Ezt a világot idézi meg a „Legyen a Horváth-kertben, Budán!” című szabadtéri kiállítás.
A mai Krisztina körút, Attila út és Alagút utca által határolt parkban sétálva nehéz elképzelni, hogy ez a viszonylag kis terület valaha Buda egyik legfontosabb társasági és kulturális központja volt. Pedig a Horváth-kert története több mint két évszázadra nyúlik vissza, és egy darabig még az Ördög-árok is nyitott mederben szelte ketté.
A Budavári Önkormányzat most ennek a különleges budai helynek a múltját mutatja be szabadtéri kiállításon. A „Legyen a Horváth-kertben, Budán!” című tárlatot 2026. augusztus 10-én nyitotta meg a parkban Böröcz László, Budavár polgármestere és Szabó Zoltán Attila, a tárlat kurátora.
De ki is volt az a Horváth? A park neve nem egy híres művészt vagy politikust rejt. A terület egykor gróf Niczky Kristóf országnagyé, a Magyar Királyi Kúria egykori elnökéé volt, aki 1787-ben kapta meg az uralkodótól a Várhegy alatt elterülő, korábban katonai táborozásra használt, 12 200 négyszögöles területet. A budaiak ezért először egyszerűen Niczky-kertként emlegették.
Niczky 1789. április 2-án adta el birtokát rokonának, szentgyörgyi Horváth Zsigmond (1735–1808) királyi kamarásnak és udvari tanácsosnak. Az új tulajdonos gyümölcsfákat, közöttük még narancs- és citromfákat is ültetett a kertben, amelyet a budaiak idővel már a Horváth családról neveztek el. Így lett előbb Horváth-telek, majd Horváth-kert.
A XIX. század első felében már valóságos földi paradicsomként írtak róla. Schams Ferenc (1780–1839), a magyarországi szakszerű szőlőművelés egyik úttörője 1822-ben francia stílusú kertről, árnyas fasorokról, virágágyásokról, narancs- és citromfákról, valamint a területet kettészelő vízfolyásról számolt be.
A Horváth-kert azonban lassanként nemcsak szép, hanem divatos hely is lett. A Honművész már 1835-ben arról tudósított, hogy esténként muzsika mellett látogatják a budaiak a „csinos Horváth-kertet”.
Az igazi változást az Alagút 1857-es megnyitása hozta el: az új összeköttetés életet pumpált a Várhegy túloldalán fekvő Krisztinavárosba. Buda 1859-ben megvásárolta a kertet, majd 1862. február 3-án közterületté nyilvánította és parkká alakította. A Horváth család az adásvételkor egy érdekes feltételt is szabott: a kertben játszóteret kellett létesíteni. A Horváth-kert 1862-ben vált közkertté, ha úgy tetszik parkká.
A Horváth-kert aranykorának egyik legfontosabb szereplője a Budai Színkör volt. A nyári színház évtizedeken keresztül vonzotta ide a közönséget, körülötte pedig kávéházak, vendéglők és mulatóhelyek teremtették meg a régi Krisztinaváros sajátos világát.
A közelben működött a legendás Philadelphia Kávéház, a budaiak „Filája”, amelynek törzsvendégei között Ady Endrét és Szabó Dezsőt vagy Kosztolányit is megtaláljuk.
A Színkör épületének ma már nyoma sincs: 1937-ben lebontották, egykori helyét a herendi porcelánfiguraként is ismert Déryné Széppataki Róza szobra idézi meg. A hely emléke azonban leginkább egy olyan slágerben maradt fenn, amelyet közel száz év elteltével is sokan ismernek:
„Legyen a Horváth-kertben, Budán!”
A mondat nem véletlenül lett a mostani kiállítás címe. Békeffi István szövegére és Lajtai Lajos zenéjére született dal A régi nyár című operettből való, amelynek ősbemutatóját 1928. június 15-én éppen a Budai Színkörben tartották. A korabeli felvétel adatai szerint a dal charlestonként is lemezre került: Weygand Tibor és a The Charleston Serenaders 1928-ban Londonban rögzítette.
Így lett a Horváth-kertből nemcsak valóságos, hanem kulturális helyszín is: a régi Buda egyik olyan pontja, amely bekerült a pesti-budai kollektív emlékezetbe.
A kiállítás ráadásul különösen jókor érkezett. A Budavári Önkormányzat július végén jelentette be, hogy megkezdődik a több mint 230 éves Horváth-kert átfogó megújításának előkészítése, amelyhez közösségi tervezést is indítanak. A múlt felidézése tehát ezúttal szó szerint találkozik a jövő tervezésével.
És talán éppen ez ad különös aktualitást a szabadtéri tárlatnak. A Horváth-kert ugyanis nem pusztán néhány fa és pad a Krisztinaváros közepén. Egykor színházba jártak ide, muzsikát hallgattak, kávéházakban ültek, randevúztak, nyári estéket töltöttek a fák alatt. Generációk budai életének volt természetes színtere.
A Színkörből ugyan már régen nem szól ki a zene, az Ördög-árok is föld alá került, a Philadelphia Kávéház helyén pedig egészen más világ magasodik. De a park megmaradt.
Most pedig néhány régi fénykép és történet segítségével talán egy pillanatra azt is megláthatjuk, milyen lehetett akkor, amikor még mindenki pontosan tudta, miért érdemes a Horváth-kertben, Budán találkozni.
Szóval, legyél a Horváth-kertben, Budán!
