Kevés olyan művészünk van, akinek alkotásaival szinte nap mint nap találkozunk anélkül, hogy tudnánk, ki áll mögöttük. A Clark Ádám téren álló ikonikus 0 kilométerkő ma már Budapest egyik legismertebb találkozási pontja, megalkotójának emlékét, a XX. századi magyar művészet egyik legnagyobb alakjának szellemiségét egykori lakásából kialakított múzeum őrzi. XX. századi magyar művészet egyik legnagyobb alakjának szellemiségét.
A Budavári Önkormányzat ráadásul jubileumi programsorozattal készül: az Úri utcai Borsos Miklós Emléklakás továbbra is ingyenesen látogatható, szeptember közepén pedig „Borsos Miklós 120” címmel új kiállítás nyílik a Tér-Kép Galériában, ahol fiatal képzőművészek reflektálnak a mester életművére.
Ha valaki végigsétál az Úri utcán, könnyen elsiklik a 6. számú ház mellett. Pedig az épület falai között élt és alkotott 1978-tól haláláig Borsos Miklós és felesége, Kéry Ilona. Lakásuk nem csupán otthon volt, hanem egy különleges művészi világ is, ahol szobrok, grafikák, érmek, rajzok és személyes tárgyak együtt mesélnek egy kivételes alkotó életéről.
Az emléklakás éppen ezért több egy hagyományos kiállításnál. A látogató nem vitrinek mögött szemléli az életművet, hanem belép abba a térbe, ahol a művész valóban élt. Kevés budapesti múzeum kínál ilyen intim találkozást egy XX. századi alkotóval.
A lakásmúzeum 2001 és 2017 között már működött, majd egy viszontagságos időszak után 2024-ben a Budavári Önkormányzatnak köszönhetően ismét megnyitotta kapuit. Azóta újra a budai kulturális élet egyik legizgalmasabb, még mindig méltatlanul kevéssé ismert helyszíne.
Borsos Miklós 1906. augusztus 13-án született gyergyócsomafalvai székely családban. A történelem azonban már gyermekkorában közbeszólt: Erdély elvesztése után családja Győrbe költözött, ahol a fiatal Miklós a bencés gimnáziumban tanult, miközben édesapja műhelyében elsajátította az aranyművesség és a vésnöki munka mesterségét.
Ez a kézműves alaposság egész pályáját végigkísérte. Olaszországi és franciaországi tanulmányútjai során a klasszikus európai művészetet is megismerte, miközben festőként, grafikusként, illusztrátorként, éremművészként és szobrászként egyaránt maradandót alkotott. Ritka sokoldalúsága miatt joggal tekinthetjük a XX. századi magyar művészet egyik utolsó nagy polihisztorának.
1933-ban feleségül vette Kéry Ilonát, akivel csaknem hat évtizeden át élt harmonikus házasságban.
A háború után művészi tekintélye tovább nőtt. 1946-tól az Iparművészeti Főiskolán tanított, 1957-ben Kossuth-díjat kapott, ám néhány évvel később ideológiai okokból eltávolították a főiskoláról.
A kényszerű hallgatás éveiben elsősorban grafikából és könyvillusztrációkból élt. A művészet azonban ekkor sem hagyta el: alkotott tovább, csendesebben, visszahúzódóbban, de ugyanazzal a belső következetességgel, amely egész pályáját jellemezte.
Talán éppen ezért olyan hitelesek ma is munkái. Nem a kor divatját, hanem az időtállóságot keresték.
Az év elején, Borsos Miklós halálának évfordulóján a művész tisztelői a Farkasréti temetőben emlékeztek rá. A megemlékezésen Hosszu Enikő, az emléklakás vezetője Wass Albert sokat idézett sorait választotta vezérgondolatnak:
„A víz szalad, a kő marad.”
