Szerb Antal 100 évet visszarepült képzeletben és ilyennek látta a Budai Várat
1938 -ban a Nyugatban jelent meg a Száz éves dolgok című sorozat, amelynek egyik része a Pest-Buda alcímet kapta, s amelyben Szerb Antal arról ábrándozott – visszaálmodva magát a reformkorba, egész pontosan 1838-ba – egy költő szemével, hogy milyen lesz Pest-Buda 100 év múlva, tehát 1938-ban.
Noha minden idők legnagyobb magyar írózsenije, Szerb Antal (1901-1945) nem a Várnegyedben, hanem a belvárosi Deák Ferenc utcában született 1901- május elsején egy erősen asszimilálódott nagypolgári zsidó családban, ennek ellenére valósággal rajongott a Várért. Számtalan művében írt róla, sokszor persze szépirodalmi hangvétellel és stílusban, de aprólékosan elemezve részleteit, s jellemezve lakóit.
…nincsen olyan része Budapestnek, ami a számomra ne volna az ifjúság
- írta egy helyütt.
Mégis azt kell, hogy mondjuk, nem véletlen, hogy az Utas és holdvilág, s annak szinte mindenkit magával ragadó titokzatos regényvilágának sorai is a Budai Várba vezeti az olvasót. Hiszen, itt vannak például az Utas és holdvilág főszereplői, az Ulpius-testvérpár, Éva és Tamás, akik a Várnegyedben élik különös emlékekkel, szokatlanul kifinomult értékekkel, titkokkal teli mindennapjaikat. A hétköznapok valójában rejtelmes utazásokat jelentenek az ódon szellemi ereklyékkel teli otthonuk múltjába.
Szerb Antal írói szellemvilága egy a Várnegyedben ma is álló villához vezet el, amely a valóságban egykor többek között Hunfalvy János (1820-1888) akadémikus és Csók István (1865-1961) festőművész otthonául is szolgált. A Hunfalvy utca és az Ilona lépcső sarkán található szecessziós villaépület visszarepít bennünket a szerelemregény lapjaira, látjuk magunk előtt a testvéreket, Ulpius Évát és Tamást, Mihályt, Erzsit és Szepetneki János alakját is megidézi mindazokban, akik szeretnék megfejteni a Várnegyed irodalomtörténeti és írói fantázia alkotta különleges egyvelegét. De ahogyan már írtuk Szerb Antal számos alkalommal írt a Várnegyedről. A bevezetőben említett 1938-ban, a Nyugatban megjelent írásában Szerb Antal 100 évet visszautazott az időben - a reformkori Pest-Budára - 1838-ba és egy vátesz költő jövőbe révedő szemével próbálta elképzelni az 1938-as Pest-Budát, amiről ugyebár még nem tudhatta, hogy időközben Budapest néven egyesült.
De nézzük csak, hogy mit ír!
Azután felmegyek a Normafához és elnézem a magyar tájat. Mozzanatokban szegényebb festők rakták volna részletenként egymás mellé, hogy minél drámaibb vagy andalítóbb, de mindenesetre minél hatásosabb legyen. A magyar tájat úgy öntötte ki valaki a zsákjából egyszerre, egészben. Itt a belső formát kell csodálni, a nagyvonalú kompozíciót. És itt lent a két város. Köztük a hajóhíd. A kabátos embert szó nélkül átengedik rajta; az inges-gatyást megállítják. Ha dühösen tiltakozik, továbbengedik, mert látják, hogy bocskoros nemes, nem kell adót fizetnie; ha szomorúan lehajtja a fejét, akkor fizetnie kell, jobbágy. A Vár olyan, mint egy olasz hegyi város, négy kapujával és középen a királyi palota, ahol nem lakik király, mint az olasz Castellok, amelyekből már kihaltak a zsarnokok. A Krisztina még majorjellegű, a Viziváros földszintes félpolgári település, a Tabán fecskefészekszerű házai, ahol az elszegényedett rácok kiárusítják lányaikat, lépcsőzetesen kapaszkodnak fel a Gellérthegyre, a hegy tetején csillagvizsgáló áll. (...) Istenem, a valóság mennyivel többet adott, mint a költői ábránd és mindez milyen keveset, milyen iszonyú keveset segít rajtunk!
Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.
A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.
Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
