„A kultúra nem tudás, nem művészeti produkció, hanem életet szabályozó elv”
– fogalmazta meg egész életét végig kísérő hitvallását és ars poéticáját.
A minőség nemcsak eszme, utópia: antropologikum. (…) A görög istenekben volt meg ez az antropologikumban gyökerező, azt áthangoló eszmei valami, melyet én Minőségnek neveztem el. A Minőség azonban több, hatásosabb, erjesztőbb erejű „valami” mint az eszme, „mélyebb a támadáspontja, mint az eszméké, tanoké, a vitális gócokat akarja megszállni
– foglalta össze egy barátjának írt levelében.
Saját bevallása szerint is egész életében „javíthatatlan utópista” volt, mélységesen hitt az akaratmozgósító erőben. Felfogása szerint a minőségnek az egész életet szabályozó legfőbb elvnek kell lennie, amelyben az egyén a magatartás és akarat új lovagrendjébe akar tartozni, s nem ismer privilégiumot, mely a történelmi feladat és a személyes példa alól felmentené. A mennyiséggel szemben a minőséget, a tömeg helyett az egyént tartotta elsőrendűnek.
A személy gazdaságban, hadseregben, pártlistán elvont szám lett, a közös élet minőségben egyre kevesebbet, mennyiségben egyre többet kívánt az egyéntől, kihasználta és lealacsonyította.
– írta az Európa földrengés-térképéhez című írásában, 1933-ban.
Tegyük fel, hogy van Új-Guineában egy párt, amely azt vallja, hogy Új-Guineának az angolokénak kell lenni. A másik szerint Új-Guinea csak a hollandok alatt lehet boldog. S most föláll valaki, s azt kérdezi: Nem lehetne Új-Guinea az itt lakó pápuáké? Hát ez a harmadik oldal.
– fogalmazta meg a harmadik utasság politikáját, illetve világnézetét 1943-ban híres, illetve bizonyos tekintetben hírhedtté vált szárszói beszédében.
Véleménye szerint a nemzet legfontosabb konstans sorskérdése nem más, mint a megmaradás.
Nacionalista vagyok, de tudom, hogy a magyar nacionalizmus legnagyobb képviselőiben sosem volt a más mellének szegzett kés, mindig csak a fejünkre sújtó bunkó ellen felemelt kar. (…) Vasat fogunk, ha vassal esnek nekünk, de vigyázzunk rá, hogy hódítani csak szívvel és aggyal menjünk.
Hite szerint a magyar minőségi reformnak idővel európai mozgalommá kellene válnia, amely minden nép számára példa lehetne. A népfőiskola alapításának ötleténél nemzet kulturális felemelésének víziója vezette, azonban ez sajnos sosem valósult meg.
1926-1932 között a Krisztinavárosban, a Philadelphia Kávéház melletti házban, a Pauler utca 3-ban élt és dolgozott. Feleségével, Démusz Ellával négy leánygyermeket neveltek fel közösen. A harmincas években, a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetőjeként is jellemzően arra törekedett, hogy a minőségi magyar irodalom jelenjen meg a műsorpalettán.
Ha távozóban egy más bolygón megkérdenék, mi volt a földi élet legnagyobb öröme: a tanulást mondanám. Nem azt, amelynek a végén egy vizsga áll, hanem amit az ember kíváncsiságból, kirándulásként tett egy új nyelvbe, az azon át megközelíthető világba, egy új tudományágba, munkakörbe.
– írta Németh László a Sajkodi esték című esszékötetben.
Élete utolsó évtizedeiben a Tihanyhoz tartozó Sajkodon rendezte be írói műhelyét. Végül 1975. március 3-án hunyt el agyvérzés következtében.
