„- Kik voltak a tanárai? - Henri-Matissz - Páris” – megnyílt a Galimberti-festőházaspár életmű kiállítása az MNG-ben
Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) életmű-kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában. A fiatalon és tragikus körülmények között meghalt házaspár tagjai külön-külön is a XX. magyar festészet kiemelkedő tagjai voltak, azonban kettejük világa egy meghatóan szép, az ártatlan és önzetlen szerelem festői tájára vezet el bennünket. A kiállítás azért is érdekes, mert Dénes Valéria az egyetlen magyar festőnő, aki Henri Matisse tanítványa volt.
Galimberti Sándor (1883–1915) és Dénes Valéria (1877–1915) a modern magyar festészet meghatározó szereplői voltak. A most megnyílt kettős életmű kiállítás kurátora Barki Gergely művészettörténész. A tárlaton Galimberti Sándor első feleségének, a főként Nagybányán és Párizsban dolgozó cseh származású Lanov Máriának (1880-1950), illetve a festőművész édesapjának, Luigi Galimbertinek (1836-1896) jó néhány alkotását megtekinthetjük.
A házaspár életművéből alig negyven festményük maradt meg, noha tudjuk, hogy életükben volt olyan kettős kiállításuk, ahol jóval több mint száz festmény szerepelt, s csak Dénes Valériától több, mint hetven.
A mostani tárlaton láthatunk olyan festményt is, amelyet még sosem látott a nagyérdemű. A kiállítás különlegessége az is, hogy Dénes Valéria festőnő - Perlrott Csaba Vilmos – mellett a kor egyik legnagyobb festőzsenijének, a francia Henri Matisse (1869-1954) tanítványa volt.
Szinte minden évben kiállítottak a párizsi szalonokon is, sőt 1914-ben, közvetlenül az első világháború kitörése előtt, önálló tárlatuk nyílt a Montmartre-on, a legendás hírű Galerie Berthe Weillben, ahonnan többek között Pablo Picasso és Henri Matisse karrierje is indult.
emeli ki jelentőségüket és elismertségüket a kiállítás beharangozója. A festőházaspár ígéretes karrierjét és művészi sikereit tragikus haláluk semmisítette meg. Erről így írnak a szakértők az MNG honlapján:
A világháború kitörése Franciaországban érte a művész házaspárt, akik az internálás elől Hollandiába menekültek. Bár párizsi műtermük rekvirálása és műveik döntő többségének elvesztése traumaként érte őket, Hollandiában megnyugtató körülmények között élhettek és dolgozhattak tovább. Galimberti azonban nehezen viselte, hogy miközben Európában háború dúl, ő nem a hazáját védi, így 1915 tavaszán hazautaztak Magyarországra. A festőt besorozták katonának s rövidesen indult is volna a frontra, amikor felesége júliusban olyan súlyos tüdőgyulladást kapott, hogy néhány nap múlva elhunyt. Dénes Valéria temetése napján Galimberti a budapesti Műcsarnok mögött szolgálati revolverével szíven lőtte magát.
Thomas Mann (1875–1955) legalább féltucatszor járt Budapesten, s találkozott a magyar művészvilággal, írókkal, költőkkel, valamint tartott teltházas felolvasóesteket. Az író feltehetően minden alkalommal járt a Várnegyedben, de négy alkalommal biztosan: egyszer ugyanis ünnepélyes fogadást rendezett tiszteletére gróf Bethlen István miniszterelnök a Budavári Palotában, három alkalommal pedig a Bécsi kapu téri Hatvany-palota volt az otthona. Alábbi cikkünkkel Thomas Mann budapesti látogatásait idézzük meg, természetesen a Várhoz kapcsolódóan.
Augusztus elején még tombol a nyár, s noha július a legmelegebb hónap, mégis sokszor az aratás hónapjára esnek a legmelegebb napok a nyáron. A szinte minden nyelvben ismert és élő kánikula szó a latin kiskutya (canicula) kifejezésből ered, amely egyszerre jelentette a Nagy Kutya (Canis Maior) csillagkép legfényesebben ragyogó csillagát, a Szíriuszt, valamint a nyári hőséget, amely az ókori Rómában jellemzően a nevezett csillagkép jegyében köszöntött be.
Kabon József (1833-1904) bécsi palotaőrből avanzsált ismert budai korcsmárossá. Még fehér köpenyeges, daliás burgzsandár volt, amikor beleszeretett egy budai vendéglős özvegyébe, Menner Teréziába, s feleségül vette. Az ifjú párnak nem csak a Gellérthegyen, de a Németvölgyben, sőt még Kelenföldön is volt szőlője. Az Attila utca, illetve körút 32. számú házban éltek hitvesével, s 1884-ben itt, a ház földszintjén nyitották meg vendéglőjüket, amelyet a budaiak szimplán csak Burgzsandárnak neveztek el annak tulajdonosáról. A vendéglő elsősorban a nyugalmazott katonatisztek, s Ferenc József budai tartózkodásakor az itt szolgáló húsvér burgzsandárok egyik találkozó helye volt.
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Ne maradj le a legjobb eseményekről és hírekről!
