A Fortepan képek mellett – amelyek a magyar főváros XIX. és XX. század fordulóját, Budapesgt virágkorát mutatják be – a drezdai Deutsche Fotothek gyűjteményében egy német képeslapkészítő vállalat Magyarországon eddig ismeretlen, 1903 és 1912 között készült városfotóival találkozhatunk.
Ha akkora költő volnék, amekkora szeretnék lenni, a magyar nemzeti eposzt nem Attiláról, vagy Zrínyi Miklósról írnám meg, hanem Budapest városáról, a mi legnagyobb és legcsodálatosabb hősi cselekedetünkről, mert ez az, amire nincs példa másutt, ez az, amiben egyéniek vagyunk, ez az, amivel helyet váltottunk magunknak a világban.
– idézik a kiállításon Ignotus Hugó (1869-1949), a Nyugat alapító főszerkesztőjének 1903-ban papírra vetett sorait.
A lélegzetelállító felvételeken szembesülhetünk azzal, hogy a ma is gyönyörű fővárosunk még napjaink Budapestjénél is sokkal szebb volt. Szembetűnő például, hogy a világháborús pusztítást követő újjáépítés során eltűntek a háztetőkről az égbenyúló díszes kupolák, a homlokzatokra sem kerülhettek már vissza a lerombolt impozáns szobrok, korábbi homlokzatdíszek és a Dunán átívelő hidak sem ugyanabban a pompájukban épültek vissza, mint amilyenben annak előtte ragyogtak; gondoljunk csak az Erzsébet-, illetve a Margit hídra! Kiállításízelítőnek készítettünk egy amatőr, telefonnal lőtt képriportot, hiszen mi mással lehetne legjobban bemutatni egy fotókiállítást, mint fényképekkel.
De ne is szaporítsuk tovább a szót, kedvcsinálóként beszéljenek helyettünk a képek!
