
Ötven éve halt meg a minőség forradalmára, Németh László
A Kossuth- és József Attila-díjas magyar orvos, író és műfordító 1901. április 18-án született értelmiségi család sarjaként az erdélyi Nagybányán. Az orvosi végzettségű író a „minőség forradalmára” volt. Hitte, hogy a minőségi kultúra minél szélesebb társadalmi rétegekhez történő eljuttatása a nemzet javára válik, szemben a romboló politikai eszmékkel. Nehéz ember volt, olyan, akinek elhivatottsága, igazságkeresése sokszor kizárta a megalkuvást. Éppen félévszázada hagyta itt a földi világot, cikkünkkel az egykor a Krisztinavárosban élt íróra emlékezünk.
„A kultúra nem tudás, nem művészeti produkció, hanem életet szabályozó elv”
– fogalmazta meg egész életét végig kísérő hitvallását és ars poéticáját.
A minőség nemcsak eszme, utópia: antropologikum. (…) A görög istenekben volt meg ez az antropologikumban gyökerező, azt áthangoló eszmei valami, melyet én Minőségnek neveztem el. A Minőség azonban több, hatásosabb, erjesztőbb erejű „valami” mint az eszme, „mélyebb a támadáspontja, mint az eszméké, tanoké, a vitális gócokat akarja megszállni
- foglalta össze egy barátjának írt levelében.
Saját bevallása szerint is egész életében „javíthatatlan utópista” volt, mélységesen hitt az akaratmozgósító erőben. Felfogása szerint a minőségnek az egész életet szabályozó legfőbb elvnek kell lennie, amelyben az egyén a magatartás és akarat új lovagrendjébe akar tartozni, s nem ismer privilégiumot, mely a történelmi feladat és a személyes példa alól felmentené. A mennyiséggel szemben a minőséget, a tömeg helyett az egyént tartotta elsőrendűnek.
A személy gazdaságban, hadseregben, pártlistán elvont szám lett, a közös élet minőségben egyre kevesebbet, mennyiségben egyre többet kívánt az egyéntől, kihasználta és lealacsonyította.
- írta az Európa földrengés-térképéhez című írásában, 1933-ban.

Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lenni. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most föláll valaki, s azt kérdezi: Nem lehetne Új-Guinea az itt lakó pápuáké? Hát ez a harmadik oldal.
- fogalmazta meg a harmadik utasság politikáját, illetve világnézetét 1943-ban híres, illetve bizonyos tekintetben hírhedtté vált szárszói beszédében.
Véleménye szerint a nemzet legfontosabb konstans sorskérdése nem más, mint a megmaradás.
Nacionalista vagyok, de tudom, hogy a magyar nacionalizmus legnagyobb képviselőiben sosem volt a más mellének szegzett kés, mindig csak a fejünkre sújtó bunkó ellen felemelt kar. (…) Vasat fogunk, ha vassal esnek nekünk, de vigyázzunk rá, hogy hódítani csak szívvel és aggyal menjünk.
Hite szerint a magyar minőségi reformnak idővel európai mozgalommá kellene válnia, amely minden nép számára példa lehetne. A népfőiskola alapításának ötleténél nemzet kulturális felemelésének víziója vezette, azonban ez sajnos sosem valósult meg.
1926-1932 között a Krisztinavárosban, a Philadelphia Kávéház melletti házban, a Pauler utca 3-ban élt és dolgozott. Feleségével, Démusz Ellával négy leánygyermeket neveltek fel közösen. A harmincas években, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetőjeként is jellemzően arra törekedett, hogy a minőségi magyar irodalom jelenjen meg a műsorpalettán.

Ha távozóban egy más bolygón megkérdenék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt, amelynek a végén egy vizsga áll, hanem amit az ember kíváncsiságból, kirándulásként tett egy új nyelvbe, az azon át megközelíthető világba, egy új tudományágba, munkakörbe.
- írta Németh László a Sajkodi esték című esszékötetben.

Élete utolsó évtizedeiben a Tihanyhoz tartozó Sajkodon rendezte be írói műhelyét. Végül 1975. március 3-án hunyt el agyvérzés következtében.

Az éppen ma 1045 éve, 980. április 23-án Velencében született bencés szerzetes egyben első királyunk, Szent István fiának, Szent Imre hercegnek a nevelője is volt. Az 1083-ban, I. László király kezdeményezésére szentté avatott püspök vértanúságának helyét, az egykori Kelen-hegyet később róla, Szent Gellért hegyének nevezték el, az ezen létrejött - részben elsőkerületi – városrész pedig a Gellérthegy nevet viseli. A csanádi püspöki széket betöltő szerzetes életéről a későbbi korokban több legenda is született.

A Budai Vár tövében, a Mikó utca-Logodi utca sarkán álló ház egykori lakója néhány lépésre lakott a krisztinavárosi Havas Boldogasszony-templomtól. Bizonyára sokszor szemtanúja lehetett az ünnepi menetnek, amely ilyenkor indult meg a Roham utca felé, majd az Alagút utcán tért vissza. Az idén április 11-én éppen 125 éve született Márai Sándor alábbi verse több mint száz évvel ezelőtt, csupán 22 éves korában jelent meg a Kassai Naplóban.

Volt, aki a házsártos felesége elől menekült rendszerint a Hatvany-palotába és volt olyan, akinek az esküvőjét, de még a nászútját is Hatvany Lajos, a baráti körben csak Lacinak hívott báró állta. És persze rengetegen kaptak tőle rendszeres pénzjuttatásokat, pontosabban renumerációt ahogyan a fizetéskiegészítést akkoriban hívták, de volt olyan is, aki csak cipőt akart magának télire. Néhány önkényesen kiragadott példán keresztül mutatjuk be, hogy hogyan adakozott a valaha élt legnagyobb magyar mecénás.