódott nagypolgári zsidó családban, ennek ellenére valósággal rajongott a Várért. Számtalan művében írt róla, sokszor persze szépirodalmi hangvétellel és stílusban, de aprólékosan elemezve részleteit, s jellemezve lakóit.
…nincsen olyan része Budapestnek, ami a számomra ne volna az ifjúság
- írta egy helyütt.
Mégis azt kell, hogy mondjuk, nem véletlen, hogy az Utas és holdvilág, s annak szinte mindenkit magával ragadó titokzatos regényvilágának sorai is a Budai Várba vezeti az olvasót. Hiszen, itt vannak például az Utas és holdvilág főszereplői, az Ulpius-testvérpár, Éva és Tamás, akik a Várnegyedben élik különös emlékekkel, szokatlanul kifinomult értékekkel, titkokkal teli mindennapjaikat. A hétköznapok valójában rejtelmes utazásokat jelentenek az ódon szellemi ereklyékkel teli otthonuk múltjába.
Szerb Antal írói szellemvilága egy a Várnegyedben ma is álló villához vezet el, amely a valóságban egykor többek között Hunfalvy János (1820-1888) akadémikus és Csók István (1865-1961) festőművész otthonául is szolgált. A Hunfalvy utca és az Ilona lépcső sarkán található szecessziós villaépület visszarepít bennünket a szerelemregény lapjaira, látjuk magunk előtt a testvéreket, Ulpius Évát és Tamást, Mihályt, Erzsit és Szepetneki János alakját is megidézi mindazokban, akik szeretnék megfejteni a Várnegyed irodalomtörténeti és írói fantázia alkotta különleges egyvelegét. De ahogyan már írtuk Szerb Antal számos alkalommal írt a Várnegyedről. A bevezetőben említett 1938-ban, a Nyugatban megjelent írásában Szerb Antal 100 évet visszautazott az időben - a reformkori Pest-Budára - 1838-ba és egy vátesz költő jövőbe révedő szemével próbálta elképzelni az 1938-as Pest-Budát, amiről ugyebár még nem tudhatta, hogy időközben Budapest néven egyesült.
De nézzük csak, hogy mit ír!
Azután felmegyek a Normafához és elnézem a magyar tájat. Mozzanatokban szegényebb festők rakták volna részletenként egymás mellé, hogy minél drámaibb vagy andalítóbb, de mindenesetre minél hatásosabb legyen. A magyar tájat úgy öntötte ki valaki a zsákjából egyszerre, egészben. Itt a belső formát kell csodálni, a nagyvonalú kompozíciót. És itt lent a két város. Köztük a hajóhíd. A kabátos embert szó nélkül átengedik rajta; az inges-gatyást megállítják. Ha dühösen tiltakozik, továbbengedik, mert látják, hogy bocskoros nemes, nem kell adót fizetnie; ha szomorúan lehajtja a fejét, akkor fizetnie kell, jobbágy. A Vár olyan, mint egy olasz hegyi város, négy kapujával és középen a királyi palota, ahol nem lakik király, mint az olasz Castellok, amelyekből már kihaltak a zsarnokok. A Krisztina még majorjellegű, a Viziváros földszintes félpolgári település, a Tabán fecskefészekszerű házai, ahol az elszegényedett rácok kiárusítják lányaikat, lépcsőzetesen kapaszkodnak fel a Gellérthegyre, a hegy tetején csillagvizsgáló áll. (...) Istenem, a valóság mennyivel többet adott, mint a költői ábránd és mindez milyen keveset, milyen iszonyú keveset segít rajtunk!
Mécs László (1895-1978) premontrei szerzetesként írta verseit, s a két világháború között valódi „sztárturnékat” tartott határon innen és túl. Előadásain, felolvasóestjein a csilláron is lógtak, a hazai mellett főként a határokon kívül rekedt erdélyi és felvidéki fiatalság között volt rendkívül népszerű. Már-már idolként tisztelték, valósággal rajongtak érte hívei. Lírájában mély érzések és gondolatok érnek eggyé a modern kori prédikációk szónoklataival. Most egyik legszebb versével köszöntjük az édesanyákat.
Két nagyon hasonló költemény két XX. századi magyar költőgéniusztól. Az egyik Tóth Árpád, aki a szépség zsoldosa volt, míg a másik a szenvedélyek költője, Szabó Lőrinc. Mindkét lírikus kapcsolható valamennyire a Várhoz. Az egyik itt élt a mai Táncsics Mihály utca 13. számú ház első emeletén, míg a másik szenvedélyesen szerette a Budát, illetve a Várnegyedet, „mikor a szemem lehúnyom, egyszerre Buda, egész Buda köröttem muzsikál” – írta egyik versében. Cikkünk címét a két impresszionista vers hasonlósága ihlette.
Éppen 1901. május elsején született a XX. századi egyik legnagyobb magyar írója, Szerb Antal. Noha a költők, írók szerelmi életének ismerete fontos az irodalmi művek keletkezése, illetve megértése szempontjából, ennek ellenére Szerb Antal életrajzából mintha szemérmesen hiányoznának múzsái és szerelmei. Sokszor szinte üresen maradtak ezek a lapok. Olvasóink megszokhatták, hogy időről időre újabb és újabb cikkekben publikáljuk Szerb Antal múzsáit. Alábbi írásunkban egy újabb hiátust szeretnénk – a műfaji korlátokat még éppen szem előtt tartva - némileg pótolni, az ifjú Szerb Antal plátói szerelmének bemutatásával. A valóságban Ő volt Violaine!
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
