„Most kikiáltom, élni, élni szép” – Kosztolányi versével köszöntjük a napfényes júliust
Ilyenkor július elsején, a nyár kellős közepén újra a tenger finoman ölelő hűsítő hullámaiba vagy a balatoni strandok zsibongó moraja felé vágyakozunk, s ha a vágyunk valóra válik, mindennél jobban érezzük, hogy az élet minden nehézség ellenére mégiscsak szép. Ezt üzeni Kosztolányi Dezső Jó az élet című verse is, amit 1913. júliusában írt.
Kosztolányi Dezső (1885-1936) egykor itt - az ostrom alatt sajnos elpusztult - Logodi utcai házban élt feleségével, Harmos Ilonával (1885-1967), írói álnevén Görög Ilonával, illetve fiúkkal, Ádámmal (1915-1980). Ilyenkor nyaranta nagyon sokat jártak családostul budapesti strandokra, illetve a Balatonhoz is. De kedvelt nyári helyszín volt a Dunakanyar is, ahol egy visegrádi szanatóriumban nyaraltak, de később Kosztolányi Nógrádverőcén, az alkotóházban is eltöltött néhány nyarat, legjobb barátjával, Karinthyval töltött néhány nyarat. Kosztolányi egyébként éppen itt, a kis dunakanyari kastélyban ismerte meg szeretőjét, Radákovich Máriát. Kosztolányi egyébként tényleg nagyon szerette a nyarat, a strandolást, fürdőzést, a napfürdőt és mindent, ami könnyebbé, szebbé és emlékezetesebbé tette ezt a rövid földi életet.
Az először a Vasárnapi Újságban 1913. augusztus 13-án megjelent versében - amely furcsa módon a 1927. július 10-én a Színházi Életben már Margitsziget címen jelent meg - is ezt erősíti. Nézzék csak!
A jó élet
Én csüggedt lelkem, én csüggedt szivem,
daloljatok és mondjátok: igen.
Hurrázzatok e nyári hajnalon,
ne hagyjatok ködökbe hajlanom.
Korán keltem. Fölhúzom a rolót.
A nyári nappal együtt lángolok.
Most kikiáltom, élni, élni szép.
Boldog, aki él s boldog, aki lép.
Boldog a táncos és a sánta is,
az élet jó még őiránta is.
Mert minden jó. Éhezni s enni jó,
áldott az éhség s áldott a cipó.
Szomjazni is jó s ha a fény zizeg,
meginni egy pohár jeges vizet.
Fürödni, úszni, míg erőnk kitart,
elszívni a dívánon egy szivart.
Ó, július, aranyos a ködöd,
torzult ajakkal tüzet gügyögök.
A vörös nyár zúgása bátorít,
én, élet atlétája, állok itt.
Szaladni tudnék, nem tudom hová,
szeretnék élni, végtelen soká.
Száz évig, míg a testem megtörik,
szeretnék élni, élni örökig.
Az arcom mostan csupa-csupa fény,
az Isten karjaiba szálltam én,
mint egykor anyám köténye alá
és úgy tekintek félve-bízva rá.
Én jó vagyok, ezrek jósága tölt,
más vágyam nincs, tartson soká a föld.
Jó emberek, ezt kéri társatok,
csak talpalatnyi földet adjatok.
A végtelenben egy kicsi helyet,
hol meghúzódhatom és élhetek.
(A főképen Kosztolányi Dezső feleségével és gyerekekkel Siófokon az 1920-as években.)
Ilyenkor augusztus elején még a strandok medencéibe, a Balaton hűs hullámaiba vagy a tenger sós vizébe vágyakozunk, de az andalító nyári szellő ölelése, s a fényektől lüktető, kivilágított esti égbolt már jelzi: csillagfordulás lesz megint. Hamarosan ránk kacsintanak a domboldalon, a tőkék között megbújó, napfény-hizlalta szőlőszemek, de még itt a pillanat, amit meg kell élni: ezt kell, a mostot kell megélni! S az augusztusi szellő csiklandó simogatása is azt üzeni - mit üzeni? egyenesen rikoltozza -, hogy az emberi élet minden viszontagság ellenére mégiscsak szép. Radnóti éppen 85 évvel ezelőtt született, 1940. július 21-én megírt költeményével köszöntjük a nyár utolsó hónapját.
A háború előtt a mai pesti oldalhoz hasonlóan a budai korzón is impozáns szállodák sorakoztak. A Várkert-rakparton többek között a szomszédos Széchenyi-palotáról elnevezett pazar külsejű és patinás enteriőrrel rendelkező Széchenyi-szálló állott, amelyet 1890-től Corso-szállónak, majd végül 1898-tól Fiume Szállónak neveztek. A fővárosi polgárok azonban „Fiume” névvel nem csak a fantasztikus Duna-parti panorámával rendelkező hotelt illették, hanem a benne működő pazar kávéházat is.
Az egykoron a Krisztinavárosban élő író, Márai Sándor életbölcsességei mindig egy kis gyógyírt, egy kis állandóságot jelentenek menthetetlenül megtébolyult világunkban. A július hónapról szóló írása először 1937. július elején jelent meg az egykori Képes Vasárnap című lapban önálló tárcaként, majd a Négy évszak címen összeállított könyvben jelent meg kötetben néhány évvel később. Érdemes elolvasni.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
