A Budapest. Az első aranykor című kiállításon jártunk – képriportunk következik!
Egészen különleges élményt nyújt a Magyar Nemzeti Galériában megtekinthető, újonnan megnyílt fotókiállítás. Budapest 150. születésnapja alkalmából egy különleges, több mint száz művet felvonultató rendhagyó tárlaton sztereoképek és képeslapfotók láthatók a Fortepan és a Deutsche Fotothek gyűjteményéből. Szpoilerezünk: a kiállítás Budapest szerelmesei számára valódi csoda, a Vár rajongók számára pedig zseniális.
A Fortepan képek mellett - amelyek a magyar főváros XIX. és XX. század fordulóját, Budapesgt virágkorát mutatják be - a drezdai Deutsche Fotothek gyűjteményében egy német képeslapkészítő vállalat Magyarországon eddig ismeretlen, 1903 és 1912 között készült városfotóival találkozhatunk.
Ha akkora költő volnék, amekkora szeretnék lenni, a magyar nemzeti eposzt nem Attiláról, vagy Zrínyi Miklósról írnám meg, hanem Budapest városáról, a mi legnagyobb és legcsodálatosabb hősi cselekedetünkről, mert ez az, amire nincs példa másutt, ez az, amiben egyéniek vagyunk, ez az, amivel helyet váltottunk magunknak a világban.
- idézik a kiállításon Ignotus Hugó (1869-1949), a Nyugat alapító főszerkesztőjének 1903-ban papírra vetett sorait.
A lélegzetelállító felvételeken szembesülhetünk azzal, hogy a ma is gyönyörű fővárosunk még napjaink Budapestjénél is sokkal szebb volt. Szembetűnő például, hogy a világháborús pusztítást követő újjáépítés során eltűntek a háztetőkről az égbenyúló díszes kupolák, a homlokzatokra sem kerülhettek már vissza a lerombolt impozáns szobrok, korábbi homlokzatdíszek és a Dunán átívelő hidak sem ugyanabban a pompájukban épültek vissza, mint amilyenben annak előtte ragyogtak; gondoljunk csak az Erzsébet-, illetve a Margit hídra! Kiállításízelítőnek készítettünk egy amatőr, telefonnal lőtt képriportot, hiszen mi mással lehetne legjobban bemutatni egy fotókiállítást, mint fényképekkel.
De ne is szaporítsuk tovább a szót, kedvcsinálóként beszéljenek helyettünk a képek!
Noha Radnóti Miklós (1909-1944), a tragikus sorsú magyar költőzseni sosem élt a Várban, azonban sok időt töltött a budai Hegyvidéken és számtalanszor megfordult itt, a Várnegyedben is. A magát következetesen „magyar költőnek” nevező, éppen 80 éve meggyilkolt Radnóti a modern magyar költészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Ezennel egy rövid, Január címen megjelent költeményével köszöntjük az új évet.
Kevesen tudják, de Szabó Magda irodalmi pályáját eredetileg „Újholdas” költőként kezdte. Két verseskötete jelent meg, az egyik a 1947-ben Bárány, a másik 1949-ben Vissza az emberig címmel. Ennek elismeréseként és itt a Krisztinavárosban történt vele az is, amikor 1949-ben körülbelül félnapra megkapta a Baumgarten-díjat. Ugyanis még azon a napon, amikor neki ítélték az elismerést - Németh Lászlóval egyetemben - a kommunisták politikai nyomásásra vissza is vonatták azt.
1978-ban éppen ezen a napon, január 6-án vagyis vízkereszt napján szolgáltatta vissza a magyar koronázási jelvényeket az Amerikai Egyesült Államok egykori külügyminisztere, Cyrus Vance (1917-2002) Magyarországnak.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
