Az eredetileg aradi születésű, majd Debrecenben felcseperedő költő már gyermekkorában sokat betegeskedett, gyenge tüdejét pedig a kór időről időre megtámadta. Lírai stílusát az egyedisége és egyénisége hatotta át, a költészetet – legtehetségesebb kortársaihoz hasonlóan – a Négyesy-szemináriumokon sajátította el.
Tóth Árpád költészetét a szépség, a szépség iránti vágy mellett általában az elégikus, lemondó hangvétel, a borongó, olykor mélabús hangulat jellemezte. Művészetére óriási hatást gyakoroltak a modern filozófiai irányzatok; úgy, mint kritikai pozitivizmus, illetve a pesszimizmus filozófiája, illetve azok fő képviselői Friedrich Nietzsche (1844-1900) és Arthur Schopenhauer (1788-1860). A lemondás nem állt tőle távol, hiszen állandóan pénzügyi gondokkal küzdött. Nyaralásait, sőt még esküvőjét, nászútját is barátja és mecénása a szintén a Várnegyedben, tőle néhány lépésnyire élő dúsgazdag báró Hatvany Lajos (1880-1961) finanszírozta.
Számos versében fellelhető a Várnegyed, mint helyszín. Ilyen például a Kaszáscsillag című verse, amelyben azt írja a halála után róla elnevezett sétány kapcsán:
Kora este a padon/Ülök, künn a Bástyán/Tűnődöm a csillagok/Néma fordulásán
A gümőkórban szenvedő poéta 1928. november 7-én hajnali egy óra tájban hagyta itt e földi világot. Sírja Farkasréten található.
