Szerb Antal 100 évet visszarepült képzeletben és ilyennek látta a Budai Várat
1938 -ban a Nyugatban jelent meg a Száz éves dolgok című sorozat, amelynek egyik része a Pest-Buda alcímet kapta, s amelyben Szerb Antal arról ábrándozott – visszaálmodva magát a reformkorba, egész pontosan 1838-ba – egy költő szemével, hogy milyen lesz Pest-Buda 100 év múlva, tehát 1938-ban.
Noha minden idők legnagyobb magyar írózsenije, Szerb Antal (1901-1945) nem a Várnegyedben, hanem a belvárosi Deák Ferenc utcában született 1901- május elsején egy erősen asszimilálódott nagypolgári zsidó családban, ennek ellenére valósággal rajongott a Várért. Számtalan művében írt róla, sokszor persze szépirodalmi hangvétellel és stílusban, de aprólékosan elemezve részleteit, s jellemezve lakóit.
…nincsen olyan része Budapestnek, ami a számomra ne volna az ifjúság
- írta egy helyütt.
Mégis azt kell, hogy mondjuk, nem véletlen, hogy az Utas és holdvilág, s annak szinte mindenkit magával ragadó titokzatos regényvilágának sorai is a Budai Várba vezeti az olvasót. Hiszen, itt vannak például az Utas és holdvilág főszereplői, az Ulpius-testvérpár, Éva és Tamás, akik a Várnegyedben élik különös emlékekkel, szokatlanul kifinomult értékekkel, titkokkal teli mindennapjaikat. A hétköznapok valójában rejtelmes utazásokat jelentenek az ódon szellemi ereklyékkel teli otthonuk múltjába.
Szerb Antal írói szellemvilága egy a Várnegyedben ma is álló villához vezet el, amely a valóságban egykor többek között Hunfalvy János (1820-1888) akadémikus és Csók István (1865-1961) festőművész otthonául is szolgált. A Hunfalvy utca és az Ilona lépcső sarkán található szecessziós villaépület visszarepít bennünket a szerelemregény lapjaira, látjuk magunk előtt a testvéreket, Ulpius Évát és Tamást, Mihályt, Erzsit és Szepetneki János alakját is megidézi mindazokban, akik szeretnék megfejteni a Várnegyed irodalomtörténeti és írói fantázia alkotta különleges egyvelegét. De ahogyan már írtuk Szerb Antal számos alkalommal írt a Várnegyedről. A bevezetőben említett 1938-ban, a Nyugatban megjelent írásában Szerb Antal 100 évet visszautazott az időben - a reformkori Pest-Budára - 1838-ba és egy vátesz költő jövőbe révedő szemével próbálta elképzelni az 1938-as Pest-Budát, amiről ugyebár még nem tudhatta, hogy időközben Budapest néven egyesült.
De nézzük csak, hogy mit ír!
Azután felmegyek a Normafához és elnézem a magyar tájat. Mozzanatokban szegényebb festők rakták volna részletenként egymás mellé, hogy minél drámaibb vagy andalítóbb, de mindenesetre minél hatásosabb legyen. A magyar tájat úgy öntötte ki valaki a zsákjából egyszerre, egészben. Itt a belső formát kell csodálni, a nagyvonalú kompozíciót. És itt lent a két város. Köztük a hajóhíd. A kabátos embert szó nélkül átengedik rajta; az inges-gatyást megállítják. Ha dühösen tiltakozik, továbbengedik, mert látják, hogy bocskoros nemes, nem kell adót fizetnie; ha szomorúan lehajtja a fejét, akkor fizetnie kell, jobbágy. A Vár olyan, mint egy olasz hegyi város, négy kapujával és középen a királyi palota, ahol nem lakik király, mint az olasz Castellok, amelyekből már kihaltak a zsarnokok. A Krisztina még majorjellegű, a Viziváros földszintes félpolgári település, a Tabán fecskefészekszerű házai, ahol az elszegényedett rácok kiárusítják lányaikat, lépcsőzetesen kapaszkodnak fel a Gellérthegyre, a hegy tetején csillagvizsgáló áll. (...) Istenem, a valóság mennyivel többet adott, mint a költői ábránd és mindez milyen keveset, milyen iszonyú keveset segít rajtunk!
Igaz, csak ideiglenesen. A Királyi Várkert száz esztendővel ezelőtt nyílt meg átmenetileg a sokaság számára addig, amig Horthy Miklós kormányzó családjával a gödöllői Grassalkovich-kastélyban töltötte nyári szabadságát. Kevesen tudják, de a Duna szintjén található mai Várkert Bazárt elsősorban Várbazárnak hívták, s a ma Savoyai Terasznak nevezett, Magyar Nemzeti Galéria előtt elterülő rész volt maga a Várkert.
135 éve, 1890. június 24-én született erdőbaktai Baktay Ervin, aki éppen száz évvel ezelőtt, 35 évesen magyarosította nevét Gottesmann Ervinről, s aki számos európai egyetemen tartott előadásokat India kultúrájáról. Baktay 1956-ban egyike volt azon néhány Kelet-kutató közül a világból, akiket az indiai állam hivatalosan is meghívott a Buddha születésének 2500. évfordulójára megrendezett nagyszabású ünnepségsorozatra. Egy ideig itt a Vízivárosban, a Szilágyi Dezső téren élt.
„Nagy szerencsénkre…” – írtuk a címben, nem véletlenül, hiszen ez a skót mérnök volt a budapesti Széchenyi lánchíd építésének vezetője, valamint a budai Váralagút tervezője és főmérnöke is. S, aki 1866. június 23-án, tehát ezen a napon halt meg Budán. Ma már annyira evidens, hogy van, de a Lánchíd a skót mérnök főművével, a váralagúttal vált teljes értékűvé, ez teremtett valóban közvetlen kapcsolatot Pest és Buda között. Addig ugyanis a Várhegy megkerülésével lehetett csak az újonnan épült, Pestet Budával összekötő Lánchidat megközelíteni a Krisztinaváros, a Tabán, illetve a Hegyvidék felől és fordítva.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
