Noha Radnóti Miklós (1909-1944), a tragikus sorsú magyar költő sosem élt a Várban, ennek ellenére tudjuk, hogy rengeteget kirándult Budán és számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. Erről tanúskodik néhány – a költő feleségének, Gyarmati Fanninak a hagyatékából előkerült– fotó. Az alábbi vers Radnóti Miklós Naptár című versciklus-kötetében jelent meg először 1941. decemberében a Hungária Kiadó jóvoltából, de már 1942-es keltezéssel. Önálló versként először az Új idők című folyóirat közölte 1941. június 15-én. A fotó néhány évvel korábbi, 1937 nyarán készült a népszigeti, ingyenes Duna-parti strandon, amikor a folyamatosan nélkülöző és pénzgondokkal küszködő költőnek és a fényképező objektívébe mélyen belenéző szerelmének minden örömforrása a nap, a víz és a másik szerelmes érintése volt. Ekkor még egyikük sem sejthette, hogy 1944 nyarán Radnóti egy lágerben, titokban írja majd le a világirodalom egyik legszebb szerelmes mondatát „mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár”, s az év végén már egy tömegsír mélyére dobják – az ezen a képen még napfürdőző – testét. S most 2025. júniusának első napján egy kissé édes-szomorúan írjuk le, éljen a nyár, éljen június, éljen az élet!
