Ötven éve halt meg a minőség forradalmára, Németh László
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
„A kultúra nem tudás, nem művészeti produkció, hanem életet szabályozó elv”
– fogalmazta meg egész életét végig kísérő hitvallását és ars poéticáját.
A minőség nemcsak eszme, utópia: antropologikum. (…) A görög istenekben volt meg ez az antropologikumban gyökerező, azt áthangoló eszmei valami, melyet én Minőségnek neveztem el. A Minőség azonban több, hatásosabb, erjesztőbb erejű „valami” mint az eszme, „mélyebb a támadáspontja, mint az eszméké, tanoké, a vitális gócokat akarja megszállni
- foglalta össze egy barátjának írt levelében.
Saját bevallása szerint is egész életében „javíthatatlan utópista” volt, mélységesen hitt az akaratmozgósító erőben. Felfogása szerint a minőségnek az egész életet szabályozó legfőbb elvnek kell lennie, amelyben az egyén a magatartás és akarat új lovagrendjébe akar tartozni, s nem ismer privilégiumot, mely a történelmi feladat és a személyes példa alól felmentené. A mennyiséggel szemben a minőséget, a tömeg helyett az egyént tartotta elsőrendűnek.
A személy gazdaságban, hadseregben, pártlistán elvont szám lett, a közös élet minőségben egyre kevesebbet, mennyiségben egyre többet kívánt az egyéntől, kihasználta és lealacsonyította.
- írta az Európa földrengés-térképéhez című írásában, 1933-ban.
Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lenni. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most föláll valaki, s azt kérdezi: Nem lehetne Új-Guinea az itt lakó pápuáké? Hát ez a harmadik oldal.
- fogalmazta meg a harmadik utasság politikáját, illetve világnézetét 1943-ban híres, illetve bizonyos tekintetben hírhedtté vált szárszói beszédében.
Véleménye szerint a nemzet legfontosabb konstans sorskérdése nem más, mint a megmaradás.
Nacionalista vagyok, de tudom, hogy a magyar nacionalizmus legnagyobb képviselőiben sosem volt a más mellének szegzett kés, mindig csak a fejünkre sújtó bunkó ellen felemelt kar. (…) Vasat fogunk, ha vassal esnek nekünk, de vigyázzunk rá, hogy hódítani csak szívvel és aggyal menjünk.
Hite szerint a magyar minőségi reformnak idővel európai mozgalommá kellene válnia, amely minden nép számára példa lehetne. A népfőiskola alapításának ötleténél nemzet kulturális felemelésének víziója vezette, azonban ez sajnos sosem valósult meg.
1926-1932 között a Krisztinavárosban, a Philadelphia Kávéház melletti házban, a Pauler utca 3-ban élt és dolgozott. Feleségével, Démusz Ellával négy leánygyermeket neveltek fel közösen. A harmincas években, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetőjeként is jellemzően arra törekedett, hogy a minőségi magyar irodalom jelenjen meg a műsorpalettán.
Ha távozóban egy más bolygón megkérdenék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt, amelynek a végén egy vizsga áll, hanem amit az ember kíváncsiságból, kirándulásként tett egy új nyelvbe, az azon át megközelíthető világba, egy új tudományágba, munkakörbe.
- írta Németh László a Sajkodi esték című esszékötetben.
Élete utolsó évtizedeiben a Tihanyhoz tartozó Sajkodon rendezte be írói műhelyét. Végül 1975. március 3-án hunyt el agyvérzés következtében.
Szinte mindenki tudja, hogy a budai Vérmező, amely a Krisztinavárosban terül el a később magyar jakobinusoknak csúfolt Martinovics-mozgalomban résztvevők vesztőhelyeként kapta nevét. A császári titkosrendőrség által lefülelt Martinovics Ignácot és négy társát 1795. május 20-án fejezték le a budai Vérmezőn, illetve közel két hétre rá, június másodikán Őz Pált, valamint Szolártsik Sándort is ugyanitt és ugyanekkor fejezte le a hóhér. De mi volt a Vérmező a kivégzés előtt?
A 125 évvel ezelőtt született Márai Sándor (1900-1989) több mint másfél évtizeden át itt lakott a Mikó utca-Logodi utca sarokházban feleségével, Lolával (1899-1986). Szeptemberben neki is az a vers jutott eszébe, mint a magyarok többségének. Igen, Petőfi Sándor Szeptember végén című verse, ami már kisiskolásként szívünkbe hatol, s ott marad egész életünkben, az utolsó szeptemberig.
A mai nap a Budai Vár visszafoglalásának évfordulója, ugyanis 1686. szeptember 2-án éppen ezen a napon szabadították fel és foglalták vissza az európai szövetséges csapatok a török megszállás alól a Duna jobb partján fekvő várat. Ezzel ért véget Budán - 145 év után - a török uralom.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
