Középpontban a középkor: Már csak két hétig láthatók Budapest legújabb régészeti leletei

A Budapesten folyó építkezések sok esetben olyan területeket érintenek, ahol már a középkorban is állt város (Buda, Pest vagy Óbuda) vagy valamely falu házai. Ezeken a helyszíneken a kivitelezés munkálatai előtt régészeti módszerekkel ismerhetjük meg az egykor ott élt emberek életét. Az Árpád-híd közelében, a középkori Szent László faluban többek között egy gyűrű és egy maroknyi pénz is előkerült. Csepelen, egy falu határában, valószínűleg építési áldozathoz használt emlékeket találtak meg a BTM Középkori Főosztályának munkatársai. A budai Várhegyen a királyi palota előtere mindig különleges helyszín volt, a telkek mély kútjaiban, gödreiben egy-egy háztartás gyakran kiemelkedő minőségű tárgyai maradtak ránk. A várfalon kívülre kidobált szemétből is sok különleges töredék került elő, amelyek főként Itáliából, a német területekről vagy Kínából érkeztek hozzánk. Az óbudai zsinagóga mellett a 18. századi zsidó közösség emlékeit is feltárták. Az ásatásokon előkerülő állatcsontok részletes vizsgálata megmutatja, hogyan tartották az állatokat vagy milyen betegségektől szenvedtek.

- írják a múzeum szakemberei a múzeiumi beharangozóban.

Néhány érdekes tárgyat emeltünk ki a múzeumnak szakembereinek köszönhetően, természetesen a teljesség igénye nélkül. Az egyik ilyen különleges darab egy Óbudai Zsinagógánál, a Lajos utcai ásatáson előkerült csontkorcsolya.

‍

Ló és szarvasmarha hosszúcsontból készült korcsolyákat már a bronzkortól kezdve ismerünk. Ez a különleges tárgycsoport elsősorban települések feltárása során kerül elő. Nem csak a kikapcsolódás, játék eszközei voltak, a téli közlekedésben is szerepet kaptak a különböző történeti korokban. Korcsolyákat ismerünk középkor ábrázolásokról, de az Eddákban (középkori skandináv mondák) is említenek korcsolyázókat, a németalföldi Szent Lidvina sérülése pedig épp a korcsolyázáshoz kötődik. A források és régészeti leletek mellett néprajzi gyűjtésben fennmaradt csontkorcsolya is ismert, amelyeket még a 20. század első felében is használtak. Volt, amikor úgy használták a csontkorcsolyákat, hogy egyszerűen csak rájuk álltak, ilyenkor nem volt szükség furatokra a korcsolya rögzítéséhez. A tárgyak nagy részén azonban a rögzítéshez kötődő lyukak figyelhetőek meg. A korcsolyák elülső részét gyakran hegyesre alakították, a “talpukon”, ahol a jéggel érintkeztek, jellegzetes hosszanti irányú csíkozódás, fényes felület figyelhető meg. Hasonló nyomokat viselnek magukon azok a csontok, amelyeket szántalpként azonosíthatunk.

- fejti ki Font Ágnes, régész.

A másik különleges régészeti maradvány egy - Benda Judit régész által fellelt - hörcsög, amely az angyalföldi Népfürdő utcában került elő.

‍

A különleges leletről az alábbiakat írta Daróczi-Szabó László:

A régészeti állattani kutatások egyik legizgalmasabb feladata az állatbetegségek nyomainak felismerése és ezek értelmezése. Ezek sosem tükrözik az állatokat érintő összes lehetséges betegséget és traumát, mivel a régészeti leletek között csak olyanokkal találkozunk, amelyek a csontokon és fogakon is nyomot hagytak. A Római Birodalom bukása után, sok egyéb mellett, az állatorvoslás tudománya is lényegében elveszett. Az állatok gyógyításával a középkorban nem foglalkoztak (kivéve a drága egyedeket, mint pl. vadászmadarakat, vagy értékes lovakat, amelyeket azért megpróbáltak kezelni), lelketlen lényként a sorsukra hagyták őket, súlyosabb esetben pedig kényszervágást alkalmaztak. Értelemszerűen a háziállatoknak jobb esélyeik voltak a gyógyulásra a vadon élőkkel szemben, amelyeknél súlyosabb betegség vagy sérülés esetén a zsákmányszerzés vagy a menekülés lehetősége, és ennek megfelelően a túlélés esélye is minimálisra csökkent. Ennek tudatában különösen érdekes a bemutatott 14-15. századi hörcsögmedence, amelyen egy ficam (a combcsont kiugrott a medence ízületi vápájából) következtében kialakult álízület nyoma látható. Rejtély, hogy milyen hatásra ficamodhat ki egy ilyen apró állat combja, és még nagyobb kérdés, hogy zsákmányállatként hogyan élhette túl ezt a traumát legalább addig, amíg az álízület kialakult. Nem zárható ki annak a lehetősége, hogy házi kedvencként tartották, így nyílt lehetősége a gyógyulásra.

A harmadik pedig egy fajansz csésze, amely 2023-ban a Budavári Palotanegyedben, a Szent György téri ásatás alkalmával került elő egy törökkori gödör feltárása során, a amelynek restaurálása Nuber Noémi munkáját dicséri.

‍

Egyik fele a gödör közepén, míg másik része majdnem az alján látott napvilágot, csupán egy kis peremszakasz az, melyet a restaurátoroknak kellett kiegészítenie. Ezek a vélhetően perzsa területen készült 17. századi darabok a kínai porceláncsészéket utánozták, de minőségben azoktól elmaradtak. Ezen a darabon is jó látható, hogy a kék festés elmosódott, a külső oldalán 4 stilizált virág díszíti. A csészék alján rendszeresen megjelennek műhely/mesterjegyek. Egy részük a bonyolultabb kínai írásjegyeket utánozza, a legtöbb esetben csak pár vonással vagy akár csak egy folttal találkozhatunk. A Szent György téri csésze esetében is csak 2-3 vonal látható.

- írja róla a régész, Magyar Eszter.  

Szóval még két hétig látogatható a kiállítás, ahol közelről is megszemlélhetjük – sok más kiállított középkori tárgy mellett - ezeket a különleges fenti darabokat is.

‍