Mintha Tóth Árpádot köszöntenék a róla elnevezett sétány cseresznyefái
A Budai Várnegyed délnyugati oldalán elhelyezkedő Tóth Árpád sétány, (korábbi néven gróf Bethlen István bástyasétány, Bástya sétány) nem csak a külföldi turisták számára közkedvelt hely, a fővárosból, de vidékről is sokan látogatnak el ide az idilli környezet, a kilátás, no és persze a közelben lévő sok látnivaló miatt, különösen áprilisban, amikor a cseresznyefavirágzás páratlan látványt nyújt.
A középkorban ez a területen hadicélokat szolgáló sikátor volt. 1720-ban, két évtizeddel azután, hogy kiűzték a törököket, kettős fasort telepítettek. 1810 tájékán járható út fejlődött ki. Sétánnyá Buda visszafoglalásának 250. évfordulójára alakították, 1934-36-ban.
A második világháború rombolásait követően helyreállítási munkálatokat végeztek, ekkor, 1960-as évek végén nyerte el mai formáját, 2005 és 2011 között pedig felújították. A japán cseresznyefákat csak 2006-ban és 2009-ben telepítették.
A terület mai nevét a 20. század egyik legnagyobb magyar költőjéről, a közelben lakó Tóth Árpádról kapta, 1946-ban. Tóth Árpádot a Nyugat Ady Endre után a második legjelentősebb költőnek nevezte, költői világképének egysíkúsága viszont árnyalja ezt az értékelést. Művészetét az ember kielégíthetetlen vágyai, a fölfokozott magányérzet, a tétovaság, és melankólia hatja át.
Egy biztos, az 1886. április hónap 14. napján született költő testileg éppen olyan gyönge alkatú volt, mint az éppen ugyanebben a hónapban, és ezekben a napokban tündöklő japán cseresznyefák csodaszép virágai, költészete pedig legalább annyi szépséget adott az utókornak, mint az ezekben a napokban ezrek által csodált virágzás.
A költő nagyon fiatalon, mindössze 42 évesen hunyt el, tüdőgumókorban, 1928. november 7-én.
Tóth Árpád: A tavaszi sugár…
A tavaszi sugár aranyburokba fonta
A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető
Selyemgubóiból zománcos fényü pompa,
Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő.
A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén
A park-őrző, borús csillámu rácsvasak
Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén,
Hiába van tavasz, boldog rügy nem fakad.
Egy lány jött az uton, virággal, sok virággal,
Mellettem elsuhant, illatja megcsapott,
Egy-testvér volt talán a fénnyel és a fákkal,
Eltűnt. Szivem zenélt. Merengve álltam ott.
Bús voltam vagy derűs? ki tudja. Ama ritka
Kelyhű percek közül ragyogva volt ez egy,
Melyben pezsegve forr kedv és bú drága titka,
Mint mélyen csillogó, nektár-izű elegy.
Olyan perc volt, midőn a vaskos testi érzet
Kitágul… rezg, s ha kinyúlik a kéz,
A Nap arany almáját a tenyeredben érzed…
1918.
"Nagy volt a nyüzsgés tegnap a Hiltonban rendezett fogadáson... A díszvendég persze a világsztár volt: Tony Curtis, aki ezúttal Michelle-t egészen fiatal és kimondottan gyönyörű barátnőjét, meg hat gyermekének egyikét, a színésznő Kellyt is magával hozta." - írták 1988. júniusában az Esti Hírlap hasábjain, a hollywoodi színészlegenda hazalátogatásának alkalmával, aki őszintén vallotta magáénak ősei magyar-zsidó gyökereit. Ekkor mesélte el, hogy a magyar nyelvet gyermekkorában valami varázslatnak, mély titkok hordozójának hitte, amit csak az ő szorosabb környezete, szülei és testvérei ismertek. A 100 éve született színészlegendára emlékezünk.
Ady budai dorbézolásai alatt a krisztinavárosi Philadelphiába vagy az Alkotás úti Délivasút Kávéházba járt. Előbbibe barátja, Szabó Dezső invitálására jött, s a költő meg is szerette a Horváth-kert melletti kávéházat. De más is kötötte ide, az I. kerülethez az egyik legnagyobb magyar költőt. Nézzék csak!
Jellegzetesen dekoratív, sokszor rikító színekkel festett, poentírozó technikával készült képei szinte messziről felismerhetőek. Szecesszióba hajló impresszionista stílusa leginkább posztimpresszionistának lehet nevezni. Egyedi, különleges pontozásos technikáját nevezzük kukoricás stílusnak. A rendkívül termékeny festőművész alkotásainak számos darabja itt, a Budavári Palotában működő MNG-ben található.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
